A világháló döbbenetes fejlődésen ment keresztül 1989 óta, hiszen eleinte statikusan olvastuk a tartalmakat, majd közösségi oldalakon beszélgethettünk. Később az okosszerződések révén eljutottunk a Web3-ig, de már itt kopogtat az OmniWeb, azaz a Web4, amelyben a metaverzum és a mesterséges intelligencia behálózza a mindennapjainkat.

A világháló az 1989-es indulása óta hatalmas fejlődésen ment keresztül. A statikus oldalak (Web1) után megérkezett a közösségi média (Web2), ahol a tartalmainkat feltölthetjük a világhálóra. Azonban az adataink kikerülnek a fenntarthatóságunk alól, vagyis azok a platformok, amelyeken tartalmat osztottunk meg, birtokolják az információkat.

Ekkor érkezett a blokkláncra épülő, decentralizált internet (Web3), ahol felhasználóként nemcsak tartalmakat készíthetünk, hanem mi magunk rendelkezünk az adatainkkal is. Azok ugyanis nem központi szervereken raktározódnak, hanem egy elosztott hálózaton, vagyis a blokkláncokon találhatók.

„A Web3 a decentralizációt, az átláthatóságot és az emberek adatai feletti nagyobb kontrollt hangsúlyozza. A mai, nagyvállalatok által uralt internettel ellentétben a Web3 olyan technológiákat használ, mint a blokklánc és az okosszerződések, hogy megossza az irányítást a felhasználók között, igazságosabbá és biztonságosabbá téve a világhálót. Ez a váltás lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy birtokolják adataikat, megvédjék magánéletüket, és gazdasági hasznot húzzanak az általuk létrehozott tartalomból” – olvasható „Perboli-Merlo-Vandoni: A jövő decentralizálása: Értékteremtés a Web 3.0-ban és a Metaverzumban” c. tanulmányban.

Az emberek többsége számára mindezek kínaiul vannak, azonban nem kell megijedni, a Web3 alapvetően háttérinfrastruktúraként fog működni. Ha különböző szolgáltatásokat veszünk majd igénybe, akkor a háttérben okosszerződések alapján zajlanak a folyamatok, erről azonban az átlagos felhasználó mit sem fog tudni. Ugyanolyan dolog ez, minthogy a fogyasztók többsége nem tudja, hogyan keletkezik a villamos áram, csak felkapcsolja a villanyt.

De már érkezik az Omniweb, azaz a Web4

Miközben még a Web3 is kísérleti fázisban van, és bőben használjuk a Web2-t – például a Facebookon, TikTokon vagy Instagramon –, máris a nyakunkba szakadt a Web 4, azaz az OmniWeb, amely a világháló fejlődésének következő, futurisztikus fázisaként észrevétlenül mossa össze a digitális világot a fizikai valósággal. A név az „omni-” (minden, mindenhonnan elérhető) előtagból származik.

A Web3 és az OmniWeb, azaz Web4 kapcsolata leginkább egy egymásra épülő evolúciós folyamatként értelmezhető. A Web3 biztosítja azt a biztonsági, adatkezelési és pénzügyi infrastruktúrát, amely nélkül a Web4 mindent átható, fizikai valóságba simuló víziója megvalósíthatatlan lenne.

A virtuális és a fizikai világ összekapcsolódására jó példa a kiterjesztett és kevert valóság (XR/AR) technológiák jelenléte (például az okosszemüvegek), de ugyanígy

mindenhol megjelenik a dolgok internete (IoT), azaz az okos tárgyak, eszközök, okosotthon-megoldások egyetlen gigantikus, élő hálózatot alkotva folyamatosan, valós időben kommunikálnak egymással. Így a digitális felületeink és személyes adataink bárhol és bármikor elérhetővé válnak, ahol éppen tartózkodunk.

Itt jön képbe a mesterséges intelligencia, amely radikálisan megváltoztatja az információhoz való viszonyunkat: már nem mi keresünk adatokat, hanem az információ talál meg minket. A környezetünkben működő szenzorok és okoseszközök folyamatosan monitoroznak minket, kvázi a nagytestvér figyel minket nulla huszonnégy órában. De nem csak a lakásunk okosotthon-eszközeire kell gondolnunk, hanem már a városok egységes digitális hálózatáról vagy az országos rendszerekről is szó van.

Itt jön megint képbe a már említett Web3, ahol a magánszemélyek kriptográfiai alapú azonosítása, vagyis a fokozott biztonság a decentralizált protokollokon, például a blokkláncokon keresztül lehetővé teszi, hogy a felhasználók maguk rendelkezzenek az adataik felett. Így az AI anélkül segíthet minket, hogy idegenek hatolnának a privát szféránkba. Persze jobb az óvatosság, de erről majd később még szó lesz.

Mi is ez valójában?

A Web4 valójában a metaverzum (virtuális terek) és a mesterséges intelligencia fúziója, miközben hangsúlyozza a decentralizációt, valamint a fizikai és digitális világ zökkenőmentes integrációját. A metaverzum és az AR (kiterjesztett valóság) biztosítja azt a háromdimenziós digitális infrastruktúrát, amely kiszabadítja a világhálót a 2D-s képernyők fogságából, miközben AI által vezérelt személyre szabott felhasználói élményt nyújt.

Valójában a mesterséges intelligencia és a blokklánc szimbiózisáról is beszélhetünk, ahol az AI-rendszereknek hatalmas mennyiségű, megbízható és manipulálatlan adatra van szükségük a döntéseikhez. A Web3 elosztott hálózatai és transzparens adatbázisai biztosítják a betáplált adatok hitelességét, miközben az AI komplex számítási igényeit képesek decentralizált hálózatokon megosztani, megteremtve egy szabad és biztonságos intelligens világ alapjait.

„A Web4-et intelligens webnek, autonóm webnek és szimbiotikus webnek is nevezik, amelyet az autonóm mesterséges intelligencia ügynökök, az ember-gép szimbiózis, valamint a fizikai és digitális környezetek zökkenőmentes fúziója határoz meg. A Web3 decentralizált tulajdonlásra összpontosító megközelítésével ellentétben a Web4 a gépi intelligenciát helyezi a középpontba: olyan rendszerek ezek, amelyek érzékelik a kontextust, több lépésből álló feladatokat hajtanak végre, és folyamatos emberi beavatkozás nélkül tárgyalnak más gépekkel” – fogalmazza meg Kacper Rafalski „Web 4.0 magyarázata: Definíció, technológiák és mit jelent az internet jövője szempontjából” c. idén publikált művében.

Az említett három jelző közül az „intelligens web” előtérbe helyezi a gépi tanulási réteget, amely a kontextust értelmezi a kulcsszavak helyett. Az „autonóm web” azt jelzi, hogy az autonóm AI-ügynökök a felhasználók nevében cselekszenek anélkül, hogy kifejezett utasításokra várnának. A „szimbiotikus web” pedig azt a kétirányú kapcsolatot jelenti, ahol az ember és a gép intelligenciája teljesen egybefonódik. Itt az AI már a mindennapi életünk partnerévé válik, amely ismeri a preferenciáinkat, kezeli a naptárunkat, és akár automatizált kifizetésekkel intézi a mindennapjainkat.

Új világ, új kihívások

Az Európai Bizottság 2023-ban a Web4-et olyan világhálóként határozta meg, ahol a digitális és a fizikai környezetek összeolvadnak, és az intelligens rendszerek proaktívan működnek a felhasználók nevében. A Web4 valójában egy olyan technológiai környezet, amely annyira beépül a mindennapjainkba, hogy végül teljesen láthatatlanná válik. Nem a világhálóra fogunk belépni, hanem a világhálóban fogunk élni.

Azonban a Web4 komoly társadalmi és etikai kérdéseket is felvet, hiszen, ha a világháló mindent lát és mindent áthat, az adatvédelem és a személyiségi jogok kérdése kritikusabbá válik, mint valaha. Ez a totális és állandó megfigyelés, mivel a kiterjesztett valóságot kiszolgáló eszközök, biometrikus szenzorok és hálózatba kötött IoT-eszközök folyamatosan, valós időben rögzítik a környezetünket, a viselkedésünket, sőt, a tudatalatti reakcióinkat is.

Ha ezek az óriási adatbázisok centralizált tech vállalatok vagy autoriter államok kezébe kerülnek, az nemcsak a magánszféra teljes megszűnéséhez vezet, hanem lehetővé teszi a viselkedésünk és döntéseink manipulációját is, ahol a proaktív mesterséges intelligencia már azelőtt befolyásolhatja a döntéseinket, hogy azok tudatosulnának bennünk. Vagyis a kiberbiztonságnak is új szintre kell kerülnie, hogy megmaradjunk embernek. A versenyfutás folytatódik.

Tovább a cikkre: economx.hu (Farkas Tibor)

Íme a világháló evolúciója a gigantikus adatlopáson át az anarchista forradalmárokig

A világháló páratlan utazáson vett részt az elmúlt harminc évben. Ma már a Web3-nál tartunk, de egyáltalán mi az? Eleinte statikusan olvastunk tartalmakat, majd aktivizáltuk magunkat különböző globális szolgáltatók honlapjain, most pedig már okosszerződések révén a blokkláncokon a saját magunk urai lehetünk.

Az 1989-ben elindított internetre épülő World Wide Web (www), mint világháló evolúciója már a harmadik fázisnál tart az elmúlt csaknem negyven évet tekintve. Valójában a világháló a szoftver, és az internet a hardver, vagyis a számítógépek összessége, de a köznyelv rokon értelmű szavakként azonosítja a két kifejezést.

A Web1 még az olvasást jelentette, a statikus oldalakon csak fogyasztottuk az információt, majd a Web2 elhozta a közösségi média korát, ahol az adataink és a platformok feletti kontroll a nagyvállalatok (Google, Meta) kezében van. Míg a Web3-ban a felhasználók nemcsak készítői, hanem részben tulajdonosai is a hálónak a blokklánc technológiának köszönhetően.

Kilencvenes évek, mint hőskorszak

De kezdjük az elején! Maga a web, azaz a világháló megjelenése és kibontakozása nagyjából az 1990-es éveket ölelte fel, illetve kicsit átlógott az új évezredbe is. A mai szemünkkel nézve, kicsit már lesajnáljuk, pedig csupán pár évtized telt el, ez is jelzi, hogy micsoda forradalmi változások jelentek meg a technológia űrsebességbe kapcsolásával.

A világháló hőskorában statikus weboldalakat böngészhettünk (HTML), statikusnak neveztük, mert nem volt interakció, pedig akkor nyilvánvalóan megrengette az emberi civilizációt. Vagyis az olvasók csupán nézték a honlapokat, mintha egy digitális könyvtárban ülnénk, de nem kellett „őrült” módon kattintgatni a laptopunkon vagy az okostelefonunkon, hogy különböző appokat vagy funkciókat aktiváljunk.

A közösségi média hatalma

Majd 2005 környékén megérkezett a Web2, amit valójában a közösségi internettel azonosítunk. Mi magyarok jól emlékezhetünk a 2002-ben elindított iwiw-re, amit aztán a globális Facebook eltörölt az útból. Majd ez utóbbit eltörölhetik az újabb generációk kedvenc oldalai, mint például a TikTok. Valójában még mindig itt tartunk, vagyis az emberek túlnyomó többsége ezt a világot hasznosítja a maga számára.

Különböző platformok uralják az internetet, ahol mi felhasználók tartalmat is gyárthatunk. Ide sorolhatjuk a jól ismert közösségi oldalakat, mint az előbb említett Facebook, TikTok vagy YouTube. Itt már nem statikusan vagyunk jelen, hanem lendületesen posztolhatunk, kommentelhetünk, szavazhatunk. lájkolhatunk vagy éppen videót készíthetünk, azaz aktívan kapcsolatba kerülünk a barátainkkal, ismerőseinkkel, vagy bárkivel a világhálón.

Azonban ahogy a tartalmainkat vagy reakcióinkat feltöltjük a világhálóra, azok kvázi kikerülnek a fenntarthatóságunk alól, hiszen a webes felületek nem a saját tulajdonunkat képezik, hanem a honlapok tulajdonosait. Vagyis azok a platformok, amelyeken tartalmat osztottunk meg, birtokolják az adatainkat.

Jól tudjuk, hogy a Google vagy éppen a Microsoft emberek milliárdjainak adatait tárolják, amelyekből pénzt csinálnak. Ráadásul nagyon sokat. Elég csak arra gondolnunk, hogy a weben rákeresünk a natúr joghurtra, és az algoritmus két perc múlva már a Facebookon dobálja fel a joghurtreklámokat. Vagyis ez a „nagytestvér figyel téged” tipikus esete. A Web2-ben minden adatunk, fotónk, üzenetünk satöbbi a globális techóriások szerverein tárolódnak (pl. Google), de ha lekapcsolják a gépet, eltűnik a digitális életünk.

Jön a decentralizált web

Erre válaszul megérkezett pár éve a Web3, amely valójában az online világ újfajta technológiai szemléletmódja, azaz a decentralizált internet és platformvilág. Kicsit olyan, mint a bitcoin a 2008-as válság után, amikor nagyon sokan csődbe mentek, ezért a rejtőzködő Satoshi Nakamoto kitalálta a decentralizált „digitális aranyat”, amely kapcsán a pénzeszközeinket nem csak a bankok kezelhetik, hanem mi magunk a saját digitális tárcánkban tarthatjuk azokat.

A Web3 lényege is, hogy mi magunk rendelkezzünk az adatainkkal, hiszen azok nem központi szervereken raktározódnak, hanem egy elosztott hálózaton, vagyis a blokkláncokon találhatók. Ez egy olyan adatbázis, amelynek másolata több tízezer különböző számítógépen fut egyszerre a világ minden pontján. Ha egy gép leáll, a többi még ugyanúgy tartalmazza az adatokat, vagyis nincs egy olyan tulajdonos, aki önkényesen törölhetné a profilunkat, tehát nincs központi kontroll. A Web3 egyik legfontosabb helyszíne a böngészőnk vagy a telefonunk.

Egyelőre azonban a web3 még kísérleti fázisban van, mivel a technológiát nehezen értik meg az emberek. Itt ugyanis megjelenik a blokklánc és a kripto, ezek pedig a társadalom túlnyomó többsége számára olyanok, mint a szanszkrit nyelvtanulás. Valójában amikor megtörténik az áttörés, és széles körben hasznosul a web3, akkor sem lesz mindenki informatikus és blokklánckutató, hanem a mindennapokban használatos alkalmazásokat fogjuk futtatni anélkül, hogy tudnánk, a háttérben a blokklánc és a kriptoipar található.

Vagyis még az út elején járunk, és nem válik külön markánsan a web2 és a web3, mint ahogy a bitcoin megjelenésével sem szűnt meg a klasszikus bankrendszer. Inkább csak átalakult, hiszen miközben a kripto hódító útjára lépett, megjelentek a digitalizált pénzek is. A Web3 még gyerekcipőben jár, sok projekt kísérleti fázisban van, a technológia pedig néha bonyolult lehet a kezdők számára, de pár év, és minden gyökeresen átalakul.

Tovább a cikkre: economx.hu (Farkas Tibor)

Az AI-forradalom és az emberiség jövője: a ChatGPT-től a csillagokon át a szingularitásig

A mesterséges intelligencia immár nem a jövő, hanem a folyamatos jelen. A generatív nyelvi modellek robbanásszerű terjedése kiengedte a szellemet a palackból, és az nemcsak, hogy nem akar visszatérni a helyére, de rohamos tempóban formálja át az emberi civilizációt.

A 2022 és 2025 közötti időszak a generatív nyelvi modellek első nagy forradalmát hozta el, amely a ChatGPT robbanásszerű megjelenésével vette kezdetét. A kezdeti szöveges rendszerek rendkívül gyorsan multimodálissá váltak, és ma már a képeket, a hangokat és a programkódokat is folyékonyan kezelik.

A generatív nyelvi modellek és az AI-ügynökök

Az OpenAI, az Anthropic, az xAI és számos kínai vállalat (Moonshot AI, Alibaba, DeepSeek AI) által fémjelzett verseny az egész mesterségesintelligencia-ökoszisztémában hatalmas változásokat indított el, hiszen a modellek hihetetlen mennyiségben dolgozzák fel az adatokat, a hétköznapi emberek is megtanultak promptolni, azaz célzott utasításokat adni a gépeknek.

De ez csak a fejlődés első fázisa volt, ahogy mondani szokták, utánunk az özönvíz. Napjainkra a generatív modellek mentén önálló, összetett feladatokat végrehajtó AI-ügynökök dolgoznak, akik képesek emberi felügyelet nélkül, autonóm módon gondolkodni, cselekedni és komplett vállalati folyamatokat menedzselni.

Mivel a modellek futtatási költségei drasztikusan csökkentek, a cégek számára a vállalatirányítást támogató AI-ügynökök tízezreit generálják, lehetővé téve a technológia tömeges, mindennapi integrációját a globális gazdaság szinte minden szektorában. Sőt, a magánemberek is képesek folyamatosan kialakítani egy olyan tevékenységi kört az ügynökök számára, amelyek a mindennapjaikat segítik.

Adatközpontok, chiphiány és az energiaválság

Itt jönnek képbe az adatközpontok, hiszen a szoftveres forradalom mögött gigantikus fizikai infrastruktúra áll. Az AI-modellek tanítása és futtatása rendkívül energiaintenzív folyamat, amely speciális hardverek ezreit igényli. Emiatt a nagy techcégek és felhőszolgáltatók adatközponti beruházásai 2022 óta csaknem megduplázódtak. A PwC Global Infrastructure Outlook előrejelzése szerint a beruházások 2024 és 2027 között több mint a kétszeresükre emelkednek, a teljes volumen pedig 2032-ig meghaladhatja az 1,5 ezer milliárd dollárt.

Ez a brutális növekedés azonban súlyos akadályokba ütközik. Egyrészt a techóriások hiába rendelkeznek hatalmas tőkével, a bővítést fékezi a kritikus félvezetők és a speciális AI-gyorsító chipek (GPU-k, TPU-k) krónikus hiánya, ugyanis a modellek futtatásához és tanításához már nem elegendőek a hagyományos processzorok (CPU-k). Vagyis a szolgáltatók növekedési ütemét a gyártók szállítási kapacitása határozza meg, amely elindította a chipgyártás globális forradalmát.

Ez a közvetlen függőség kényszerítette ki, hogy a félvezetőipar kilépjen a háttérből, és a globális gazdaság legfontosabb stratégiai ágazatává váljon. Az adatközpontok kiszolgálására indított gigaprojektek – mint amilyen Elon Musk Austinba tervezett TerraFab nevezetű komplexuma – jól mutatják, hogy a szoftveres AI-forradalom sorsa valójában ezen is múlik.

Másrészt az egyre nagyobb AI-modellek és a rájuk épülő szolgáltatások futtatásához hatalmas számítási kapacitásra van szükség, amelynek energiaigénye világszerte gyorsan növekszik. Az adatközpontok éves áramfelhasználása már most eléri a 415 terawattórát (TWh), ami 2030-ra a globális fogyasztás közel 3 százalékára (945 TWh) ugorhat.

A rendkívüli áram- és vízfogyasztás a digitális infrastruktúra minden szintjére óriási terheket ró, különösen az adatközpontokra, amelyek a modern gazdaság informatikai gerincét adják. Nem véletlen, hogy idén a fókusz a fizikai infrastruktúrára helyeződött át, hiszen hálózati beruházások nélkül a mesterséges intelligencia növekedése korlátok közé szorul.

Az energiatároló és átviteli rendszerek, valamint az elosztóhálózatok fejlesztése, illetve korszerűsítése létfontosságú a bővítés fenntartásához. A kibontakozó energiaválságra meglepő válaszok születnek: Elon Musk Föld körüli pályán keringő műholdakra telepítene napenergiával működő adatközpontokat, míg más iparági szereplők a Bitcoin-bányászok olcsó, fenntartható (geotermikus vagy vízi) energiaforrásaihoz és kész hűtési infrastruktúrájához kapcsolódnak hozzá.

Gazdasági fúzió: kripto, Web 4.0 és az Ipar 6.0

Ha pedig már a Bitcoinnál tartunk: az AI, a blokklánc-technológia és a kriptovaluták konvergenciája napjaink egyik legizgalmasabb technológiai fúziója: az AI az adatelemzést, a blokklánc a biztonságot, a kripto pedig a digitális értékáramlást biztosítja. Az AI-ügynökök valós időben elemzik a blokkláncon zajló kriptopiaci folyamatokat, kockázatokat becsülnek meg.

A decentralizált megoldások részeként az autonóm AI-ügynökök már saját digitális pénztárcával rendelkeznek, stabilcoinokkal fizetnek, és emberi beavatkozás nélkül kereskednek a decentralizált pénzügyi (DeFi) platformokon a nap 24 órájában. Ezzel párhuzamosan az internet is szintet lép: a blokkláncra épülő Web3 után már érkezik az OmniWeb (Web4), amely a metaverzum (virtuális terek) és az AI fúziójával észrevétlenül mossa össze a digitális világot a fizikai valósággal.

A decentralizált interneten (Web3) felhasználóként nemcsak tartalmakat készíthetünk, hanem mi magunk rendelkezünk az adatainkkal is. A Web3 biztosítja azt a biztonsági, adatkezelési és pénzügyi infrastruktúrát, amely nélkül a Web4 mindent átható, fizikai valóságba simuló víziója megvalósíthatatlan lenne. Valójában a mesterséges intelligencia és a blokklánc szimbiózisáról is beszélhetünk.

De a generatív modellek térnyerése a pénzügyek mellett a globális termelőipar radikális átalakulásának a hajtóereje is. Miközben a vállalatok jelentős része még a hálózatba kötött, okos gépekre épülő Ipar 4.0 alaplépéseivel küzd, az AI-ügynökök és a kollaboratív robotok (kobotok) már az Ipar 5.0 szemléletmódját valósítják meg a gyakorlatban, amely emberi irányítás mellett önálló munkavégzést jelent.

A horizonton azonban már felsejlik az Ipar 6.0, amely a digitális, a fizikai és a biológiai rendszerek teljes fúzióját hozza el. Ebben a fázisban a gyárak egy élőlényhez hasonlóan, szimbiotikus és önfejlődő ipari hálózatként, valós időben és autonóm módon alkalmazkodnak a globális változásokhoz, miközben az ellátási láncokat mesterséges intelligencia által vezérelt infobotok optimalizálják.

Kvantumforradalom és a titkosítás veszélye (Q-nap)

Ahhoz, hogy az Ipar 6.0 világa és az autonóm rendszerek működhessenek, a hagyományos processzorok teljesítménye már kevés lesz. Itt lép be a kvantumszámítástechnika, amely a bináris bitek helyett a kvantumfizika törvényeit (szuperpozíció és összefonódás) kihasználó kubiteket alkalmazza, így képes párhuzamosan, exponenciális sebességgel elemezni az óriási adathalmazokat. Bár a technológia terjedését rendkívüli érzékenysége és hűtési igényei hátráltatják, a szakértők szerint öt év alatt eléri a stratégiai szintet, és több tízezer milliárd dolláros piaccá fejlődik.

A kvantumforradalom azonban hordoz egy súlyos veszélyt is, amelyet a szakma „Q-napként” emleget a 2030-as évek elejére vetítve. Ez az a hipotetikus időpont, amikor a kvantumszámítógépek képessé válnak a mai legbiztonságosabb titkosítási eljárások feltörésére. Ekkor a banki tranzakciók, az államtitkok és a bitcoin-tárcák védelme is egy csapásra összeomolhat, ezért a kormányok és nagyvállalatok már most gőzerővel dolgoznak a kvantumbiztos kriptográfia bevezetésén.

Robotika és az űr gyarmatosítása az Optimusszal

Az AI-fejlődés a csillagok felé is utat nyit. Elon Musk víziója szerint fajunk túlélésének záloga, hogy többbolygós fajjá váljunk a Hold és a Mars kolonizálásával. A tervek szerint két éven belül nem ember, hanem gép lép először a vörös bolygóra: az első Starship űrhajók a Tesla saját fejlesztésű Optimus robotjaival a fedélzetükön indulnak útnak.

A Tesla tervei szerint évente 1 millió Optimus robotot fognak gyártani Fremontban, és évi 10 milliót a Giga Texasban (összehasonlításképp: a világ összes ipari robotjának száma 2024-ben alig haladta meg az 542 ezer darabot). A tömegtermelésbe kerülő, beépített Grok AI-val és 37 ízülettel rendelkező humanoid robotok elsőként egy állandó Hold-város felépítésére fognak fókuszálni.

Mivel a bolygóközi távolság miatt a Földről történő közvetlen irányítás lehetetlen, a robotok teljesen önállóan végzik majd az előkészítő munkálatokat: kiépítik a napelemparkokat, összeszerelik a lakómodulokat és feltárják a víz- és jégtartalékokat, hogy működőképes infrastruktúrával várják a 2030-as években érkező első emberi telepeseket.

Azonban a vállalat első körben egy Hold-város felépítésére összpontosít. Míg a vörös bolygóra csak 26 havonta lehet elindulni, addig a Holdon kevesebb mint tíz év alatt felépíthető az első állandó város, és az ott önállóan dolgozó Optimus robotok tapasztalatai fogják megalapozni a távolabbi, sokkal összetettebb marsi gyarmatosítást.

Úton a szingularitás felé

Összességében az AI fejlődése a technológiai szingularitás felé vezet – egy olyan elméleti pont felé, ahol a megszokott előrejelzések összeomlanak, mert az AI fejlődése önfenntartóvá és exponenciálissá válik. Elon Musk szerint már beléptünk a szingularitásba, és elérjük az emberi szintű általános mesterséges intelligenciát (AGI).

Ezt követően az igazi mérföldkövet a mesterséges szuperintelligencia (ASI) jelenti majd, ahol az algoritmusok messze túlszárnyalják az emberi kognitív képességeket. Bár az AGI és az ASI eljövetele elképesztő gazdasági bőséget és az életminőség radikális javulását hozhatja, a technológia egzisztenciális kockázatokat is hordoz. A szingularitás utáni rendszerek olyan mélyen és kiszámíthatatlanul avatkozhatnak be a globális társadalmi, pénzügyi és védelmi folyamatokba, ami magát a homo sapiens sapiens létét is fenyegetheti.

Tovább a cikkre: economx.hu (Farkas Tibor)