Nem telik el nap anélkül, hogy egy vagy két Musk-műhold ne hullana vissza a Földre– állítja Jonathan McDowell, a Smithsonian Intézet neves asztrofizikusa.
A kutató az EarthSky-nak nyilatkozva elmondta: jelenleg naponta egy-két Starlink-műhold lép újra a légkörbe, és ez a szám a közeljövőben csak növekedni fog.
A jelenség rávilágít az alacsony Föld körüli pálya gyors ütemű „túlzsúfolódására”, amelyet a SpaceX 2019 óta tartó tömeges műholdindításai idéztek elő. Musk vállalata eddig több mint 8 000 Starlink-műholdat állított pályára, és csak 2025-ben mintegy 2 000-et indított el. A riválisok – köztük az Amazon Kuiper-projektje – szintén saját internet-szolgáltató rendszereiket építik: az Amazon több mint 3 200 műholdat tervez felbocsátani.
McDowell becslése szerint, ha minden tervezett konstelláció megvalósul, mintegy 30 000 alacsony pályás és további 20 000 közepes magasságú (kb. 1000 km) műhold fogja körülvenni a bolygót. Ez a hatalmas mennyiség egyre gyakoribb műholdvesztésekhez vezethet. A Starlink egységek élettartama mindössze öt év, ezután irányított módon belépnek a Föld légkörébe, ahol elvileg teljesen elégnek.
A tudósokat azonban aggasztja, hogy a visszatérő műholdak égése során fémrészecskék kerülnek a sztratoszférába. Egyes kutatások szerint ez akár az ózonréteg károsodásához vezető láncreakciót is kiválthat. „Az eddigi válaszok a ‘túl kicsi, hogy gond legyen’-től a ‘már most bajban vagyunk’-ig terjednek – de a bizonytalanság akkora, hogy valószínű, már most is kárt okozunk a felső légkörben” – mondta McDowell a The Register-nek.
A probléma azonban nemcsak környezeti. Az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) 2023-as jelentése szerint 2035-re évente mintegy 28 000 műholddarab maradhat fenn a visszatérés után, ami a korábban elhanyagolható baleseti kockázatot 61%-ra emelheti – vagyis évente több mint fele akkora esély lesz arra, hogy valakit eltaláljon a lezuhanó űrtörmelék.
McDowell szerint a Föld a közeljövőben napi öt műhold-visszatéréssel számolhat. Ennél is aggasztóbb lehet az úgynevezett Kessler-szindróma veszélye: ez egy láncreakciós folyamatot felvázoló modell, amelyben az űrben keringő különböző, szemétnek minősülő objektumok egymással ütközve, lényegében exponenciálisan növekvő, tömeges űrszemét-termelődést idéznek elő, végül generációkra ellehetetlenítve a további űrtevékenységet. Bár a Starlink-műholdak viszonylag alacsony pályán keringenek, és gyorsan elégnek, a versenytársak kénytelenek lehetnek magasabb pályákra települni, ahol az űreszközök akár évszázadokig is a világűrben maradhatnak.
Egy újabb, szélsőséges naptevékenységgel járó időszak – például a napmaximum – akár egyszerre több ezer műhold pusztulását is okozhatja, figyelmeztetett McDowell. A kutatók szerint mára világossá vált: az űrszemét problémáját nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni.
Tovább a cikkre: atv.hu
