Az Európai Unió egyre keményebben szabályozza a digitális piac legnagyobb szereplőit, de a bírságok önmagukban aligha változtatják meg az erőviszonyokat. Brüsszel ezért már nemcsak a Google-t, az Apple-t vagy a Microsoftot próbálja kordában tartani, hanem saját szuperszámítógépes, chip-, kvantum- és digitális infrastruktúrát is épít. A kérdés az, hogy az európai milliárdok képesek-e felvenni a versenyt az amerikai technológiai óriások tőkeerejével.
Mint korábban megírtuk, az Európai Unió az elmúlt években egyre határozottabban lép fel a legnagyobb technológiai vállalatokkal szemben. A Digital Markets Act (DMA), vagyis a Digitális Piacok Törvénye 2024 márciusától alkalmazandó, és alapvető célja, hogy a digitális piacokon versenyképesebb és tisztességesebb feltételeket teremtsen. A szabályozás az úgynevezett kapuőröket, vagyis azokat a vállalatokat célozza, amelyek meghatározó platformjaikkal fontos közvetítő szerepet töltenek be a vállalkozások és a fogyasztók között.
A kapuőrök jelenlegi listája már hét vállalatból áll: Alphabet (Google), Amazon, Apple, Booking, ByteDance (TikTok), Meta (Facebook) és Microsoft. A kapuőrök jelentősége abból fakad, hogy olyan digitális „kapukat” működtetnek, amelyeken keresztül vállalkozások és fogyasztók milliói jutnak el egymáshoz. Ilyen lehet a kereső, az alkalmazásáruház, az online piactér, a közösségi platform, az operációs rendszer vagy éppen az online közvetítő szolgáltatás.
Az EU szerint ezek a pozíciók olyan erőt adhatnak a vállalatoknak, amely mellett könnyen háttérbe szorulhatnak a kisebb versenytársak. A DMA ezért többek között korlátozza az önpreferálást, nagyobb adat-hozzáférést és adathordozhatóságot biztosít, illetve olyan szabályokat állít fel, amelyek célja a platformok közötti verseny és az interoperabilitás javítása.
Nem csak büntetni akarják a kapuőröket
A bírságolás azonban önmagában kevés ahhoz, hogy Európa ledolgozza technológiai hátrányát. Egy amerikai platformot ugyanis meg lehet büntetni, de ettől még nem lesz európai kereső, felhőszolgáltatás, chipgyártó vagy mesterségesintelligencia-infrastruktúra. Éppen ezért az uniós stratégia másik része az európai alternatívák és stratégiai infrastruktúrák felépítéséről szól.
Ez különösen fontos azért is, mert a technológiai verseny egyre kevésbé kizárólag az alkalmazásokról szól. A háttérben olyan infrastruktúrákért folyik a küzdelem, mint a felhő, a szuperszámítógépek, az adatközpontok, a félvezetők, az AI-modellek és hamarosan a kvantumszámítógépek.
Az egyik legfontosabb európai kezdeményezés ezért az EuroHPC (European High-Performance Computing), amelynek célja egy közös európai szuperszámítógépes kapacitás kiépítése. A tét nem pusztán az, hogy Európának legyen néhány gyors számítógépe, hanem hogy kutatói és vállalatai saját infrastruktúrán végezhessenek olyan számításigényes feladatokat, amelyekhez egyre nagyobb kapacitás kell.
Ennek magyar vonatkozása is van: Debrecenben működik a Komondor szuperszámítógép, amely külön CPU-, GPU-, mesterségesintelligencia- és Big Data-partícióval rendelkezik. A rendszer a magyar kutatók és innovatív piaci szereplők számára is hozzáférhető, így az európai és nemzeti HPC-infrastruktúra egyik kézzelfogható eleme.
A másik stratégiai front a félvezetőipar. Az European Chips Act célja, hogy csökkentse Európa kiszolgáltatottságát a külföldi chipgyártóknak, és megerősítse az európai jelenlétet a teljes félvezető-értékláncban. A program 2030-ig több mint 43 milliárd eurónyi, szakpolitikai intézkedések által mozgósított beruházást támogat, amelyhez a Bizottság szerint hasonló nagyságrendű hosszú távú magánbefektetés társulhat.
Ez azonban jól mutatja az európai stratégia egyik legnagyobb problémáját is: a kontinensnek nem egyetlen vállalatot kell felépítenie, hanem egy teljes ökoszisztémát. Kutatóhelyekre, gyártókapacitásra, tervezőcégekre, szakemberekre, beszállítókra és megfelelő finanszírozásra egyszerre van szükség. A folyamat ráadásul nem állt meg az eredeti Chips Actnél. Az Európai Bizottság 2026-ban már előterjesztette a Chips Act 2.0 javaslatát is, amely az élvonalbeli chipgyártás mellett a stratégiai függőségek és az ellátási láncok sérülékenységének csökkentését célozza.
Hasonló logika érvényesül a Digital Europe Programme esetében is. A 2021 és 2027 közötti időszakra 7,59 milliárd eurós kerettel rendelkező program nem elsősorban alapkutatást finanszíroz, hanem azt célozza, hogy a már rendelkezésre álló digitális technológiák – köztük a mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság és a fejlett digitális készségek – szélesebb körben eljussanak a vállalatokhoz és a közigazgatáshoz. Ez lényegében az európai digitális infrastruktúra „második szintje”: nem elég feltalálni egy technológiát, azt használni is kell.
Kvantum és felhő
A következő nagy csatatér pedig már a kvantumtechnológia lehet. Az EU Quantum Technologies Flagship programja 2018-ban indult, tízéves időtávra, és mintegy egymilliárd eurós uniós kerettel számol. A program már nem pusztán távoli tudományos kísérletként tekint a kvantumtechnológiára. Az Európai Bizottság 2025-ben külön stratégiát is bemutatott, amely 2030-ig többek között kvantum-infrastruktúra, chipgyártási pilotvonalak, kvantuminternet és szakemberképzés fejlesztését irányozza elő.
Az európai digitális szuverenitás szempontjából talán még ennél is fontosabb a felhőszolgáltatások kérdése. Az alkalmazásokat ugyanis egyre kevésbé saját szervereken futtatják a vállalatok: az adatfeldolgozás, az AI és számos üzleti szolgáltatás mögött óriási felhőinfrastruktúra áll. A Bizottság 2025 novemberében vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy az Amazon Web Services és a Microsoft Azure megfelel-e a DMA kapuőri kritériumainak a felhőszolgáltatások területén.
2026 júniusában a Bizottság már előzetesen arra jutott, hogy mindkét szolgáltatás olyan fontos átjáró szerepet tölt be az európai digitális gazdaságban, amely indokolhatja a kapuőri kijelölést. Ez jelentős változás a korábbi szemlélethez képest. A digitális kapuőr ugyanis már nem feltétlenül az a platform, amelyet a fogyasztó nap mint nap lát a telefonján. Lehet az a háttérben működő infrastruktúra is, amelyen vállalatok ezrei futtatják saját szolgáltatásaikat. A felhő tehát könnyen a következő nagy európai-amerikai technológiai konfliktus egyik központi terepévé válhat.
Szélmalomharc vagy tudatos építkezés?
Alapvető probléma ugyanakkor, hogy közben az amerikai technológiai óriások mögött olyan tőkepiac, vállalati méret és globális üzleti modell áll, amellyel az EU-s programoknak önmagukban nagyon nehéz versenyezniük. Jó példa erre az Alphabet kutatás-fejlesztési kiadása: a Google anyavállalata önmagában több tízmilliárd dollárt fordít évente kutatásra és fejlesztésre. Ugyanez igaz a Microsoftra is, amely szintén óriási összegeket költ technológiai fejlesztésre, miközben felhő- és AI-infrastruktúráját is folyamatosan bővíti.
A különbség azonban nem csak egyszerűen az, hogy az egyik oldalon több pénz van. Az amerikai technológiai óriásoknak egy olyan ökoszisztéma áll rendelkezésükre, amelyben a kutatás, a kockázati tőke, az egyetemek, a startupok, a tőzsdei finanszírozás és a globális értékesítés egymást erősíti. Európában ezzel szemben még mindig sokkal inkább nemzeti piacokból áll össze a közös piac, a technológiai cégek növekedését pedig gyakran lassítja a szabályozási és finanszírozási környezet széttagoltsága.
Európának nem kell új Apple
Bár az Európai Unió által az elmúlt években kiszabott, nagyságrendileg 10 milliárd eurós Big Tech-bírságcsomag hatalmas összegnek tűnik, ez a kapuőrök globális bevételeihez képest elenyésző. A legnagyobb amerikai tech-óriások összesített éves bevétele ugyanis meghaladja a 2200 milliárd dollárt, az EU eddigi összesített történelmi büntetéseit a tech-óriások mindössze másfél napnyi globális bevételükből képesek lennének kifizetni.
Éppen ezért félrevezető lenne azt várni, hogy Európa egyszerűen létrehoz egy európai Google-t vagy Apple-t, majd ezzel megoldódik a probléma. Lehet, hogy nem is erre van szükség. Európa egyik lehetséges előnye éppen az lehet, hogy olyan területeken épít technológiai erőt, ahol az ipari háttere, kutatási kapacitása vagy szabályozási tapasztalata eleve jelentős.
Ilyen lehet az ipari digitalizáció, a kiberbiztonság, a nagy teljesítményű számítástechnika, a félvezetőipar bizonyos szegmensei, a kvantumtechnológia vagy a megbízható és szabályozott AI-infrastruktúra.
A cél ebben az esetben nem az lenne, hogy létrejöjjön egy új európai kapuőr, amely ugyanúgy uralja a digitális piacot, mint amerikai versenytársai. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy tíz év múlva lesz-e Európának olyan saját számítási kapacitása, chipipara, felhő- és adat-infrastruktúrája, kvantumtechnológiája és AI-ökoszisztémája, amely nélkülözhetővé teszi a legfontosabb technológiai szolgáltatások egy részét.
Tovább a cikkre: economx.hu (Farkas Tibor)
