Miért kell a jövőt kutatni, ha úgysem tudjuk pontosan, mi következik? Hogyan segíthet a technológia nem csak túlélni, hanem irányítani a változásokat? Vajon tényleg a gépek veszik át a világot, vagy éppen arra kényszerítenek minket, hogy újraértelmezzük, mi az emberi érték? Mi az, amiben az ember mindig több lesz a gépnél? Hogyan készülhetünk fel a következő krízisre úgy, hogy ne csak túléljünk, hanem fejlődjünk is általa? És vajon képesek leszünk-e a technológiát a szabadság és a fenntarthatóság szolgálatába állítani? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Rab Árpád jövőkutatóval.
A jövőkutató kifejezés elsőre egzotikus, már-már tudományos-fantasztikus hangulatot idéz. Ám Rab Árpádot hallgatva hamar kiderül: itt korántsem kristálygömbös jóslásról van szó, hanem rendszerszintű gondolkodásról, társadalmi trendek felismeréséről és azok értelmezéséről. Életútja során mindig az érdekelte, hogyan hat a technológia a társadalomra, és fordítva. Ő maga is úgy fogalmaz: a jövőkutatás valójában a jelen jobb megértésének eszköze, amelyben nem csupán elméleti, hanem alkalmazott tudományos munka, társadalmi felelősségvállalás és üzleti tanácsadás is találkozik.
Miért fontos ma a jövőkutatás?
Az emberek ösztönösen keresik, hogyan készülhetnek fel a váratlan eseményekre. A gyorsuló világban nemcsak az számít, hogy megértsük, mi történik körülöttünk, hanem az is, hogy előre lássuk és felkészüljünk a lehetséges kimenetelekre. Így nem ér minket meglepetésként egy-egy krízis vagy technológiai váltás, hanem tudatosan reagálhatunk rá.
Rab Árpád számára a jövőkutatás nem más, mint képesség a forgatókönyvek felállítására.
„A jövőkutatás nem arról szól, hogy megmondjuk, mi lesz holnap. Forgatókönyveket vázolunk, amelyek közül a társadalom választ. Ez nyugalmat ad, és kontrollt az életünk felett, mert tudjuk: számítunk a kihívásokra, és fel tudunk készülni rájuk” – jelentette ki Rab Árpád, aki hozzátette: többek között erről is beszél majd előadásában az ICT Global által szervezett, november 17–19-i Future IT konferencián.
Az előrelátás szerinte három síkon érvényes: üzleti tervezésben, kockázatok elkerülésében és új innovációk felfedezésében. A jövőkutatás tehát egyszerre ad kontrollérzetet az egyénnek és iránytűt a társadalomnak. „Nagyon szeretek egyetemi szinten vitatkozni, tanácsadói helyzetben konkrét megoldásokat keresni, majd a közönség előtt közérthetően beszélni ugyanarról a problémáról. Mindhárom szinten jelen kell lenni, mert különben az elmélet elszakad a valóságtól, vagy a gyakorlat marad tudománytalan” – állapította meg.
Nem a felismerés, az alkalmazás a kulcs
Kíváncsiak voltunk, voltak-e olyan olyan jóslatai, melyek bejöttek, illetve fordítva. Rab Árpád úgy fogalmazott: nem az a lényeg, hogy pontosan bejöjjön egy-egy jóslat, hanem hogy a felismerések mentén felelősen cselekedjünk. „Az igazi kihívás nem az, hogy felismerjünk egy trendet – azt sokan látják. A nehézség abban rejlik, hogy amikor felismerjük, akkor jól csináljuk. Nem az számít, hogy igazam lett-e, hanem hogy sikerült-e hasznosítani a felismerést a társadalom számára” – mondta. Hozzátette: néhány korai előrejelzése, például a digitalizáció felgyorsulása és a médiatudatosság fontossága, beigazolódott. Ugyanakkor mindig vannak eltérések, hiszen a jövő nem fix forgatókönyv.
De hogyan választja ki Rab Árpád azokat a trendeket, jelenségeket, amelyeket vizsgál? Több iparágat követ egyszerre, és szándékosan keres eltérő nézőpontokat. „Buborékkitörési technikákat” alkalmaz, hogy ne záródjon saját szűrőbuborékába. „A legfontosabb szűrőim: a hatás mértéke, a relevancia és a valószínűség. Ha egy jelenség kevés embert érint, de alapjaiban alakíthatja át a társadalmat, akkor foglalkoznom kell vele. Nem mindig a hangos trend a fontos, sokszor az alacsony zajú, kevésbé észrevett változás is óriási hatással járhat.”
Együtt kell gondolkodni
Felmerülhet a kérdés: hogyan fér össze a társadalmi felelősségvállalás és a profitorientált üzleti logika? Rab Árpád rámutat: a kettő nem feltétlenül ellentmondásos. „A jó vállalatok hosszú távon éppen akkor lesznek sikeresek, ha társadalmi problémákra adnak választ” – mondta. Példaként említi azokat a fejlesztéseket, amelyek nemcsak kényelmet kínálnak, hanem valódi társadalmi értéket teremtenek.
„Az etikai dilemmák persze jelen vannak: egy technológia rövid távon hasznos lehet, hosszú távon azonban kiszolgáltatottságot is okozhat.”
A jó cégeknél a társadalom segítése nem akadály, hanem üzleti siker. Ha valódi problémákat oldasz meg, akkor a piac is visszaigazolja a munkád. Az innováció akkor érték, ha egyszerre hasznos a fogyasztónak, a cégnek és a társadalomnak. Ezt teremt win-win helyzetet – fogalmazott.
Nem kész recepteket oszt tanácsadói szerepében, hanem közös gondolkodásra hívja a cégeket. Mint mondja, a sikeres együttműködés titka az, hogy a vállalat saját magáénak érezze az ötletet. „Mondhatom a világ legjobb ötletét, de ha nem teszik magukévá, csak függőség alakul ki. Nem az a cél, hogy ők azt tegyék, amit én mondok, hanem hogy közösen találjuk meg a jó megoldást. Az igazi siker az, ha a cég saját nyelvére fordítja a gondolatokat, és önállóan tud tovább építkezni” – mutatott rá. Nem ritka, hogy egy ilyen közös gondolkodásból konkrét fejlesztések születnek. A hangsúly az autonómián és a partnerségen van.
Az ember a lényeg, a gép csak közvetítő
A mesterséges intelligencia (AI) kétségkívül az utóbbi évek legnagyobb technológiai paradigmaváltása. Rab Árpád szerint az AI nem ellenség, hanem nélkülözhetetlen eszköz a 8 milliárdos emberiség kihívásainak kezelésében: erőforrások optimalizálásában, környezetvédelemben, energiahatékonyságban.
A generatív AI – amelyet a társadalom leginkább érzékel – különleges tükör: rákérdez, mi az emberi érték, mit jelent ma a tudás és az alkotás. Hiszen ha egy szoftver pillanatok alatt tudományos cikkeket vagy képeket állít elő, akkor mi marad az ember szerepe? Rab Árpád szerint a kérdezés és az értelmezés képessége.
„Sose feledjük el: az ember a lényeg, a gép csak segítő. Az AI statisztikai szoftver, nem tudja, milyen következtetést kell levonni, vagy mitől jobb az életünk. Mi tesszük értelmessé a technológiát azzal, ahogyan használjuk. Ezért mindig az emberi érték a döntő” – mondta a jövőkutató, hozzátéve: a legnagyobb változás abban rejlik, hogy az AI rákényszerít minket: újra kell értelmeznünk, mi az emberi érték, és miben különbözünk a géptől.
Amióta az AI a mindennapjaink része lett, rendre felmerül a kérdés: a mesterséges intelligencia elveszi-e a munkánkat, illetve melyek azok a munkakörök, melyeknél leginkább veszélyezteti az emberi létet. Az AI nem egyszerűen elveszi a munkát, hanem átalakítja az értékteremtést. Azok lesznek sikeresek, akik képesek saját képességeiket új kontextusban használni. „A kulcs, hogy felismerjük: mi az a képességünk, amit a gép nem tud átvenni. Aki erre épít, annak nem kell félnie a jövőtől” – mutatott rá.
Most a gépeket húztuk fel, de itt az ideje, hogy magunkat is felokosítsuk
Rab Árpád szerint sokan tévesen gondolják, hogy a világ felgyorsulásának oka a technológia – a mobiltelefon, az internet vagy a mesterséges intelligencia. Valójában a valódi ok az, hogy sokkal többen vagyunk, és sokkal tovább élünk. Egyre több ember alkot, kommunikál, és egyre több tudás, információ kerül be a közös térbe. Ez a „felgyorsulásérzet” abból fakad, hogy egyszerre kell feldolgoznunk a generációk közötti tudást, amely régen szétszórtabban vagy lassabban adódott át.
Az emberi agy véges kapacitású, evolúciósan nem a mai információmennyiség kezelésére fejlődött, nem tudunk mindent feldolgozni. A világ viszont robbanásszerűen kitágult. Ezért érezzük, hogy állandóan rohanunk. Jelenleg napi szinten több adat ér minket, mint azt korábban az ember el tudta volna képzelni. Ez az állandó terhelés nemcsak figyelemzavart, hanem döntési kimerültséget is okoz. A jövőkutatás egyik fontos feladata éppen az, hogyan leszünk képesek a zajból kiszűrni a valódi trendeket, és megkülönböztetni a pillanatnyi „hype”-ot a hosszú távon is érvényes mintázatoktól.
Rab Árpád rámutatott:
„az emberi agy nagy részét eddig nem használtuk ki, mert nem volt ekkora összetettség a világban. Most viszont a figyelemgazdaság folyamatos éberségben tart minket.
Ez egyszerre izgalmas és kimerítő: szükségünk van a merengésre, a látszólag haszontalan semmittevésre is, hogy megőrizzük az egyensúlyt.”
Az emberi agy működése számos titkot rejt még Rab Árpád szerint, ennek kutatása izgalmas terület. Rámutatott, hogy az agykutatás, a pszichológia és a mesterséges intelligencia fejlődése egymást erősítik. Az AI-kutatások egyik legnagyobb hozadéka az, hogy új nézőpontból kezdjük megérteni az emberi agyat.
„Most a gépeket húztuk fel, de itt az ideje, hogy magunkat is felokosítsuk. Az emberi agyban még óriási tartalékok vannak: a képzeletben, az érzelmekben, a kreativitásban. A jövő nagy kérdése az lesz, hogyan tudjuk ezt tudatosan felszabadítani” – nyomatékosította.
Oktatás: tudás helyett képességek?
Az AI hatása az oktatásban is különösen látványos. Rab Árpád úgy véli, a lexikális tudás felhalmozása elveszíti korábbi értékét, hiszen bármilyen adat azonnal elérhető. Az oktatásnak ezért inkább a problémamegoldásra, a narratívák megértésére és az érvelési képesség fejlesztésére kell koncentrálnia.
Nem az a fontos, hogy pontosan emlékezzünk a mohácsi csata évszámára, hanem hogy megértsük annak társadalmi és történelmi következményeit. Az igazi érték abban rejlik, hogy valaki képes-e szenvedélyesen és hitelesen érvelni egy probléma mellett – ez az, amit semmilyen algoritmus nem pótolhat.
„Az olyan tudásnak, ami mindenkinek megvan, az értéke nulla.
Nem az a fontos, hogy mikor volt a mohácsi csata, hanem hogy mit jelentett, és hogyan hat ránk ma is. Ez az a tudás, ami valóban értékes. Nem baj, ha a diák AI-programot használ, de akkor azt kell megtanulnia, hogyan kérdezzen jól, és hogyan értelmezze az eredményt. A veszély nem az, hogy az ember elbutul, hanem hogy nem tanul meg új módon okos lenni” – húzta alá.
Félelmek és lehetőségek
A tudós szerint az okostelefonok a társadalom összeomlását idézhetik elő.
Sokan tartanak attól, hogy az AI elbutítja a társadalmat – legutóbb a Yale professzora kongatta meg a vészharangot. Rab Árpád szerint a félelem természetes, de gyakran morális pánikként jelenik meg – ahogy egykor az írás vagy a telefonkönyv is „veszélyesnek” tűnt. Az új technológiák mindig átrendezik, mit tartunk értéknek. Az emberi kreativitás, a kérdezés és az értelmezés képessége azonban egyre inkább felértékelődik.
Az oktatásnak és a társadalomnak ehhez kell alkalmazkodnia: a diákokat nem szabad pusztán a lexikonokkal versenyeztetni, hanem arra kell nevelni, hogyan használják fel tudásukat értelmes cselekvésre.
A jövőkutató a bizalom szükségességére is felhívta a figyelmet. Az adatot alapvetően erőforrásként aposztrofálta, ami azonban csak akkor válik értékké, ha a bizalom is adott. Az etikai határ ott húzódik, ahol az ember kiszolgáltatottá válik. „A jövőben az lesz a kulcskérdés, hogy miként tudunk olyan rendszereket építeni, amelyek egyszerre szolgálják az egyén szabadságát és a társadalom működését.”
A technológia soha nem jó vagy rossz önmagában. Az ember döntésein múlik, hogy szabadságot teremt-e, vagy függőséget. A jövő tétje az, hogy képesek leszünk-e a szabadságot felelősen használni – például energiamegtakarításra, környezetvédelemre, közösségépítésre – tette hozzá.
Az AI menti meg a bolygót?
A mesterséges intelligencia kapcsán gyakran felmerül az energiaigény kérdése. Rab elismeri: jelenleg valóban óriási erőforrásokat igényel, ahogy fogalmazott „egy Németországnyi energiafogyasztás jött létre pluszban az AI-jal”. Ez azonban szerinte átmeneti állapot. Az emberiségnek nem gigantikus, mindentudó AI-ra, hanem sok kicsi, célzott rendszerre van szüksége. Ezek kevesebb energiát használnak, jobban szabályozhatók, és hatékonyabban illeszkednek a társadalmi igényekhez.
Ha sikerül ezt az irányt követni, az AI éppen hogy a bolygó megmentésében válhat kulcseszközzé: optimalizálhatja az energiafelhasználást, csökkentheti a pazarlást, és hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez.
Még csak ezután robbant nagyot az AI
A jövőkutató összességében optimista: szerinte az emberi értékek és a technológia nem kioltják, hanem kiegészítik egymást. A gépek feladata az adatok feldolgozása, az embereké a kérdezés, az értelmezés és a döntés. A közös cél egy együttműködő, tudatosabb társadalom, amely képes alkalmazkodni a kihívásokhoz. „Ne a jövőtől féljünk, hanem a jelenben hozzunk olyan döntéseket, amelyekkel jobb jövőt teremtünk” – hívta fel a figyelmet Rab Árpád, aki kérésünkre arra is vállalkozott, hogy megjósolja, milyen paradigmaváltásokat lát az előttünk álló évekre nézve.
Három területet emelt ki: úgy véli, a mesterséges intelligencia használata még mindig gyerekcipőben jár, szerinte az AI még inkább a mindennapjaink részévé válik. Emellett az oktatás átalakulását a problémamegoldás irányába, valamint a fenntarthatóság kényszerét említette. „Ma még kevésbé látszik, de öt év múlva kulcskérdés lesz: hogyan alakítjuk át az ember-gép együttműködést olyan formává, amely valóban az emberek érdekeit szolgálja.”
Tovább a cikkre: Index.hu
