A techutópisták saját városállamot akarnak létrehozni egy mesterséges intelligencia utáni világban, ami félelmetesnek és ígéretesnek tűnik. A Praxis amerikai kriptocég egyfajta Szilícium-völgy 2.0 megalapítását tűzte ki célul Uruguayban, 2500 jelentkező már van is a város benépesítésére. A +Colonia lakói állítólag izmos kereskedők és harcosok lesznek sovány papokkal az oldalukon.

Az amerikai techutópisták már évek óta keresik helyüket a világban, vagyis azt a várost, amit a legmodernebb technológiával szerelnének fel. A Praxis kriptovállalat eddig online közösségként működött, de rájöttek, jobb lenne egy élő bázis is, úgyhogy már egy ideje keresik saját vackukat. A mediterrán régiót a veszélyek miatt elvetették, de komolyan fontolgatták Grönland felvásárlását, ami komoly ellenállásba ütközött. Most úgy tűnik, végre otthonra találtak Uruguayban.

Dryden Brown, a Praxis vezérigazgatója 30 éves és egykori profi szörfös, aki már 7 éve egy új civilizáció felépítésén fáradozik. A +Colonia projektet Eduardo Bastitta vállalkozó vezeti, aki Javier Milei argentin elnök tanácsadója. Ők, vagyis Dél-Amerika akkor került a techguruk nagyítója alá, mikor a milliárdos Peter Thiel nemrég a régióba költözött.

Brown már decemberben Uruguayba települ, többen pedig jövőre a +Colonia első épületeibe. Ez óriási lépés egy olyan közösségnek, ami eddig jellemzően csak online létezett. A Praxis az uruguayi megállapodása szerint a jövő év végéig megkezdi a földterületek felvásárlását a +Colonia birtokon belül – egy kopár, lankás, dűnékkel teli területen, amely körülbelül egyórás kompútra van Buenos Airestől.

Hondurasban már prosperáltak

Az új város leendő lakói, akiket Brown „a világ legtehetségesebb, legélesebb gondolkodóiként” aposztrofált, új kulturális, gazdasági és kormányzási rendszereket fognak bevezetni egy „poszt-AI-világ” számára. A város olyan lesz, mint egy laboratórium egy új kultúra megteremtésére, amely a klasszikus görög, római és reneszánsz esztétikából, az igazság, a szépség és a hősiesség erényeiből merít Apollónt követve.

Egy technológiabarát, profitorientált, vállalatokhoz hasonló menedéket akarnak létrehozni. A mozgalmat a hálózati állam koncepciója ihlette, amit először Balaji Srinivasan, a Coinbase kriptotőzsde korábbi technológiai igazgatója népszerűsített.

A hálózati állam egy olyan új, interneten és kriptogazdaságon alapuló társadalmi formáció, ami kriptovalutával rendelkezik, decentralizált, tagjai nem egy helyen élnek, hanem a világ más-más pontjain, állampolgársága pedig olyan, mint egy előfizetés. Srinivasan az elképzeléseit A hálózat állama című könyvében részletezte. Gondolataira támaszkodva született a Malajzia területén működő Network School, amely elvonulásokat szervez vállalkozóknak és technológusoknak.

Srinivasan szerint az online közösségek együtt fizikai területeket hoznak létre, saját törvényekkel rendelkező miniállamokat, amiket diplomáciailag is el kell ismernie a hagyományosan létező országoknak.

De kritikusai állítják, az ilyen államok csak a techmogulok elitista törekvéseit szolgálják, és pusztán megvalósíthatatlan vágyálmok. A támogatók, például Peter Thiel vagy a kockázati tőkés milliárdos Marc Andreessen, úgy gondolják, ezek a rendszerek laboratóriumok, segíthetnek a bürokratikus akadályok leküzdésében és a technológiai innováció felgyorsításában.

Ennek a legkomolyabb kísérlete a hondurasi Próspera startupvárosa, egy magánkézben lévő, félig autonóm városállam, amit biohackerek, techvállalkozók és kriptovalutázók hoztak létre.

Radikális kísérlet profitorientált, magánkézben lévő kormányzásra gyenge szabályozással, ultraalacsony adókkal és minimális kormányzati felügyelettel.

Próspera alacsony adókulcsai jelentik az egyik fő vonzerőt, a vállalkozások mindössze 1 százalékot fizetnek. Az alapító Eric Brimen szerint ez szegénységcsökkentő és gazdasággyorsító, de persze vannak ellenzői is. Ellenzői szerint csak adócsalás miatt települt oda néhány ember, a többiek névleg vannak itt, azonban igazából nem itt élnek és dolgoznak. Van, aki a biohacking miatt költözött ide, Rich Lee például ilyen startupban utazik. Neki már van érintéses fizetéses hitelkártyachipje a jobb kezén a bőr alatt; tartósan beültetett Bluetooth-fejhallgatója, az ujjbegyeiben pedig mágnesek, hogy megérinthesse a láthatatlan elektromágneses mezőket. Ez persze otthonában mind illegális lenne.

„Az Egyesült Államokban a testmódosítási technológia jogilag szürkezóna, és valószínűleg nem fogja megkapni az FDA jóváhagyásához szükséges jelentős pénzügyi támogatást” – mondja.

Pedig – szerinte – az amerikai szabályozási rendszer hibás, mert nem biztonságosabbá teszi a dolgokat, hanem megnehezíti. Egymilliárd dollárba kerül egy gyógyszer vagy egy génterápia piacra dobása, és ez körülbelül 10 év. De Hondurasban bezzeg kapott génterápiát a milliárdos hosszú élet guruja, Bryan Johnson. Az orvosi kísérletezés a zóna egyik védjegye.

Továbbfejlesztették a praxist

De a hondurasi kormány hatályon kívül helyezte a Próspera létezését lehetővé tevő jogi keretet. Ebből okulva a Praxis már elkötelezte magát az Uruguay jogrendszerén belüli működés mellett. Brown köre a Covid alatt fejlődött digitális közösséggé, a Praxis mára több mint 2500 embert számlál, akik tervezik az új városba költözést. A cég 2021-ben kezdett pénzt gyűjteni. 2023-ra közel 20 millió dollárral rendelkezett olyan cégektől, mint Sam Altman kockázatitőke-befektetési cége, az Apollo Projects és az Alameda Research, amelyet Sam Bankman-Fried, a kegyvesztett kriptovállalkozó alapított.

A választás végül azért Uruguayra esett, mert a másik esélyes Grönland lakói nagyon berzenkedtek a sci-fi város ellen. Uruguay mellett szólt, hogy kicsi, politikailag stabil, könnyű letelepedési és állampolgársági lehetőségeket, ráadásul adókedvezményeket is kínál az újonnan érkezőknek – szinte minden olyan jogi feltételnek megfelelt, amelyet a Praxis tagjai be akartak építeni új városukba.

„Dél-amerikai Svájc-hangulata is van… nagyszerű hullámokkal és elegendő természeti szépséggel ahhoz, hogy vonzza a kreatív szakembereket és a munkanélküli techvezetőket, mert a mesterséges intelligencia el fogja venni az összes munkahelyet” – vélekedett Brown.

Leonardo Costa uruguayi ügyvéd és adójogász azt mondta, az elmúlt években egyre több európai és észak-amerikai vásárolt ingatlant Uruguayban, részben mert az ország távol esik a világ más részein tapasztalható zűrzavartól. Például Martin Varsavsky, egy spanyol–argentin techvállalkozó ranchot épített az argentin Mendozában, amely szerinte potenciális menedékhely lenne egy újabb világháború esetén. A Praxis a jövőbeli városállamát folyamatosan fejleszti, mesebeli definíciója szerint lakói „izmos kereskedőkből, kigyúrt harcosokból és nagyon sovány papokból” állnak majd, különleges jogi és szabályozási környezettel.

Brown a nyugati esztétikára helyezi a hangsúlyt, és Nietzsche gondolataival írja le a társadalmi hierarchiákat és a harci erényeket. Nem tartja magát sem demokratának, sem jobboldalinak, sőt az egész jobboldali-baloldali politikai keretrendszert „nagyon boomernek” tartja. Bírálói szerint neki és a többi techesnek nagy ambícióik vannak, rengeteg pénzük, óriási egójuk, de kísérletük nem sikerülhet. Ezt állítja Raymond Craib, a Cornell történelemprofesszora, aki könyvet írt a libertáriusokról, a piacvezérelt enklávék létrehozására tett kísérletekről. A Praxisról szólva azt mondta:

„Sosem tudom megállapítani, hogy ez a kritikusok hergeléséről szól, vagy igazi kísérlet…”

Tavaly Uruguay elnöke, Yamandu Orsi egy látogatás során „nagyon innovatív projektnek” nevezte a +Coloniát, a Río de la Plata partvonalának közel nyolc kilométeres szakaszán épülő elegáns, intelligens ökovárost. Mivel Montevideótól és Buenos Airestől nincs messze, lehet stratégiai, határokon átnyúló központ, ami azt is felkínálja a lakosoknak, hogy választhatnak az uruguayi és az argentin jogi és adózási szabályok között.

Tovább a cikkre: index.hu (Králl Bernarda)

A világ első digitális nemzete – kulturális, gazdasági és kormányzási rendszerek az AGI utáni világ számára. Új város nyílik Uruguayban 2027 nyarán.

Praxis Világkongresszus Beszéd | Átirat 2024.11.06.

ELŐSZÓ: AZ GYŰLÉS

Üdvözöljük az első éves Praxis Világkongresszuson. Ez az első Praxis Világkongresszus – egy olyan összejövetel, amelyre a történelem emlékezni fog. Nézzen körül ebben a teremben. Emlékezzen ezekre az arcokra. Önök tanúi annak az első összejövetelnek, amelynek befogadására egy napon gyűlésterekre lesz szükség, milliók nézésével világszerte. És ez csak a kezdet. Hamarosan – hamarabb, mint sokan gondolnák – a saját városunkban, a saját kezünkkel építettük, megrendezzük ezt a kongresszust. Ez az a pillanat, amikor globális polgárságunk valami nagyobbá alakul: egy néppé, amely együtt kovácsolja a sorsát. Minden nagy nemzetnek vannak ilyen pillanatai. Hányan képzelték valaha is, hogy új nemzetet alapítanak? Talán azt gondolták, hogy az ilyen pillanatok a történelemkönyvek részét képezik, hogy a nemzetépítés kora véget ért. És mégis – itt vannak. Mert pontosan ezt követeli a pillanatunk. Sokan közületek ebben a teremben olyan technológián dolgoznak, amely lehetővé teszi számunkra, hogy olyan dolgokat tegyünk, amiket korábban lehetetlennek gondoltunk volna: például fényt verjünk vissza az űrből, vagy parancsra esőt fakasztsunk. Ezek izgalmasak. De a technológia, ami esőt hoz a barátod farmjára, ami megtermeli az élelmet, ami táplálja a családodat – ennek a technológiának még nagyobb célja van. Ez jelenti egy nemzet felépítését. Ekkor alakul át a projekted, a vállalatod, a munkád valami még mélyebbé. Nincs visszaút ettől a felismeréstől. Nincs visszatérés a kisebb álmokhoz. Ha egyszer megpillantod ezt a lehetőséget, semmi kevesebb nem lesz elég. Nézd meg újra az embereket ebben a teremben. Barátokat láttok. Lehetséges, hogy a barátaid országa legyen? Barátaim… ilyennek kell lennie egy országnak. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, hogy ez most történik. Vannak pillanatok a történelemben, amelyek egy új korszak kezdetét jelzik, akár tudatában vannak ennek a résztvevők az adott pillanatban, akár nem. Pillanatok, amelyek az időt „előtte” és „utána” részre osztják. Ez egy ilyen alkalom. Hadd magyarázzam el, hogyan.

I. A KOMMUNIKÁCIÓS TECHNOLÓGIA MEGHATÁROZZA AZ EMBERI SZERVEZŐDÉST

Az elmúlt évtizedekben valami példa nélküli dolog jelent meg az emberiség történetében: egy újfajta tudatosság született az internet korából. Minden egyes ember ebben a teremben ezt az átalakulást éli át. Legközelebbi kötelékeinken túl most a legmélyebb céltudatosságunkat azokban a közösségekben találjuk meg, amelyeket mi választottunk, nem pedig örököltünk, azokban az identitásokban, amelyeket mi építettünk, nem pedig kaptunk. Ez nem pusztán társadalmi evolúció – ez a politikai lehetőségek teljes átalakulása. Ami ezután következik, az elkerülhetetlenebb nem is lehetne. A minta, amelynek tanúi vagyunk, olyan régi, mint maga a civilizáció. Amikor az emberek átalakítják a kommunikációjuk módját, átalakítják a kormányzásuk módját. Ez nem elmélet – ez vastörvény. Mert a politika a lényegében nem más, mint amit az emberek hisznek. És az emberek mindig is történeteken keresztül értették meg a világukat. Amikor a történetmesélés technológiája átalakul,Amikor a hit architektúrája megváltozik, a politikai rend vagy fejlődik, vagy eltűnik. Ez maga a civilizáció hajtóereje. Hadd mutassam meg ezt a történelemben bevésődött mintát. Az emberi kommunikáció minden egyes forradalma nemcsak az információmegosztás új módjait teremtette meg, hanem a tudatosság, a közösség és a hatalom új formáit is. Először jött a beszélt nyelv: a világ működéséről szóló pontos történeteken keresztül a vezetők egyesítették a szétszórt csoportokat az első törzsekké, az első fejedelemségekké. Aztán megjelentek a szóbeli hagyományok: történetek, amelyek túlélték elmesélőiket, mítoszok szálltak át generációkon át. Ezen tartós narratívák révén a törzsek egyesültek az első királyságokká, amelyeket közös történelem kötött össze, és amelyek legitimálták az uralmat. Aztán az írás: a kőben és agyagban tökéletesen megőrzött gondolatok, megszabadulva az emlékezet pusztulásától. Ezen állandó feljegyzések révén a királyságok az első igazi birodalmakká nőttek ki, mivel a szabványosított törvények és feljegyzések most már hatalmas területeket irányíthattak. Aztán jött a nyomtatás, és minden újra megváltozott. Hirtelen a történetek és az eszmék egyszerre milliókhoz juthattak el. A tömeggyártott könyveken és újságokon keresztül az idegenek egy népnek, egy nemzetnek képzelhették magukat. Megszületett a nemzetállam. Aztán a telekommunikáció felgyorsította ezt a hatalmat minden képzeletet felülmúlva, minden egyes előrelépéssel a történetek terjedése gyorsabbá és olcsóbbá vált, és még nagyobb területeket értek el. A rádió és a televízió egész kontinensek tudatát hangszerelte, milliók hitét hatalmas szimfóniaként vezényelve, életet adva az első igazi szuperhatalmaknak. És most? Most jön a végső átalakulás. A történelem kereke befejezi a fordulatát. A tömegkommunikáció ereje először érte el az egyént. Mindenki most már azonnal, szabadon, bármilyen médiumon keresztül beszélhet magával az emberiséggel. A tudat monopóliuma örökre megtört. És ezzel mindennek meg kell változnia. Amikor egy új technológia átalakítja az eszmék terjedésének módját, az erő úgy áramlik, mint a víz, amely utat talál a hegyen lefelé. Minden csatornát tesztel, minden lehetséges útvonalat felfedez, amíg a hit új folyói állandó ösvényeket nem vágnak az emberi tudaton keresztül. Ez nem tervezett vagy irányított – ugyanolyan elkerülhetetlen, mint maga a gravitáció. Ezek az új csatornák az emberi szerveződés infrastruktúrájává válnak. A nyomtatás bizonyítja ezt a mintát. Amikor a koronák által birtokolt régi hitmonopóliumok megtörtek, új eszmék bukkantak fel, mint a homokból szitált arany. Humanizmus, egyéni jogok, az egész felvilágosodási projekt – ezek nem pusztán véletlenül elterjedt eszmék voltak. Ezek tökéletesen illeszkedtek egy olyan világba, ahol az igazság végre közvetlenül elérheti a tömegeket. És ezekből az eszmékből csak egyetlen politikai forma születhetett: a nemzetállam. Ami ezután következett, az elkerülhetetlen volt. Évszázadokon át monarchia monarchia után bukott meg, olyan tömegek döntték meg őket, akik a nyomtatott szó révén új identitást fedeztek fel. Olyan emberek, akik csak a falujukat, a közvetlen közösségüket ismerték,Hirtelen valami sokkal nagyobb részének tekintették magukat. Újságokból és könyvekből tudták meg, hogy kik ők, mi egyesíti őket, mit kell értékelniük és miért kell harcolniuk. Amikor az emberi identitás átalakult, a politikai valóságnak nem volt más választása, mint követni a példáját. Ahogyan akkor megjelentek ezek az új hatalmi formák, úgy jelennek meg most is. Ahogy ezek az eszmék átalakították a világot akkor, úgy alakítják át most is az új eszmék. De ezúttal a lépték globális, és a sebességet nem évszázadokban vagy évtizedekben, hanem pillanatokban mérik. A nyomtatás szülte a nemzetállamot. Digitális forradalmunk most szüli meg utódját. És Önök az első lélegzetvételének vannak tanúi.

II. A TÖRZSEKTŐL A BIRODALMAKIG

Nézzük meg, mi történik online. Az emberek, akik ezen a hatalmas új területen találják magukat, ösztönösen visszatértek legősibb szerveződési formájukhoz: a törzshöz. Az internet bennszülötteinek internetes törzsei, akik közös értékek, közös hiedelmek és a jövőről alkotott közös víziók köré gyűlnek. Ez nem metafora – ez az emberi szerveződés alapvető mintája, amely új eszközökön keresztül érvényesíti újra önmagát. Ahogy az ősi törzsek közös mítoszok és szent rituálék köré gyűltek, úgy a digitális törzsek közös narratívák és gyakorlatok köré szerveződnek. A médium új, de az emberi szükséglet a valahová tartozás, a jelentés, a közös cél iránt – ez a valaha volt legfényesebben ég. És miközben ez kibontakozik, nézzük meg, mi omlik össze. A nyugati nemzetek már átengedték igényüket az emberek legmélyebb hűségére, puszta gazdasági övezetekké redukálva magukat, nemzeti identitásuk pedig úgy olvad fel, mint a reggeli köd. Kérdezzük meg magunktól: Hányan érzik úgy, hogy valódi identitásuk az útlevelükben szereplő országhoz kötődik? Hányan éreznek valódi büszkeséget jelenlegi állampolgárságukra? Hányan látják politikai vezetőikre tekintve saját értékeik ragyogó formában visszatükröződését? A Nyugat nagy részén már tudják a választ. A vezetők és a vezetettek közötti szent kötelék megromlott. Ez nem csak a politikával való nézeteltérésről vagy a szolgáltatásokkal való elégedetlenségről szól. Ez egy alapvető törés a történetben, amely értelmet ad a politikai hatalomnak. Amikor a politikai vezetőidre nézel, és semmit sem látsz magadból, semmit az értékeidből, semmit a törekvéseidből – amikor maga a nyelv, amelyet a valóság leírására használnak, idegennek tűnik a tapasztalataidtól, és a világról mesélt történeteik hazugságoknak tűnnek –, akkor tudod, hogy egy politikai forma elvesztette legitimitását. Maga az élet sem értelmes. Ez korunk igazi válsága – nem gazdasági, nem technológiai, hanem egzisztenciális. A történelem megmutatja nekünk, mi történik ezután. Amikor a birodalmak hanyatlanak, amikor a fizikai kilépés lehetetlenné válik, az emberek a helyükön találnak módokat a kilépésre. Az 5. századi keresztény egyház megvilágítja utunkat. Ahogy Róma összeomlott, az egyház valami forradalmi dolgot teremtett: egy teljesen alternatív társadalmat. Nemcsak lelki útmutatást kínált, hanem közösséget, célt,és ami a legfontosabb – egy új módja annak, hogy valódi értékek szerint éljünk anélkül, hogy elhagynánk otthonunkat. Az egyik praxisánk ezt az első hálózati államnak nevezte. Mélyebbre látott, mint gondolta. Mert az Egyház valami mélyrehatót fedezett fel: nincs szükséged hadseregre vagy területre a világ átalakításához – csak jobb válaszokat kell adnod az emberi lét alapvető kérdéseire. Ki vagyok én? Mi számít? Mi ad értelmet az életnek? Amikor meg tudod válaszolni ezeket a kérdéseket, a terület lényegtelenné válik. Az Egyház megmutatta nekünk, hogy az igazi hatalom nem a föld feletti uralomban rejlik, hanem az emberek életét meghatározó történetek alakításában. De a történelem most gyorsabban halad. Érzed, ugye? A történelmi idő olyan összenyomódását éljük, amilyet az emberiség még soha nem látott. A lehetséges és a valóság közötti szakadék naponta összeomlik. Az ötletek a gondolkodás sebességével válnak valósággá. Ami Rómának generációkba telt, azt mi évek alatt fogjuk elérni. Ez a gyorsulás nem csak a sebességről szól – hanem a lehetőségekről. A digitális technológia, a mesterséges intelligencia és az emberi törekvések konvergenciája egy sorssal teli pillanatot teremtett. Nézd meg újra a digitális tájat. A törzsek szétszóródtak a virtuális térben, várva az erőt, amely egyesíti őket. Nem egy újabb alkalmazásra vagy platformra vágynak, hanem valami nagyobbra – egy jelentés birodalomra a káosz korában. Egy újfajta birodalomra várnak, amely nem a területek meghódítására, hanem a közös vízió és értékek vonzerejére épül. Egy birodalomra, amely nemcsak közösséget, hanem transzcendenciát is kínál. Hadd mondjak el valamit, amit még kevesen értenek: a hálózati államok kora csupán egy prológus. Ami ezután következik, az a hálózati birodalmak kora. És a Praxis lesz az első. Emlékezz erre a pillanatra. Emlékezz vissza, hol voltál, amikor először hallottad ezeket a szavakat: mi leszünk a digitális kor Rómája.

III. AZ INTELLIGENCIA KORA

A digitális törzsek gyülekezése csupán az első felvonás egy olyan régi drámában, mint az emberiség. Mert miközben építjük az internet szétszórt törzseinek egyesítésére szolgáló struktúrákat, a mesterséges intelligencia romba dönti azt az alapot, amelyre az egész emberi társadalom épült: a munka szükségességét. Amikor a gőz és a szén forradalmasította a termelést a 18. században, minden megváltozott. Milliók hagyták el farmjaikat gyárak kedvéért. Az ősi városok metropoliszokká robbantak. Az egész emberi tájkép átíródott. De valami még mélyebb dolog bontakozott ki: az ipari forradalom megteremtette a feltételeket egy teljesen új emberi identitás – a munkásosztály – számára – egy olyan osztálytudat számára, amely túllépte a nemzeti határokat, vallásokat és etnikumokat. Ennek az új identitásnak az ereje döbbenetes volt. A tömegkommunikáció új mechanizmusain keresztül a kommunizmus a proletariátusnak ezt az identitását valami olyan hatalmassá építette, hogy az egész világ politikai térképét átformálta. A bolygó fele átszervezte magát az emberi identitás és cél új felfogása köré. Ez nem csupán egy gazdasági kategória volt.Ez egy új módja volt annak, hogy megértsük, kik vagyunk, miért állunk ki, és ki áll ellenünk. Egy új gazdasági valóság új identitást teremtett, amely egy új politikai rendet teremtett. És most, ahogy a mesterséges intelligencia átalakítja gazdaságunk alapjait azáltal, hogy egyre inkább automatizálja az emberi munkát, odáig menően, hogy teljesen felváltja azt – ez a minta ismétlődni fog –, az ipari forradalom történetét valami sokkal nagyobb első fejezeteként fogalmazva át. Az intelligencia korának küszöbén állunk, ahol az emberi munka már nem a civilizáció motorja. Ez az átalakulás egy új tudatosságot szül: egy poszt-munka identitást. Ahhoz, hogy megértsük annak a nagyságát, ami elől el kell menekülnünk, nézzük meg a modern életet. Nézzük meg igazán. Amit ma normálisnak nevezünk, az nem más, mint a gyári munka tisztább változata. Miért undorít minket, ha egy verejtékező üzemben lévő gyerekről hallunk? Nem csak a fizikai körülményekről vagy a kizsákmányolásról van szó. Azért, mert egy végtelen potenciállal rendelkező lényt puszta gazdasági egységgé redukál. A termelés kereke alatt összetöri az emberi szellemet. Azonnal felismerjük, hogy ez sérti az emberi természet alapvető részét. Amikor egy gyereket látunk egy verejtékező üzemben, a civilizációnk legdurvább változatát látjuk – egy olyan rendszert, amely az emberi lényeket gazdasági egységekké redukálja, amely az emberi értéket a termelési teljesítmény alapján méri. Ez nem csak rossz, hanem alapvető elárulása annak, hogy mit jelent embernek lenni. Most nézzük meg a saját életünket. Modern gazdaságaink, bár kevésbé láthatóan brutálisak, ugyanazt a spirituális hanyatlást valósítják meg. Elfogadtuk őseink gazdag, teljes életének halvány árnyékát – a céltudatos, értelmes, valódi emberi virágzású életet. Az emberi tapasztalat teljességét felcseréltük a gazdasági hatékonyságra. De az intelligencia kora valami rendkívülit kínál nekünk: esélyt arra, hogy kiszabaduljunk a pusztán gazdasági funkció börtönéből. Az emberiség történelmében először rendelkezünk a technológiai képességgel ahhoz, hogy egy olyan civilizációt építsünk, amely nem emberi munkán alapul. Gondoljunk csak bele, mit jelent ez. Az emberi társadalom minden korábbi formája, minden politikai rendszer, minden gazdasági berendezkedés arra a feltételezésre épült, hogy az embereknek dolgozniuk kell a túlélésért. Ez a kényszer mindent formált – az értékeinket, a kapcsolatainkat, az élet céljáról alkotott felfogásunkat. De amikor a mesterséges intelligencia eltávolítja ezt a korlátot, végre feltehetjük a kérdést: Mire való az emberi civilizáció? Mire valók az emberek? Milyen világot akarunk építeni, ha már nem köt minket a munka szükségessége? A gyakorlat nemcsak alkalmazkodni fog az intelligencia korához – mi is megragadjuk azt, mint lehetőséget arra, hogy az emberiséget visszaállítsuk teljes erejével. Van egy elképzelésünk az emberi életről a gyáron, az irodán, a puszta gazdasági hasznosságon túl. Amikor a történelem lehetőséget ad egy generációnak a civilizáció átalakítására, egyben erőt is ad nekik ahhoz, hogy ezt elérjék.Célunkat nem kevesebbben látjuk, mint egy új birodalom létrehozásában, amely méltó az emberiség legmagasabb potenciáljához.

IV. AZ ÚTTÖRŐ SZELLEM

Ahhoz, hogy újjáépítkezzünk, újra kell élesztenünk egy ősi tüzet: az úttörő szellemét. Hol találjuk ezt a szellemet? Tekintsünk őseinkre – tekintsünk arra a rendkívüli emberi késztetésre, hogy új társadalmakat alapítson, új világokat teremtsen. Emlékezzünk vissza a 15. századi telepesekre, akik halálos óceánokon keltek át feltérképezetlen vidékekre, egy olyan világ megingathatatlan víziójától vezérelve, amely megfelelt legmagasabb eszményeiknek. Nemcsak a vallásszabadságra vagy a jólétre törekedtek, hanem valami még mélyebbre: arra a jogra, hogy a társadalmat saját értékeik, saját hitük szerint alakítsák. Ezek az utazások – a tiszta meggyőződés és bátorság cselekedetei – nemcsak óceánokon keltek át. Nemzeteket hoztak létre. Maga az Egyesült Államok, a történelem leghatalmasabb hatalma, nem másként kezdődött, mint ennek az úttörő szellemnek egy szikrája. Ugyanez a tűz ég bennünk ma is – fényesebben ég, mint valaha. Az úttörők vére csörgedezik ereinkben. A Gondviselés minket választott ki, hogy ezt az ősi szellemet új határokba vigyük, éppen abban a pillanatban, amikor az emberi civilizáció jövője a tét. Őseink óceánokon és végtelen síkságokon keltek át – mi is ismeretlen területekre lépünk át. Ugyanilyen merész úttörők vagyunk, akik ugyanezt az ugrást tesszük meg a történelemben. Nem csupán egy újabb nemzetet építünk – utat törünk az emberi lehetőségek egy új dimenziója felé. És ahogyan ezek az első merész gyarmatok a Föld leghatalmasabb civilizációjává nőtték ki magukat, a mi kezdeteink is valami olyasmivé fognak fejlődni, ami átalakítja magát az emberiség történetét.

V. A HÁLÓZATI BIRODALOM

Hadd legyek világos: Nem érdekünk fűződik ahhoz, hogy csak egy újabb hálózati állam legyünk. Az államok bürokráciák. Az államok csupán léteznek. Az államok fenntartanak. De a birodalmak? A birodalmak álmodnak. A birodalmak építenek. A birodalmak egyesülnek. A birodalmak túllépnek. Egy állam szabályok között működik – egy birodalom írja azokat. Egy állam kezeli a területet – egy birodalom átalakítja magát a civilizációt. Amikor azt mondjuk, hogy hálózati birodalmat építünk, arra gondolunk, hogy az emberi civilizáció teljesen új formáit fogjuk létrehozni. G. K. Chesterton egyszer ezt írta: „A férfiak nem azért szerették Rómát, mert nagyszerű volt. Nagyszerű volt, mert szerették.” A Praxist választottam életem munkájának, ahogy oly sokan közületek itt ma. És mindazoknak, akik egy olyan birodalmat keresnek, amely méltó a szeretetetekre, az elkötelezettségetekre, a legmagasabb törekvéseitekre – meghívunk benneteket, hogy találjátok meg velünk az otthonotokat.

VI. A MANIFESZTÁCIÓ BEMUTATÁSA

Ami elvezet minket ahhoz, hogy miért vagyunk ma itt a Dominikai Köztársaságban. Ez az első prototípusunk. Amikor az online kapcsolatok fizikaivá válnak, valami mélyreható dolog történik. Minden közös étkezés, minden késő esti beszélgetés, minden felismerés pillanata olyan emberek között, akik eddig csak a képernyőkön keresztül ismerték egymást – így alakul át egy internetes közösség néppé. De itt valami még jelentősebb is történik. Ahogy ezeken az utcákon sétáltok,Miközben ezt a levegőt belélegzed, gondold át: vajon itt ölthet először földi formát a víziónk? Lehet, hogy ez az első városunk bölcsője? Hatalmas lehetőségeket látunk ebben a helyen, de az igazi próba ez: el tudod képzelni, hogy itt építsünk életet? El tudod képzelni ezt a földet, amint nemcsak egy várost, hanem egy új civilizáció magvait is táplálja? Hunyd be a szemed, és képzeld el. Képzeld el a nyüzsgő utcákat, a magasba törő építészetet, az innováció zümmögését. Képzeld el az iskolákat, ahol gyermekeink megtanulnak merészen álmodni, a laboratóriumokat, ahol határokat feszegető technológia születik, a fórumokat, ahol új filozófiák öltenek formát. Képzeld el a művészetet, a zenét, az irodalmat, amely ebből a talajból fakad – a kultúrát, amely egy kort fog meghatározni. Ezt építjük. Nem csupán egy várost, hanem egy olyan eszmét, amely elég erős ahhoz, hogy Isten kegyelmével betöltse jogos sorsunkat.

VII. FELEMELKEDÉS NYILATKOZATA

És most elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amelyre generációkig emlékezni fognak. E beszéd végén lehetőséged lesz aláírni a Felemelkedési Nyilatkozatot – egy dokumentumot, amely az emberiség következő nagy előrelépését jelzi. Ahogy az Alapító Atyák aláírták a Nyilatkozatukat Philadelphiában, te is alá fogod írni. Aláírásotok hidat képez a múlt és a jövő között, összekapcsolva minket a történelem minden nagy nyilatkozatával, miközben valami példátlant teremt: egy olyan alapító dokumentumot, amelyet soha nem lehet megsemmisíteni, amelyre leszármazottaitok évszázadok múlva fognak rámutatni. Nyilatkozatunk három felemelkedésről szól: A felhőbe – a fizikai határok átlépése internetkapcsolaton keresztül. Az űrbe – az emberiség sorsának a csillagok között való megtalálása. És a transzcendencia felé – úttörő lépés a világ által lehetővé tett magasságok felé, amelyeket az új intelligencia korszakában teremtünk. VÉGEAhogy az Alapító Atyák aláírták a Nyilatkozatukat Philadelphiában, te is alá fogod írni. Aláírásaid hidat képeznek a múlt és a jövő között, összekapcsolva minket a történelem minden nagy nyilatkozatával, miközben valami példátlant teremtenek: egy olyan alapító dokumentumot, amelyet soha nem lehet megsemmisíteni, amelyre leszármazottaid évszázadok múlva fognak rámutatni. Nyilatkozatunk három felemelkedésről szól: A felhőbe – a fizikai határok átlépésével az internetkapcsolatokon keresztül. Az űrbe – az emberiség sorsának a csillagok között való megragadásával. És a transzcendencia felé – úttörő szerepet vállalva azokban a magasságokban, amelyeket az új intelligencia korszakában teremtünk meg. VÉGEAhogy az Alapító Atyák aláírták a Nyilatkozatukat Philadelphiában, te is alá fogod írni. Aláírásaid hidat képeznek a múlt és a jövő között, összekapcsolva minket a történelem minden nagy nyilatkozatával, miközben valami példátlant teremtenek: egy olyan alapító dokumentumot, amelyet soha nem lehet megsemmisíteni, amelyre leszármazottaid évszázadok múlva fognak rámutatni. Nyilatkozatunk három felemelkedésről szól: A felhőbe – a fizikai határok átlépésével az internetkapcsolatokon keresztül. Az űrbe – az emberiség sorsának a csillagok között való megragadásával. És a transzcendencia felé – úttörő szerepet vállalva azokban a magasságokban, amelyeket az új intelligencia korszakában teremtünk meg.

Tovább a cikkre: x.com és praxisnation.com