Az amerikai haderő legfiatalabb, de talán legfontosabb fegyverneme az Egyesült Államok űrhadserege, amelyről eddig nem sokat lehetett tudni.
Őrzőknek nevezik az űrhadsereg tagjait, mert elsődleges feladatuk, hogy óvják az Egyesült Államok területét, a polgárait, valamint a többi fegyvernem katonáit és támaszpontjait. Az USA Colorado államában lévő Denver mellett található az a szupertitkos központ, ahova csak különleges engedéllyel léphetett be a BBC tudósítója.
Matthew Goddard arról számolt be: odabent hatalmas monitorok előtt ülő katonák figyelik éjjel-nappal, hogy a Föld melyik pontján indítanak rakétát. Követik a repülés útvonalát és meghatározzák a várható becsapódás helyét. A világűrben keringő műholdak segítségével nincs olyan kilövés, ami elkerülné a figyelmüket. Így volt ez akkor is, amikor Irán tömeges rakétacsapást zúdított Izraelre és a Katarban lévő amerikai támaszpontra. „Meglehetősen feszült volt itt a légkör” – emlékezett vissza a történtekre Ann Hughes alezredes. Figyelmeztették az al-Udeid bázist a közeledő veszélyről, és a légvédelmének megadták az iráni rakéták pontos repülési paramétereit. „Végül sikerült megóvnunk a támaszpontot és annak teljes személyzetét” – mondta megkönnyebbülten.
Az űrhadsereg másik bázisa a Colorado államban lévő Buckley Space Force központ, amelynek területén hatalmas, gömb formájú radomok állnak. A jókora, fehér kupolák rejtik a világűrt figyelő lokátorokat, amelyek olyan érzékenyek, hogy akár egy 11 ezer fényévnyire lévő szupernóva rádióhullámait is képesek észlelni. A támaszpont lehet a Donald Trump által meghirdetett amerikai rakétavédelmi rendszer alapja. Az Aranykupola létrehozásához az elnök 175 milliárd dollárt (több mint 60 ezer milliárd forint) különített el, de szakértők állítják, hogy ennyi biztosan nem lesz elég.
Mindenesetre az űrhadsereg parancsnoka szerint már folyik az izraeli Vaskupolához hasonló védelmi rendszer kiépítése. A talán legfontosabb eleme, a rakétakilövéseket figyelő központ működik is. David Miller altábornagy azt is elmondta, hogy a következőkben olyan világűrbe telepíthető eszközöket kell létrehozni, amelyekkel el lehet fogni nemcsak a ballisztikus rakétákat, hanem az úgynevezett FOBS rendszer (Fractional Orbital Bombardment System) támadó egységeit is.
Ezek nem ballisztikus pályán közelítenek, hanem alacsony – kb. 150 kilométer magasságú – Föld körüli útvonalon repülnek. A célpont fölé érve egy fékező hajtómű lelassítja őket, és ezután szabad eséssel zuhannak rá arra, amit el akarnak pusztítani. Bármeddig képesek a világűr határán körözni és teljesen váratlan irányokból csaphatnak le. Mivel az Egyesült Államok eddig arra számított, hogy a támadó rakéták az Északi-sark felett fognak érkezni, a felderítő radarjai is ezt az irányt figyelik. Viszont egy FOBS képes a lokátorok háta mögül, a Déli-sark felől közelíteni.
Miller altábornagy arra hívta fel a figyelmet, hogy ezzel a veszéllyel csak akkor lehet megbirkózni, ha a világűrbe telepített elhárító eszközökkel rendelkeznek, mert azok bármilyen irányból rá tudnak rontani a támadókra. Azért azt még hozzátette, hogy az Oroszország és Kína által fejlesztett FOBS fegyverek sértik a nemzetközi világűregyezményt, amely egyebek mellett tiltja atomfegyvereknek a kozmoszba telepítését. „De egy szerződés csak annyit ér, amennyit betartanak belőle, így jobb felkészülni” – tette még hozzá.
Az amerikai űrhadsereg nem csupán megfigyeléseket végez, hanem aktívan részt is vesz különféle katonai műveletekben.
Legutóbb az iráni atomprogram felszámolására indított, Éjféli Kalapács akcióban játszottak fontos szerepet. Elektronikai hadviselésre specializálódott egységeik biztosították, hogy az irániak ne zavarhassák a támadó B-2-es bombázók GPS-navigációs rendszerét, kommunikációs berendezéseit és a műholdvezérlésű bombáikat. Lényegében egy olyan folyosót hoztak létre, amelyben a csapásmérő kötelék mindenféle ellentevékenységtől háborítatlanul és főleg észrevétlenül tudta megközelíteni az urándúsítókat.
„Világosan kell látni, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői milyen nagy mértékben támaszkodnak a világűr használatából származó előnyökre. Gondoljunk csak a nagy távolságú, műholdas navigációra, vagy a GPS-vezérlésű precíziós fegyverekre” – hívta fel a figyelmet Miller tábornok. Szavait egyik ezredese azzal toldotta meg, hogy elmondta, a velük szemben álló hatalmak számos, nem éppen baráti akciót hajtottak már végre a világűrben. Phoenix Hauser elmesélte, hogy lézerekkel, mikrohullámú sugárzókkal próbálják tönkretenni mások égitestjeit, vagy éppen hálókkal, elfogókarokkal felszerelt műholdjaikkal igyekeznek letéríteni azokat a pályájukról. Szinte a vadászgépek közti fordulóharchoz hasonló csatákat vívnak egymással.
„A világűrben már háború van”
– közölte az ezredes. Szerinte az USA-ra a legnagyobb fenyegetést Kína jelenti. Méghozzá azzal, hogy döbbenetes tempóban bővíti műholdas flottáját. Míg Pekingnek jelenleg nagyjából 12 ezer szatellitje van, addig az évtized végére akár már 60 ezer kínai mesterséges égitest keringhet a Föld körül, amelyek több mint fele katonai felhasználású lesz. Mozgásukat az űrhadsereg külön alakulata figyeli éjjel-nappal.
Bár ez a fegyvernem a legfiatalabb az amerikai haderőben, jelentősége máris óriási. Nemcsak azért, mert a tervezett Aranykupola rendszer alapját adja, hanem azért is, mert a világűr feletti ellenőrzés elvesztése katasztrofális következményekkel járna az USA számára.
Miller tábornok szerint az egész amerikai haderő „az űrbeli fölénytől függ”, ezért ezt minden eszközzel meg is akarja tartani. „Márpedig ha az amerikai hadsereg valamit nagyon akar, akkor az Isten legyen irgalmas azokhoz, akik ebben megpróbálnák akadályozni” – figyelmeztetett Miller altábornagy
Tovább a cikkre: infostart.hu
