A mesterséges intelligenciának elvileg könnyebbé kellene tennie a programozást. Siddhant Khare szerint az MI-eszközök valóban növelték a hatékonyságát, a munkája mégis nehezebb, mint valaha – írja a Business Insider.
Khare úgy érzi, a programozói munka jellege gyökeresen megváltozott.
„Régen mérnöknek hívtuk magunkat, most inkább ellenőrök vagyunk.Olyan érzés, mintha egy véget nem érő futószalag mellett ülnél, és csak pecsételnéd egymás után a kódokat” – mondta a Business Insidernek.
Khare hosszú esszében írta le, hogy az MI-fáradtság nagyon is valós jelenség, mégis alig beszél róla valaki. Olyan kimerültséget tapasztal, amelyet semmilyen eszközzel vagy munkafolyamat-optimalizálással nem lehet helyrehozni.
„Az elmúlt negyedévben több kódot szállítottam le, mint karrierem bármely más időszakában. Ugyanakkor fáradtabbnak is éreztem magam, mint valaha” – fogalmazott.
Khare, az ONA szoftverfejlesztője maga is MI-eszközöket készít. Nem a technológia ellen küzd, inkább fenntarthatóbb, emberközpontú használati módot szeretne találni.
Szerinte a probléma gyökere, hogy a mesterséges intelligencia egyfajta produktivitási paradoxont teremt. Csökkenti a termelés közvetlen költségét, ugyanakkor növeli a koordináció, az ellenőrzés és a döntéshozatal terheit. Ezeket a plusz terheket pedig szinte teljes egészében a felhasználóknak kell viselniük.
Khare napjai már nem egyetlen tervezési probléma mély, megszakítatlan végiggondolásáról szólnak. Ehelyett akár hat különböző feladat között ugrál. „Mindegyik csak egy órát vesz igénybe az MI-vel. De a hat probléma közötti váltogatás brutálisan megterhelő az emberi agy számára. A mesterséges intelligencia nem fárad el a feladatok között. Én igen.”
A korai reakciók alapján Khare nincs egyedül. Fejlesztőtársai az X-en, a Hacker Newsen és más platformokon osztották meg hasonló tapasztalataikat.
„Viccelődöm, hogy mostanában a „Claude Code edzésterven” vagyok” – írta egy felhasználó. „Állóasztal mellett dolgozom, és amíg fut a kód, csinálok pár guggolást vagy fekvőtámaszt, vagy csak sétálok egyet. Sokkal élvezetesebb, mint egész nap a billentyűzeten tartani a kezem.”
Mások úgy írják le a napjukat, mint végtelen várakozást arra, hogy a kódoló ügynök válaszoljon – amit aztán úgyis szerkeszteniük és finomítaniuk kell.
„Régen órákra el tudtam merülni a koncentrált munkában. Ez megváltozott. Most állandóan kizökkenek: elküldök egy promptot, várom a választ, és közben böngészgetni kezdek.”
A Harvard Business Review hétfőn publikált egy tanulmányt, amelyet egy 200 fős amerikai technológiai cégnél végeztek nyolc héten át. Azt találták, hogy az MI-eszközök nem csökkentették a munkamennyiséget, hanem következetesen intenzívebbé tették.
Amikor elül a kísérletezés izgalma, a dolgozók rájöhetnek, hogy a munkaterhelésük észrevétlenül megnőtt. Ez kognitív kimerültséghez, kiégéshez és gyengébb döntéshozatalhoz vezethet. -áll a jelentésben.
Khare szerint külön kihívás lépést tartani az OpenAI, az Anthropic és más cégek folyamatos frissítéseivel. „Amint kinyitod a laptopod vagy a telefonod – Slack, Twitter, LinkedIn, GitHub –, minden azt kiabálja: nézz rám!” A cégeknek muszáj innoválniuk, hogy versenyképesek maradjanak, de a programozókban ez pánikot kelt: mi lesz, ha lemaradnak a következő nagy dologról?
„A hétvégéimet új eszközök kipróbálásával töltöttem. Minden változásnaplót elolvastam. Minden bemutatót megnéztem. Az élen akartam maradni, mert rettegtem a lemaradástól” – írta.
Khare szerint a legijesztőbb mégis az, ahogyan a mesterséges intelligencia őt magát változtatja meg. Nehézségei támadtak, amikor valaki arra kérte, hogy laptop és MI nélkül, egy fehér táblán gondoljon végig egy párhuzamossági problémát.
„Olyan ez, mint a GPS és a navigáció. A GPS előtt mentális térképeket építettél. Ismerted a városod. Tudtál útvonalakban gondolkodni. Évek GPS-használat után már képtelen vagy nélküle tájékozódni. A készség elsorvadt, mert nem használtad.”
Andrej Karpathy, a Tesla korábbi MI-vezetője, aki tavaly megalkotta a „vibe coding” kifejezést, nemrég szintén arról írt, hogy az egyre lenyűgözőbb MI-kódolóeszközök mellett saját magán is érzi a készségek sorvadását.
„Már érzem, hogy lassan elveszítem a képességem a kézi kódírásra” – fogalmazott.
Úgy véli, az MI-cégeknek is lenne felelősségük. Az érzést, hogy már csak egyetlen prompt választ el a tökéletes választól, a függőséget okozó játékok mechanizmusaihoz hasonlítja.
„Szükség van valamilyen korlátokra az emberek számára, hogy ne pusztítsák el magukat.”
Tovább a cikkre: portfolio.hu
