Az ország nagyvárosaiban a közösségeink átalakulnak az úgynevezett „okos” technológiák bevezetésével, amelyek hatékonyabb, biztonságosabb és fenntarthatóbb környezetet teremtenek. Ezek az intelligens városok számos eszközt használnak, például kamerákat, érzékelőket és mesterséges intelligenciát, hogy megpróbálják központilag kezelni a forgalomtól és a közbiztonságtól a környezeti megfigyelésig. Ez nem George Orwell álmodozásaiból fakad; ez most történik.
Az okos városok támogatói dalokat énekelnek majd a hatékonyságukról. A közlekedési lámpák valós időben alkalmazkodnak a forgalmi viszonyokhoz, csökkentve a torlódásokat és lerövidítve az ingázást. Az intelligens hulladékkezelő rendszerek értesítik a városi szolgáltatásokat, ha megtelnek a kukák, így optimalizálják a gyűjtési útvonalakat és a gyakoriságot. A közbiztonság fokozható olyan hálózatba kapcsolt kamerák és környezeti érzékelők használatával, amelyek felismerik a bűncselekményeket vagy veszélyeket, amikor azok előfordulnak.
De mindez a hatékonyság a felügyelet nem kívánt oldalával jár. Már lábujjhegyen sem lépkedhet át a tulipánok között anélkül, hogy egy drón ne jelezze, hogy a virágos útvonalakat kedveli. A város színpaddá válik, és mindannyian akaratlanul is színészek vagyunk egy darabban, ahol nem vettünk részt meghallgatáson, és amelyet maga a Big Brother rendezett. Azt mondják, a biztonság és a kényelem miatt, de van valami mélységesen nyugtalanító abban, hogy minden alkalommal figyelnek rád, amikor kilépsz tejet venni.
Ezen túlmenően az adatok ellenőrzése és tulajdonjoga túlnyomórészt olyan vállalatok kezében van, amelyek gyakran a kukucskáló Tomhoz hasonló adatvédelmi etikával rendelkeznek. Ők birtokolják adataink kulcsait, és megoszthatják személyes szokásainkat bárkivel, a marketingesektől a kormányzati szervekig.
A megfigyelés ezen új korszaka nem csak a magánélet védelméről szól. Ez egy mélyreható változás az állam és az egyén közötti hatalmi dinamikában. Elsöprően a megfigyelő javára billenti a mérleget. Egy olyan társadalomban, ahol mindenkit figyelnek, a figyeltek nem szabadok. Ez a megfigyelés dermesztő hatást gyakorol a viselkedésre, elfojtja a nézeteltéréseket és elriasztja a civil társadalomban való részvételt.
Ha belegondolunk, ez egy furcsa kompromisszum. Elcseréljük a magánéletünk egy részét, hogy ne kelljen villanykapcsolót fordítanunk, vagy ne emlékezzünk arra, hol parkoltuk le az autót. A történelem tanulságai pedig egyértelműek. A felügyeleti technológiák bevezetését követően ritkán vonják vissza őket. Hajlamosak kiterjeszteni a hatókört és a léptéket, gyakran felülmúlva a telepítésük mögött meghúzódó eredeti szándékot.
Ezért fel kell tennünk a kérdést: egy okosabb világot építünk, vagy csak egy jobban felügyeltet?
De nincs minden veszve. Vannak olyan lépések, amelyeket az aggódó polgárok megtehetnek, hogy megkérdőjelezzék a megfigyelőváros felemelkedését. Az oktatás és a tudatosság az első lépések; létfontosságú a technológia és következményeinek megértése. A helyi közösségek megszervezhetik és támogathatják az átláthatóságot és az adatgyűjtés és -felhasználás korlátozását. Jogi utakat is fel lehet tárni a személyes szabadságjogok védelmére és annak biztosítására, hogy ezek az újítások ne menjenek az alapvető jogok rovására.
Azok számára, akik szeretnék elmélyíteni ezeket a kérdéseket, egy olyan forrás áll rendelkezésre, amely átvágja a technológiai szakzsargont, és feltárja a digitalizált környezetben való élet valóságát. A SMART: Coming to a City Near You című dokumentumfilm betekintést nyújt az intelligens városok világába. Mindenkinek kötelező látnia, aki szeretne tájékozódni a környezetünket átformáló technológiákról.
A cselekvésorientáltabbak számára ott van a Banish Big Brother , egy szervezet, amelynek büszke vagyok, hogy tagja lehetek. Elkötelezettek vagyunk annak biztosításában, hogy a technológia integrálása mindennapi életünkbe inkább javítsa, mintsem veszélyeztetné a magánéletünket. Ahogy a világ városai intelligensebb technológiákat alkalmaznak, küldetésünk kritikusabbá válik, és olyan biztosítékokat szorgalmazunk, amelyek megvédenek minket az invazív felügyelettől. Ha érdeklik ezek a kérdések, jöjjön és tudjon meg többet munkánkról, mivel még csak most kezdünk.
Miközben a technológia és a magánélet metszéspontjában állunk, a mai döntéseink meghatározzák generációnk örökségét. Kulcsfontosságú, hogy egyensúlyt találjunk a technológia saját fejlesztésünk érdekében történő kihasználása és a számunkra oly fontos egyéni szabadságjogok védelme között.
