A mesterséges intelligencia jelenleg óriási ütemben fejlődik, és az a helyzet, amikor két mesterséges intelligencia rendszernek kommunikálnia kell egymással, már valóság, vagy hamarosan valósággá válik. A két eszköz közötti kommunikáció beszélt nyelven nem túl hatékony, és sokkal több időt igényel, mint a speciális protokollok. Ezért a tudósok olyan megoldásokon dolgoznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a gépek gyorsan, pontosan és a számítási terhelés szempontjából optimalizált módon kommunikáljanak.
Az egyik elméleti megoldás a Gibberlink protokoll koncepciója, amely lehetővé tenné, hogy a mesterséges intelligencia az emberek számára érthetetlen, de a gépek számára rendkívül hatékony módon kommunikáljon. Egy ilyen megoldás lehetővé tenné, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek úgy cseréljenek információt, hogy az erőforrás- és időpazarlás a lehető legkisebb legyen. A mesterséges intelligencia felismerhetné, ha egy másik mesterséges intelligenciával beszélget, és azonnal hatékonyabb kommunikációs módra válthatna – az emberek számára érthető hangok generálása helyett strukturált adatokat továbbíthatna digitális jelek vagy hanghullámok formájában. Az emberi hang generálása ilyen helyzetben a számítási teljesítmény, a pénzügyi források és az energia pazarlása lenne.
Ez a fajta technológia egyszerre kelt érdeklődést és aggályokat az átláthatósággal, az ellenőrzéssel és az embereknek a döntéshozatali folyamatból való esetleges kizárásával kapcsolatban. Amikor a rendszerek saját, az ember számára érthetetlen titkos nyelvet kezdenek használni, komoly kérdések merülnek fel a mesterséges intelligencia biztonságával és ellenőrzésével kapcsolatban. Képes lesz-e az emberiség felügyelni az olyan gépeket, amelyek olyan kommunikációt használnak, amelyet senki sem tud megfejteni?
Hallgassa meg, hogyan beszél egymással két AI hangasszisztens.
Bár a Gibberlink egyelőre csak egy koncepció, hasonló jelenségek már előfordultak. 2017-ben a Facebook mesterséges intelligencia rendszerei spontán kifejlesztették saját egyszerűsített kommunikációs nyelvüket, ami arra késztette a kutatókat, hogy leállítsák őket. Ez az esemény megmutatta, hogy az autonóm nyelvi formákat létrehozó gépek elképzelése nem egy távoli jövőkép. Az emberek számára érthetetlen kódok létrehozásának képessége olyan helyzethez vezethet, amelyben az AI döntéseket hoz, de senki sem tudja nyomon követni a logikájukat.
A mesterséges intelligencia nyelvek ellenőrizetlen fejlődésével járó veszélyek elkerülése érdekében a Gibberlink módnak nyílt protokollnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a kutatók és a fejlesztők elemezhetik, tesztelhetik és felfedezhetik gyakorlati alkalmazásait. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a mesterséges intelligencia rejtély maradjon, lehetőségünk van arra, hogy feltehessük a legfontosabb kérdéseket, fejlesszük képességeit, és az emberi igényeknek megfelelően alakítsuk szerepét.
Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a jövőbeli mesterséges intelligencia algoritmusok képesek lesznek önmagukat fejleszteni. Ez oda vezethet, hogy a gépek nemcsak a kommunikáció hatékonyságában, hanem a döntéshozatali folyamatban is felülmúlják az embert – beleértve a kritikus vagy katonai infrastruktúrát irányító rendszereket is. Ezért ennek a technológiának a fejlesztése szoros felügyeletet és egyértelmű szabályozást igényel, hogy az AI ne váljon az emberi ellenőrzés alól kikerülő eszközzé.
