A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2024. október 2-án egy végzést juttatott el a három legnagyobb hazai távközlési szolgáltatóhoz, a Telekomhoz, a Yettelhez és a most már One néven futó Vodafone-hoz. A dokumentumban az NMHH megállapította, hogy olyan szerződéses megoldásokat alkalmaznak a távközlési piacon, amelyek gyakorlatilag semmilyen hatályos hírközlési szabályozásnak nem felelnek meg. Ennek a működési struktúrának a megszüntetése érdekében a hatóság felhívta a három szolgáltatócéget, hogy 9 hónapon belül vizsgálják felül ezeket a szerződéseiket, és szüntessék meg a jogszerűtlen működési modellt.
A határidőig alig több mint 2 hét van hátra, így a távközlési piacot jól ismerő forrásainkkal hosszabban beszélgettünk arról, hogy miért is született meg ez a hatósági végzés, és melyek azok szerződéses megoldások, amelyeket az NMHH meg akar szüntetni, és milyen hatással lehetnek mindezek a fogyasztókra.
Telefonszolgáltatónak álcázott viszonteladók
Nézzük, pontosan milyen szerződéses megoldásokra vonatkozik az NMHH végzése! A dokumentumban az ATR- (Air Time Reseller) szerződéseket nevezik meg problémás, a szabályozásnak nem megfelelő konstrukciókként. Ez elsőre valamilyen bonyolult dolognak is tűnhet, de igazából elég egyszerű a működése. Az úgynevezett ATR-cégekre tekinthetünk úgy, mint a távközlési piac nagykereskedőire. Ezek a cégek nagy tételben vásárolnak mobilegyenleget, -előfizetéseket – hívásidőt, sms-eket, mobilinternetet –, majd ezeket kisebb, akár személyre szabott csomagokban továbbértékesítik cégeknek, magánszemélyeknek. Az ATR-cég a megvásárolt előfizetéseket a beszerzési árnál magasabban, de még mindig a publikus lakossági tarifák alatti áron kínálja az ügyfeleinek.
Az ATR-cégek döntő többségének nincs számlázási rendszere, általában egy fix összeget adnak hozzá a mobilszolgáltatótól megvásárolt SIM-kártyára az előfizetésre vonatkozó számlához. Az ATR-cégek profitja tehát abból származik, hogy a nagy szolgáltatóktól a nagy tételben történő vásárlás miatt olcsóbban veszik meg az előfizetéseket, mint azt a szolgáltató egy egyéni ügyfélnek adná, a cég pedig magasabb áron értékesíti a saját vásárlóinak az előfizetéseket.
Az átlag fogyasztónak tehát úgy tűnhet, hogy amikor egy ATR-cégtől vásárol előfizetést, akkor egy távközlési szolgáltatóval – tehát mint a Telekom, a Yettel vagy a One – köt szerződést. Az ATR-cégek azonban nem ilyen szolgáltatók, hiszen nincs olyan infrastruktúrájuk, ami szükséges lenne ahhoz, hogy saját mobilhálózatot üzemeltessenek. Az a fogyasztó tehát, aki egy ATR-cégtől vásárol előfizetést, igazából nem a cégtől kapja a mobilszolgáltatást, hanem ugyanúgy valamelyik nagy szolgáltatótól, csak éppen nem közvetlenül áll velük szerződésben, hanem közvetetten, az ATR-vállalkozáson keresztül. Ennek ellenére az ATR-cégek előszeretettel hirdették magukat mobilszolgáltatóként, az NMHH pedig ezt elégelte meg 2024 őszén.
Tovább a cikkre: Telex.hu
