Miközben Európa kiberfenyegetettsége rohamosan nő, Magyarország lemaradt a stratégiai védelem kiépítésében, és jelenleg nincs felkészülve egy súlyosabb kibertámadásra. Makó Gerald, a Cambridge-i Egyetem mesterséges intelligenciával és kiberbiztonsággal foglalkozó kutatója cikkében levezeti, miért volt elégtelen az Orbán-kormány stratégiája, ami a 4iG-vel titokban kötött 1300 milliárd forintos keretszerződésben csúcsosodott ki, és mire kellene figyelnie az új kormánynak, ha érdemben tenni akar az ország sebezhetősége ellen.

Az elmúlt években Európa-szerte kórházak álltak le zsarolóvírus-támadások miatt, energetikai és kormányzati rendszerek bénultak meg, választási folyamatokat próbáltak megzavarni, és érzékeny állami adatbázisokból szivárogtak ki adatok: a kibertér mára a nagyhatalmi versengés egyik fő hadszíntere lett. Magyarország azonban 16 éven át úgy kezelte, mintha a kiberbiztonság pusztán technikai kérdés lenne, nem pedig nemzetbiztonsági alapfunkció.

Az elmúlt másfél évtizedben létrejöttek intézmények, megszülettek a szükséges jogszabályok, és elkészültek azok a stratégiai dokumentumok, amelyek papíron illeszkednek az uniós és NATO-elvárásokhoz. A 2024-es kiberbiztonsági törvény és a 2025-ös Nemzeti Kiberbiztonsági Stratégia formálisan egy modern, koherens rendszer képét mutatják. A gyakorlatban azonban ez inkább megfelelési gyakorlat, mint valódi képességépítés. A rendszer nagyrészt széttagolt és eseménykövető maradt, miközben hiányzott belőle a hosszú távú, következetes stratégiai irány.

E mögött azonban nem pusztán végrehajtási hiányosságok állnak, hanem egy mindenki által ismert kormányzási logika: akárcsak az egészségügy vagy az oktatás, a kibervédelem politikai szempontból alacsony láthatóságú terület, mivel sikerei ritkán érzékelhetők közvetlenül. Ennek következtében a terület versenyhátrányba került más, politikailag látványosabb beruházásokkal szemben. A centralizált döntéshozatal és a gyors, politikailag kontrollált végrehajtás előnyben részesítése rövid távon hatékonynak tűnhetett, hosszú távon azonban csökkentette a rendszer alkalmazkodó és ellenálló képességét.

Az elmúlt két évtizedben Európa-szerte rendszeressé váltak a súlyos kibertámadások. Nagy-Britanniában és Németországban többször is megbénították kórházi és kormányzati rendszereket, míg Lengyelországban és Romániában állami intézményeket és kritikus infrastruktúrát értek ismétlődő támadások. Ezek a támadások nem kivételek, hanem a mindennapok részévé váltak. A kérdés tehát nem az, hogy Magyarországot érheti-e hasonló támadás, hanem az, hogy egy támadás esetén a rendszerei működőképesek maradnak-e.

Regionális összevetésben a magyar modell hiányosságai különösen élesen látszanak.

Észtország a 2007-es orosz kötődésű támadások után, amelyek többek között a kormányzati rendszereket, a bankszektort és a média egy részét is megbénították, nem egyszerűen megerősítette a védekezést, hanem újraszervezte azt: integrálta a katonai és civil kibervédelmet, bevonta a magánszektort, és létrehozott egy olyan reziliens architektúrát, amelyben a tartalékos szakértői hálózat éppúgy szerepet játszik, mint a nemzetközi együttműködés. Lengyelország az elmúlt években célzottan építette fel kiberparancsnokságát, miközben párhuzamosan erősítette a kritikus infrastruktúra védelmét és a hazai ipari kapacitásokat. Románia – gyakran alulértékelve – regionális szinten kifejezetten erős technikai és intézményi képességeket épített ki, különösen a CERT-struktúrák és a nemzetközi együttműködések terén. Magyarország ezzel szemben párhuzamos struktúrákban működött, korlátozott koordinációval és gyakran változó prioritásokkal.

A technológiai környezet közben radikálisan megváltozott. A mesterséges intelligencia új szintre emelte a kibertámadások képességeit: olyan AI-rendszerek jelentek meg, amelyek önállóan képesek sebezhetőségeket azonosítani, támadási eszközöket létrehozni és adaptív módon végrehajtani összetett műveleteket, mindezt olyan sebességgel és terjedelemben, hogy túlterhelik a hagyományos védelmi kapacitásokat. Ezáltal egyre valószínűbbé válik, hogy automatizált támadásokkal közvetlenül megzavarjanak vagy megtévesszenek olyan rendszereket, amelyek katonai vagy kormányzati döntéshozatalt támogatnak.

Egy digitalizált honvédségi vezetés-irányítási rendszer esetében a kockázat még közvetlenebb. Ha egy támadó képes megzavarni az adatáramlást, manipulálni a helyzetképet vagy egyszerűen késleltetni a döntéstámogató rendszereket, az a parancsnoki lánc egészét érinti. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy feltörték-e a rendszert, hanem az, hogy a döntések időben és megfelelő információ alapján születnek-e meg. Ez nemcsak hatékonysági probléma, hanem közvetlenül csökkenti az ország védekezési kepességét.

A stratégiai dokumentumok, mint például Magyarország Kiberbiztonsági Stratégiája nem határozzák meg konkrétan, hogy a kibervédelem mely területein szükséges szuverén képességeket fenntartani, és mely szegmensekben fogadható el tartós külső függőség. Emiatt a rendszer sodródott: a fejlesztések nem egy világos stratégiai logikát követtek, hanem az aktuális politikai lehetőségeket. A probléma a végrehajtás szintjén válik igazán láthatóvá. A kibervédelem nem vált valódi prioritássá, hanem megmaradt egynek a sok modernizációs terület közül. Ennek következménye a széttöredezett intézményi működés, a gyenge koordináció és az, hogy a projektek gyakran elszakadtak a deklarált stratégiai céloktól. A rendszer így nem épült fel organikusan, hanem inkább projektek laza halmazaként működött.

A strukturális problémák mellett a humán kapacitás kérdése is döntő fontosságú: a kibervédelmet a technológián túl elsődlegesen a szakértelem határozza meg. Dacára annak, hogy Magyarországon számos kiváló kiberbiztonsági szakember dolgozik, az állami szektor tartósan versenyhátrányban van a magánszektorral szemben a tehetségek bevonzásában és megtartásában, és különösen a specializált, magas szintű tapasztalattal rendelkező szakértők hiányoznak. Ennek következtében a meglévő intézményi keretek gyakran nem tudnak tényleges képességekké válni, hiába léteznek papíron jól felépített szervezetek és stratégiák.

Ebben a környezetben különösen problémás a fejlesztések koncentrációja.

Az elmúlt években a biztonságkritikus informatikai és honvédségi projektek jelentős része szűk szereplői körben összpontosult. Ez nem pusztán piaci vagy átláthatósági kérdés. Míg egyéb állami beruházásoknál, például útépítésnél vagy vasútfejlesztésnél a beszállítói koncentráció elsősorban költségvetési és minőségi kockázatokat jelent, addig a kibervédelem és a minősített rendszerek esetében ez nemzetbiztonsági függőséget hoz létre, amely sokkal nehezebben korrigálható, és válsághelyzetben rendkívül komoly stratégiai hátrányt okozhat.

Ezt a mintát erősíti a Honvédelmi Minisztérium és a 4iG Űr és Védelmi Zrt. között kötött, több mint 1300 milliárd forintos keretszerződés. Bár ez a megállapodás nem kizárólag kibervédelemről szól, hanem a Honvédség minősített vezetés-irányítási rendszereinek digitalizációjáról, mégis jól példázza azt a koncentrált és átláthatatlan fejlesztési modellt, amely az elmúlt években jellemző volt ezen a területen. Természetesen a vezetés-irányítási rendszerek digitalizációja szükséges és elkerülhetetlen lépés. A kérdés nem a cél, hanem a megvalósítás módja. Egy ilyen volumenű, minősített rendszer esetében alapkövetelmény lett volna a többszereplős architektúra, a verseny, valamint a független biztonsági audit és folyamatos ellenőrzés. Ha ezek hiányoznak, akkor egy projekt nem a nemzeti képességeket erősíti, hanem egyetlen beszállító köré szervezi a kritikus infrastruktúrát. Ez a modell rövid távon hatékonynak tűnhet, hosszú távon azonban kockázatot halmoz. Egy erősen centralizált, beszállítói függőségre épülő rendszerben egyetlen hiba, kompromittáció vagy hibás tervezési döntés aránytalanul nagy hatással lehet az egész rendszer működésére.

A beszállítói koncentráció kérdése egyben iparpolitikai kérdés is. Magyarországnak szüksége van olyan tudatos stratégiára, amely a hazai kiberbiztonsági ökoszisztéma fejlesztését, a technológiai szuverenitás erősítését és a külső függőségek csökkentését célozza. Ennek hiányában az elmúlt 16 év modellje nemcsak biztonsági, hanem hosszú távú gazdasági kockázatokat is hordozott. A helyzetet tovább súlyosbítja a katonai és civil kibervédelem közötti mesterséges elkülönítés. A valóságban a két szféra közötti különbség egyre inkább elmosódik, például egy energetikai hálózat elleni támadás egyszerre jelent gazdasági, társadalmi és nemzetbiztonsági kockázatot.

Egy modern kibertámadás ma már ritkán elszigetelt esemény, sokkal inkább több lépcsős, összehangolt művelet, amely egyszerre célozza az állami rendszereket, a kritikus infrastruktúrát és az információs környezetet.

Ha egy energetikai hálózat elleni támadással párhuzamosan célzott adatszivárgás történik kormányzati rendszerekből, miközben dezinformációs kampány indul a közösségi médiában, a hatás már nem technikai, hanem rendszerszintű. A döntéshozók információs környezete torzul, a lakossági bizalom megrendül, a reakció pedig késik vagy hibás lesz. Magyarországon azonban a két terület továbbra is nagyrészt elkülönülten működik, korlátozott információmegosztással és hiányzó közös válságkezelési mechanizmusokkal.

Az egyik legsúlyosabb hiányosság a visszacsatolás szinte teljes hiánya volt. Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem alakulhatott ki rendszeres, nyilvános és szakmailag megalapozott értékelése annak, hogy a kibervédelmi képességek valójában milyen állapotban vannak. Nem volt világos, hogy a deklarált célokból mi valósult meg, mi nem, és miért. Ez a transzparenciahiány nemcsak demokratikus, hanem biztonsági problémát is generált: egy rendszer, amely nem méri saját teljesítményét, nem képes hatékonyan javítani azt. A szabályozási környezet önmagában azonban nem garantálja a működőképességet – a jogszabályok hatékonysága azon múlik, hogy azok mennyiben érvényesíthetők a gyakorlatban.

Ha Magyarország komolyan akarja venni a kibervédelmet, akkor ehhez konkrét lépéseket kell tenni: világos döntések a szuverén képességekről, a civil-katonai integráció megteremtése, a beszállítói koncentráció tudatos csökkentése, valamint olyan ellenőrzési mechanizmusok kialakítása, amelyek nem formálisak, hanem ténylegesen működnek. Egy széttagolt, gyengén koordinált struktúrában ezek a hatások összeadódnak. Ha nincs valós idejű információmegosztás a civil és katonai szereplők között, ha a rendszerek beszállítói szinten erősen koncentráltak, és ha hiányzik a rendszeres, stresszhelyzetre épülő tesztelés, akkor a védekezés szükségszerűen késni fog.

A kibervédelem valódi tesztje nem békeidőben van, hanem akkor, amikor több rendszer egyszerre kezd el hibásan működni, és percek alatt kell eldőlni, hogy ez technikai zavar, vagy egy támadás része. Magyarország jelenlegi rendszere nincs felkészítve egy komolyabb kibertámadásra. A kibertérben nem az a döntő, hogy egy ország hány stratégiát ír, hanem az, hogy egy támadás idején képes-e működőképes maradni.

A szerző Cambridge-i Egyetem kutatójaként főként mesterséges intelligenciával (különös tekintettel a katonai alkalmazásokra) és kiberbiztonsággal foglalkozik, elsősorban a kínai és orosz kibertámadásokra, valamint a dezinformációs kampányokra fókuszálva. Mindkét területen adott tanácsokat európai és ázsiai kormányoknak.

Tovább a cikkre: hvg.hu (Makó Geráld)

Hasít és rekordokat halmoz a 4iG, és a Tisza-kormánnyal is partnerségre törekszik

Miközben a politikai környezet teljesen átrendeződött Magyarországon, a 4iG újabb rekordnegyedévet zárt: a vállalatcsoport árbevétele már meghaladta a 200 milliárd forintot, az űr- és védelmi ipar pedig néhány év alatt marginális üzletágból a cég egyik fő növekedési motorjává vált. A társaság egymilliárd eurós nemzetközi kötvénykibocsátásra készül, miközben a menedzsment szerint a következő években az ezermilliárd forintos árbevétel sem elérhetetlen. A 4iG vezetése közben világossá tette: bármelyik kormánnyal együttműködnek, mert szerintük a „szuverén magyar képességek” kiépítése most kezdődik igazán.
A 4iG Csoport 2026 első negyedévében 202,9 milliárd forintos konszolidált árbevételt ért el, ami 18,4 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Az EBITDA 69,3 milliárd forintra emelkedett, ami 15,3 százalékos bővülésnek felel meg, az EBITDA-marzs pedig elérte a 34 százalékot. Fekete Péter, a vállalatcsoport nemzetközi üzleti kapcsolatokért felelős alelnöke a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a társaság történetének legerősebb első negyedévét zárta, miközben a növekedés jelentős része organikus volt. Elmondása szerint elsősorban az IT- és a távközlési üzletág teljesített erősen, az akvizíciók hatása pedig csak részben jelent meg az első negyedév számaiban.

Rekordnegyedév után még erősebb második negyedévet vár a 4iG

A menedzsment szerint a második negyedév ennél is erősebb lehet, mivel a 2026 első negyedévében lezárt akvizíciók – köztük a Rába Nyrt. 74,34 százalékos részesedésének, valamint az N7 Defence Holding Zrt. 75 százalék plusz egy szavazatot jelentő tulajdonrészének megszerzése – már teljes negyedéves eredménnyel jelennek meg a konszolidációban. A vállalatvezetés szerint ezért újabb rekordnegyedév következhet. Fekete Péter arról is beszélt, hogy a 4iG célja a következő három–öt évben az ezermilliárd forintos árbevétel elérése, majd ezt követően az 1500 milliárd forintos szint megközelítése.

A társaság adósságállománya ugyanakkor emelkedett: a nettó adósság/EBITDA-mutató 3,2-ről 3,6-ra nőtt, főként az űr- és védelmi ipari akvizíciókhoz kapcsolódó finanszírozás miatt. Fekete Péter szerint ugyanakkor ez továbbra is a vállalat által elfogadhatónak tartott szint alatt marad, és a menedzsment arra számít, hogy a közeljövőben ismét 3–3,5 közötti tartományba csökkenhet. A vállalat korrigált adózott eredménye 5,9 milliárd forintos profitot mutatott, miközben a nem realizált árfolyamveszteségek és egyszeri tételek lefelé húzták a jelentett eredményt.

A cégcsoport mérete közben új szintre emelkedett: a 4iG-nál és a konszolidációs körbe tartozó vállalatoknál már mintegy 11 ezer munkavállaló dolgozik. Fekete Péter szerint ezzel Magyarország egyik legnagyobb vállalatáról beszélünk, amelynek szakembergárdája nemcsak hazai, hanem régiós összevetésben is kiemelkedő.

Már nem csak telekomcég: az űr- és védelmi ipar lett a 4iG új növekedési motorja

A negyedév egyik legfontosabb fejleménye az volt, hogy az űr- és védelmi ipari divízió súlya látványosan megugrott a vállalatcsoporton belül. Míg korábban ez az üzletág csupán néhány százalékot képviselt a bevételben, 2026 első negyedévében már a konszolidált nettó árbevétel 11,1 százalékát adta. A távközlési divízió részesedése eközben 74,5 százalékra, az informatikai üzletágé pedig 14,4 százalékra alakult.

A vállalatvezetés szerint az elmúlt két évben tudatos platformépítés zajlott. A 4iG célja az volt, hogy különböző kisebb űr- és védelmi ipari szereplőket integráljon egyetlen rendszerbe. Fekete Péter szerint a vállalat nem akarja „újra feltalálni a kereket”, inkább nemzetközi partnerekkel együttműködve építi fel a magyar és regionális védelmi ipari ökoszisztémát.

A cég az elmúlt időszakban több jelentős nemzetközi együttműködést is kötött. A Rheinmetall már meghatározó részvényesként van jelen a vállalatban, miközben a CSG-csoporttal stratégiai partnerséget alakítottak ki. A cseh vállalat részesedést szerez a Rába-csoportban, a TATRA pedig katonai tehergépjármű-gyártási képességeket hozhat Magyarországra.

A 4iG emellett 100 millió dolláros befektetést hajtott végre az amerikai Axiom Space-ben, amivel a tranzakció pillanatában közel 5 százalékos tulajdonossá vált. A vállalatvezetés szerint az Axiom az egyik legnagyobb idei amerikai tőzsdei bevezetés lehet, és a befektetés stratégiai szerepet játszik abban, hogy a 4iG hídként kapcsolja össze a magyar és az amerikai gazdaságot.

A védelmi és űripari terjeszkedéshez kapcsolódik a HUSAT program is, amelynek részeként a Northrop Grumman építheti meg Magyarország első geostacionárius kommunikációs műholdját, a HUGEO-t. Emellett a Lockheed Martin HIMARS-rendszereinek hazai integrációján, valamint európai kisműholdgyártási kapacitás kialakításán is dolgoznak.

Fekete Péter szerint a szolgáltatási és technológiai szuverenitás kulcskérdéssé vált Európában, és a 4iG egyik stratégiai célja éppen az, hogy Magyarországon szuverén hálózati, védelmi és digitális képességek épüljenek ki. A vállalatvezető ugyanakkor hangsúlyozta: ezt a munkát a „mindenkori kormányzattal” együttműködésben kívánják folytatni. A sajtótájékoztatón arra a kérdésre, hogy a politikai változások veszélyeztethetik-e a társaság állami szerződéseit, Fekete Péter úgy reagált: felesleges spekulálni, a 4iG partner kíván lenni a mindenkori kormánnyal, és készek együttműködni bármilyen vizsgálattal.

Egymilliárd eurós kötvénykibocsátásra készül a cégcsoport

A 4iG vezetése szerint a vállalat mára elérte azt a méretet, amely lehetővé teszi a nemzetközi finanszírozási piacokra való kilépést. A cégcsoport ezért első nemzetközi kötvénykibocsátását készíti elő, amelynek mérete akár az egymilliárd eurót is elérheti.

A menedzsment szerint a kibocsátás egyik fő célja a meglévő – mintegy 850 millió eurós – hitelállomány refinanszírozása, miközben a fennmaradó rész további növekedést, akvizíciókat és beruházásokat finanszírozhat. A társaság több európai és amerikai bankkal tárgyal, és a Scope mellett új globális hitelminősítő bevonását is tervezi, köztük a Fitch, a Moody’s vagy az S&P kerülhet képbe.

Fekete Péter szerint a nemzetközi kötvénypiacra való belépés nemcsak finanszírozási kérdés, hanem presztízs- és méretkérdés is. A vállalatvezető úgy fogalmazott: a nagy nemzetközi alapkezelők számára a megfelelő méret kulcsfontosságú, és a 4iG most jutott el arra a szintre, hogy valóban érdekes kibocsátóvá válhat számukra.

A cég eközben nemzetközi befektetői oldalról is egyre erősebb érdeklődést tapasztal. Az Abu-Dzabi állami befektetési alapjához kötődő Mubadala 50 millió dolláros befektetést hajt végre a vállalatban, amely 2029 első negyedévében 4022 forintos részvényárfolyamon konvertálódhat részvényekké. A menedzsment szerint a tranzakciót másfél éves átvilágítás előzte meg, ami komoly nemzetközi validációt jelent a vállalat számára.

A 4iG vezetése szerint a következő időszak egyik legfontosabb tranzakciója ugyanakkor a PPF-csoporttal tervezett együttműködés lehet. A konstrukció lényege, hogy a PPF telekommunikációs üzletága 37 százalékos részesedést szerezne a vezetékes infrastruktúrát kezelő vállalatban, miközben a 4iG 49 százalékos részesedést kapna a CETIN Magyarországban. Emellett közös mobilinfrastruktúra-vállalat jönne létre, amely a One és a Yettel hálózati kiszolgálását végezné.

Nyugat-Balkán, Üzbegisztán és új piacok: regionális nagyhatalommá válna a 4iG

A vállalat nemzetközi növekedési stratégiájának középpontjában továbbra is a Nyugat-Balkán áll. A 4iG jelenleg Albániában és Montenegróban rendelkezik jelentős pozíciókkal, de aktívan vizsgálja a szerb, horvát, szlovén és boszniai piacra lépés lehetőségeit is.

A társaság emellett Közép-Ázsiában is terjeszkedne, ahol jelenleg Üzbegisztán számít a legelőrehaladottabb célpiacnak. Fekete Péter szerint a vállalat kisebb és nagyobb akvizíciós lehetőségeket egyaránt keres, és kreatív módon próbálja megtalálni a további növekedési lehetőségeket.

A telekommunikációs üzletág továbbra is a cég stabil bázisát adja. Magyarországon a One márka köré szervezett működés, a hálózati integráció és az ügyfélszám növekedése támogatja az eredményeket. A vállalat szerint az NMHH adatai alapján folyamatosan nő a piaci részesedésük, különösen a mobilpiacon.

A 4iG emellett regionális digitális infrastruktúra-szereplővé is válna. Jelenleg is zajlik az Albániát Görögországon keresztül Egyiptommal összekötő tenger alatti kábelprojekt előkészítése, amely hosszabb távon az Európa és Afrika közötti digitális összeköttetés egyik fontos eleme lehet.

A vállalatvezetés szerint a következő években a cég szerkezetén belül is jelentős átrendeződés várható. A cél az, hogy három–öt éves távlatban a telekommunikáció részesedése a bevételen belül 50 százalék körülire csökkenjen, miközben az űr- és védelmi ipar aránya 40 százalékra nőhet, az IT-üzletág pedig nagyjából 10 százalékot képviselhet majd.

A menedzsment szerint minden divízió pozitív növekedési pályán van, és a 4iG következő időszakát már nem az akvizíciós roham, hanem a nemzetközi integráció, a méretgazdaságosság és a regionális szerep erősítése határozhatja meg.

Modus vivendi: partnerségre törekszenek

Az Index politikai környezet változásaival és az állami kapcsolatok jövőjét illető kérdésekre reagálva Fekete Péter hangsúlyozta:

a 4iG a „szuverén magyar képességek” kiépítésében érdekelt, és ebben a mindenkori kormányzattal együtt kíván működni.

A vállalatvezető szerint korai lenne arról beszélni, milyen konkrét következményei lehetnek a politikai változásoknak, ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy a 4iG partnere lesz az új kormányzatnak is.

A 4iG menedzsmentje türelmesen megvárja, amíg az új kormány pontos képet alkot a helyzetről és utána partnerek leszünk a „modus vivendi” kialakításában – mondta.

Arra a kritikára, hogy a 4iG túlságosan rá van utalva az állami megrendelésekre, Fekete Péter hangsúlyozta

„a 4iG-ot szerinte egyértelműen piaci vállalatként kell értelmezni, még akkor is, ha a cég jelentős állami és stratégiai projektekben vesz részt.”

Úgy fogalmazott: az informatikai üzletág árbevételének „jelentős része piaci”, a vállalatnak több ezer ügyfele van a kkv-szektortól a nagyvállalatokig, és büszkék arra, hogy nem kizárólag állami megrendelésekre építik a működésüket. Szerinte ezt mutatja az is, hogy a vállalat nemzetközi partnereket és befektetőket tudott bevonni – köztük a Rheinmetallt, a Mubadalát vagy az Axiom Space-t –, amelyek szerinte kizárólag piaci racionalitás alapján hoznak döntéseket.

Kiemelte azt is, hogy a Rheinmetallal közös vállalatuk teljesen piaci alapon működik, és exkluzívan lát el nemzetközi IT-feladatokat a német hadiipari óriás számára. Azt is hangsúlyozta, hogy a telekommunikációs üzletágban jelentős teljesítményjavulást értek el a Vodafone magyarországi működéséhez képest, miközben a menedzsment fókusza szerinte abból fakad, hogy „itt vannak helyben”, és napi szinten látják a piac működését.

Arra a felvetésre, hogy mintegy 1300 milliárd forintnyi állami szerződés kerülhet új politikai vizsgálatok fókuszába, azt mondta: a cég „áll a vizsgálatok elé”, és felesleges spekulációkba bocsátkozni addig, amíg a kormányzat nem tájékozódik teljeskörűen.

Hozzátette, a vállalat nem lát veszélyt a kitűzött növekedési és árbevételi célok teljesülésére nézve, mert a cégcsoport jelentős piaci bevétellel rendelkezik, és „kreatív vállalatként” mindig meg fogja találni a további üzleti lehetőségeket.

Szóba kerültek a lehetséges létszámleépítések is, ám Fekete Péter erre úgy reagált: jelenleg nem ez a fókusz. A jövőbeni akvizíciókról elmondta, hogy a vállalat folyamatosan vizsgál kisebb és nagyobb tranzakciós lehetőségeket, nemcsak a Nyugat-Balkánon, hanem Közép-Ázsiában is.

Külön kiemelte Üzbegisztánt, ahol szerinte telekommunikációs piacra lépési és konszolidációs lehetőségek körvonalazódnak. Az izraeli piacra lépés lehetősége is szóba került, miközben az európai uniós források és a SAFE-program esetleges megnyitását kifejezetten pozitív fejleménynek nevezte. Szerinte a 4iG a magyar védelmi ipar legnagyobb szereplőjeként komoly nyertese lehet ezeknek a programoknak.

Tovább a cikkre: index.hu