Az öt elpusztult tank 21 fős személyzetéből csak egy fő vesztette életét, a többieknek sikerült kikecmeregni a járműből, mielőtt az leégett vagy felrobbant. A veszteségeket dokumentáló fotók és videók nyitott nyílásokat mutatnak a tankok tornyain és testén, ami a sikeres kimenekülés jele.
Bárhogyis történt a mostani számok már nem igazolják a kezdeti hurráoptimizmust. Persze reálisan számolni kellett azzal, hogy ahol fát fűrészelnek, ott hullik a forgács.
Márpedig a tény, hogy a Leopard 2-eseket pont ott vetik be, ahol a leginkább esély nyílik azokat elpusztítani az ellenségnek, vagyis nyílt terepi harcokban, ahol nagyobb a tüzérségi és dróntámadások kockázata, ami hozzájárul a magas veszteségi arányhoz.
Ezt súlyosbítja, hogy az ukrán haderő gyakran használja ezeket a harckocsikat az offenzívák élén, ahol ki vannak téve az ellenséges tűznek, ezzel szemben a Leopard 1-esek és más kevésbé fejlett harckocsik többnyire másodvonalban harcolnak, és ezért kevésbé vannak kitéve közvetlen támadásoknak.
De mégis miért ekkora a veszteség, ha “túlélő tankról” beszélünk?
Elsősorban azért, mert nagyon úgy tűnik, hogy az orosz erők korszerű fegyverei, mint például az ATGM-ek (páncéltörő irányított rakéták), tüzérségi drónok és aknavető rendszerek hatékony ellenszerét nem tudja felmutatni az amúgy más harckocsikhoz viszonyítva kedvező tulajdonságokkal bíró német páncélos.
A Leopard 2-esekre, amelyek a frontvonalon és támadó műveletekben vesznek részt, kifejezetten vadászik az orosz tüzérség, és nem is eredménytelenül.
Ezeket a harckocsikat a modern orosz páncéltörő rendszerek, mint például a Kornet, kifejezetten hatékonyan képesek megsemmisíteni, mivel a Leopard 2-esek páncélzata, főleg a régebbi modellek esetében különösen sebezhető bizonyos támadási szögekből.
A Military Watch Magazine szerint a Leopard 2A6 és a hasonló típusok jelentős veszteségei elsősorban a modern orosz páncéltörő rendszerek, mint például a Kornet-EM rakéták hatékonyságának tudhatók be.
A Kornet-EM nagy hatótávolságú, páncéltörő képessége még a legmodernebb nyugati harckocsikkal, köztük a Leopard 2A6-tal szemben is eredményes.
De említhetjük a Lancet drónokat is, amelyek komoly veszteségeket okoznak, mivel képesek kijátszani a Leopard 2-esek hagyományos páncélzatát, különösen a tetőrészen, ami kevésbé védett a függőleges támadásokkal szemben. Ez nem is véletlen. A Leopard 1 1965-ben lépett szolgálatba, a Leopard 2-t az 1970-es évek elején fejlesztettek ki és 1979-ben állítottak szolgálatba.
Ennek megfelelően még a Leopard 2A6 tervezésének fő célja is a klasszikus páncélosjárművek elleni harc volt, nem pedig a modern drónok vagy nagy hatótávolságú, precíziós fegyverek elleni védelem. Az ukrán harctéren azonban ezek az új fenyegetések mint láthatjuk, gyakran eredményeznek súlyos veszteségeket, mivel a drónok és páncéltörő rakéták képesek kijátszani a harckocsik hagyományos páncélvédelmét.
Nem volt jó választás hazánknak a Leopard?
Semmiképpen, hiszen Magyarország az ukrán hadszintéren bevetett Leopard-típusoknál modernebb, 2A7+-ból vásárolt be, amely jelentős fejlesztéseket mutat a korábbi Leopard 2A6 verzióhoz képest, amelyek javítják mind védelmi, mind támadó képességeit, valamint növelik az általános túlélőképességet a modern harctéri fenyegetésekkel szemben.
A Leopard 2A7+ fejlettebb moduláris páncélzattal rendelkezik, amely jobb védelmet nyújt az improvizált robbanóeszközök (IED-ek) és az RPG-k ellen, valamint a drónok és más modern fegyverek támadásai ellen.
A tetőpáncélzat is erősebb lett, hogy ellenálljon a függőleges támadásoknak, például a drónokról ledobott lövedékeknek.
Tűzvezetési rendszere és optikai rendszerei fejlettebbek, ami jobb célpontfelderítést és precíziós tüzelést tesz lehetővé mindenféle időjárási és fényviszonyok között.
A Leopard 2A7+ alkalmazza az aktív védelmi rendszerek (APS) legújabb generációját, mint például a Trophy rendszer, amely képes észlelni és semlegesíteni a beérkező páncéltörő rakétákat, emellett integrálva van a modern hálózatközpontú harcmodorral, amely lehetővé teszi a valós idejű kommunikációt és adatmegosztást más egységekkel.
Ez a harctéri helyzetfelismerést is javítja, mivel a tank gyorsan tud reagálni a változó körülményekre.
A 2A6-os verzió nem rendelkezik ezekkel az alapfelszereltségben.
Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy még a 2A7+ sincs dedikáltan drónok elleni fegyverzettel felszerelve, és ez hosszú távon akkor is hátrányt jelenthet, ha egyébként több olyan technológiát is integrál, amelyek hozzájárulhatnak a drónok elhárításához.
Például aktív védelmi rendszereit (APS) nem kifejezetten drónok ellen tervezték, képes detektálni és megsemmisíteni beérkező lövedékeket, beleértve a drónok által hordozott páncéltörő rakétákat is. Az APS rendszerek fejlesztése során a jövőben ezek a rendszerek kiegészíthetők lehetnek olyan funkciókkal, amelyek közvetlenül képesek lesznek reagálni drón fenyegetésekre.
Emellett rendelkezik 12,7 mm-es géppuskával, amely képes lehet drónok ellen hatékonyan fellépni, főként ha alacsony magasságon közelítenek.
A távirányított fegyverállomás is könnyen módosítható különböző drónelhárító fegyverrendszerekkel.
Bárhogy is, harckocsikra továbbra is szüksége van az egyes hadseregeknek és a Leopard 2A7+ harckocsikkal a Magyar Honvédség is megérkezett a XXI. századba. A Leopard 2A7+ ráadásul csak egy része a Honvédség ezirányú fejlődésének, hiszen Magyarország részt vesz Rheinmetall új Panther harckocsijának fejlesztésében, utóbbi azonban még a jövő zenéje.
