A Follow the Money vezetésével 18 ország újságírói – köztük a De Tijd, a Der Standard, a Republik, a Morgenbladet, a The Nerve, az El País, a Netzpolitik.org, a Haaretz és a Helsingin Sanomat – vizsgálták meg, hogyan használják az európai kormányok a Palantir szoftverét. Az eredmény: legalább 11 európai ország írt alá nemzeti szerződést az amerikai technológiai céggel, összesen legalább 1,4 milliárd euró értékben.
Nyolc országban a hadsereg, öt országban a rendőrség használja a cég szoftverét. A Palantir 14 európai országban van jelen irodával, és szorosan együttműködik az izraeli hadsereggel is.
A szakértők azért tartják veszélyesnek a függőséget, mert a Palantir szorosan kötődik a Fehér Házhoz, vezetői – Alex Karp és Peter Thiel – pedig nyíltan hirdetik az „America First” eszmét. 2025-ben, Trump visszatérésével a cég és az amerikai kormány kapcsolata szorosabb lett, mint valaha: a Palantir több milliárd dolláros kormányszerződést kapott olyan szoftverekre, amelyeket a bevándorlási hivatal (ICE) a MAGA-politika végrehajtására és az iráni háborúban is bevet.
Iránban a céget összefüggésbe hozták egy lányiskola bombázásával, amelyben több mint 120 gyermek halt meg – a hadsereg célzószoftvere ugyanis nem volt naprakész. Karp idén azt mondta: ha kapacitáshiány van, a cége mindig „az amerikai harcosoknak kedvez mindenekelőtt”.
A Palantir legismertebb termékei a Gotham (rendészet, védelem, hírszerzés) és a Foundry (üzleti folyamatok), valamint a MAVEN Smart System, amelyet a NATO 2025 márciusában vásárolt meg központi parancsnoki rendszerként.
Ez szinte valós időben dolgozza fel műholdak, drónok, kamerák, szenzorok, időjárási rendszerek és telefonok adatait, azonosítja a célpontokat, támadási tervet készít, és – emberi jóváhagyással – meg is semmisíti őket.
Az Egyesült Királyság a Palantir legnagyobb európai piaca: 2012 és 2025 között csaknem egymilliárd font értékű szerződést kötött a védelmi minisztériummal, az NHS-szel, a nukleáris ügynökséggel és a pénzügyi szabályozóval. Litvániában a szerződések értéke 2031-ig meghaladhatja a 67 millió eurót; Németországban 47–86 millió euró között van; Norvégiában a rendőrség és a vámhatóság 52 millió eurót, Dániában a rendőrség 28 milliót fizetett. Spanyolország 16,5 milliót, Olaszország 6,2 milliót költött rá.
Több ország viszont elutasította a Palantirt: Ausztria védelmi és belügyminisztériuma sikertelenül tárgyalt a céggel; Izraelben az IDF, a 8200-as egység és a Shin Bet próba után nem kötött velük szerződést; a svájci hadsereg többször visszautasította a cég közeledését etikai kifogások, valamint a függőség és az adatszivárgás kockázata miatt.
Belgium, Franciaország, Spanyolország és Norvégia sem hosszabbítja meg a szerződéseit; az új brit miniszterelnök, Andy Burnham október elején bejelentette, hogy hazai alternatívával váltaná ki a céget. Egy brit parlamenti bizottság a növekvő függőséget „elfogadhatatlan sebezhetőségnek” nevezte.
Elke Schwarz, a londoni Queen Mary Egyetem politikatudomány-professzora szerint a függőség azért különösen problémás, mert a cég nyíltan kimondja: egy másik állam – az Egyesült Államok – feltétlen elsőbbséget élvez. Francesca Bria, a UCL professzora szerint a Palantir szándékos stratégiája, hogy volt köztisztviselőket alkalmazzon, és mérnököket ágyazzon be a kormányzati ügynökségekbe – ezzel ellenőrzést szerez a kormányok alaprendszerei felett, ami szinte visszafordíthatatlan függőséget teremt. Bria a szerződések titkosítását is kritizálta: „Ha egy ország kritikus infrastruktúráját kezeli, kötelessége egyértelművé tenni, ki ellenőrzi a rajta átfolyó adatokat.”
2026 szeptemberében több mint 120 európai civil szervezet, szakszervezet és intézmény 30 országból nyílt levélben kérte a kormányokat, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a céggel. A Palantir szóvivője válaszában nem tért ki a konkrét kérdésekre, de hangsúlyozta: a technológiai szuverenitást végső soron az méri, ki ellenőrzi az adatokat, a döntéseket és a küldetést – nem egyszerűen a szoftverszolgáltató állampolgársága.
Tovább a cikkre: ftm.eu