Az Európai Bizottság elfogadta az adatközpontok új uniós környezeti minősítési rendszerét: 2027-től energiahatékonyság, vízfelhasználás és tisztaenergia-használat alapján A–G kategóriába sorolhatják a nagy létesítményeket. A lépésben van egy látványos ellentmondás: Brüsszel a következő öt-hét évben megháromszorozná Európa adatközpont-kapacitását, miközben egyre szigorúbb fenntarthatósági követelményeket épít az iparág köré. Magyarország számára ez különösen fontos, miután a kormány, az uniós források terhére, 500 millió euróval szállna be az európai AI Gigafactory-programba.
Az Európai Bizottság végre döntött az adatközpontok közös fenntarthatósági minősítési rendszeréről.
Az 500 kW-nál nagyobb egyedi adatközpontokra kiterjedő rendszer nemcsak az energiafelhasználást vizsgálja majd, értékeli a vízfogyasztást, a tiszta energia használatát, a hulladékhő hasznosítását, valamint azt is, mennyire képes egy létesítmény alkalmazkodni a villamosenergia-hálózat aktuális terheléséhez. Az első címkék 2027-ben jelenhetnek meg, a POLITICO szerint a rendszer 2027 augusztusától alkalmazandó. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak két hónapja lesz kifogást emelni a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben.
A szabályozás mögött gyorsan növekvő energiaigény áll.
Az adatközpontok 2024-ben mintegy 68 TWh villamos energiát fogyasztottak az EU-ban, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint pedig ez 2030-ra 114 TWh-ra emelkedhet, vagyis az uniós áramigény több mint 3 százalékát adhatja.
Dan Jørgensen energiaügyi biztos szerint az adatközpontok jelenleg már az EU villamosenergia-felhasználásának mintegy 2,5 százalékát kötik le, és ez az arány a következő években akár meg is duplázódhat.
A Bizottság számítása szerint az európai adatközpontok hulladékhőjének nagyjából fele 4 millió háztartás teljes fűtési igényét fedezhetné.
Brüsszel közben éppen ennek az iparágnak a rendkívül gyors bővítését akarja elérni. Az EU a következő öt-hét évben megháromszorozná adatközpont-kapacitását, hogy erősítse Európa technológiai függetlenségét és digitális szuverenitását. A politikai feladvány tehát egyre élesebb: Európának sokkal több számítási kapacitásra van szüksége ahhoz, hogy versenyben maradjon az Egyesült Államokkal és Kínával az MI-fejlesztésekben, miközben az új létesítmények egyre nagyobb terhet rakhatnak a villamosenergia-hálózatokra, a vízkészletekre és a klímacélokra. Beillesztett szöveg
A címkézés ráadásul csak az első lépés. A Bizottság 2027 tavaszára minimumteljesítmény-követelményeket is tervez az újonnan épített és korszerűsített adatközpontokra. Jørgensen szerint ezzel nagyobb nyomás kerülhet azokra a szereplőkre, amelyek önként nem mozdulnak el a fenntarthatóbb működés felé. A technológiai szektor már tiltakozik: az Európai Adatközpont Szövetség arra figyelmeztetett, hogy a szigorú követelmények visszafoghatják a beruházásokat. Egy korábbi bizottsági dokumentum szerint az európai adatközpontok mintegy 20 százaléka a minősítési rendszer legaljára kerülhet, miközben jelenleg az uniós létesítmények mindössze 36 százaléka közli az előírt adatokat.
A vita egyik legérzékenyebb pontja a víz.
Az adatközpontok hűtési rendszerei jelentős vízigénnyel járhatnak, miközben Európa egyre több térségében okoz problémát az aszály. Nagy-Britanniában a Water UK becslése szerint az angliai adatközpontok jelenleg naponta 6,6 millió liter ivóvizet használnak.
Ha a brit kormány terveinek megfelelően 2030-ra megháromszorozódik a kapacitás, ez napi 19,8 millió literre nőhet. Egyes új létesítmények önmagukban naponta akár 3 millió liter vizet is igényelhetnek, ami körülbelül 3500 háztartás csúcsidei fogyasztásának felel meg.
Magyarország számára ezért különösen érdekes, milyen irányba mozdul az uniós szabályozás. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter korábban arról beszélt, hogy Magyarország hosszú távon az RRF-pénzekből (igaz, egyelőre hivatalosan nem erősítették meg, hogy a kabinet aláírta-e a megállapodásokat) 500 millió eurót fordítana az európai AI Gigafactory-programban való részvételre. Az InvestAI keretében az EU 20 milliárd eurót különített el legfeljebb hét ilyen óriásközpont létrehozására. A magyar elképzelés szerint az ország saját gigagyár építésének költségéhez képest nagyjából hatod-nyolcad akkora ráfordítással juthatna hasonló számítási kapacitáshoz, miközben tulajdonosi és hozzáférési pozíciót szerezhetne egy több mint 100 ezer GPU-s mesterségesintelligencia-központban.
Ez azt is jelenti, hogy Magyarország egyszerre akar belépni egy rendkívül tőke-, energia- és vízigényes technológiai versenybe, miközben saját területén is egyre súlyosabb kérdés az aszály és a vízbiztonság.
Az új uniós rendszer ezért jóval több egy egyszerű környezetvédelmi címkénél: már most kijelöli, milyen feltételek között épülhetnek majd azok az adatközpontok, amelyekre Európa és benne Magyarország a következő évtized mesterségesintelligencia-versenyét alapozná.
Tovább a cikkre: economx.hu (Sarkadi-Illyés Csaba)
