A kiskereskedelmi automatizáció Magyarországon hagyományosan három-öt éves lemaradásban van Nyugat-Európához képest, ám az utóbbi időszakban itthon is felgyorsult a fejlődés: az önkiszolgáló kasszáktól a mesterséges intelligenciával működő képfelismerő rendszereken át a távfelügyelettel üzemelő, éjjel-nappal nyitva tartó boltokig. Ezek a megoldások növelik a forgalmat és a lopások száma is elhanyagolható köszönhetően a vásárlói regisztrációnak. A technológia a nemzetközi tapasztalatok szerint különösen a kis vidéki települések boltjainak fennmaradását segítheti, ahol a hagyományos üzemeltetés már nem gazdaságos. Bessenyei Attilával, a többek közt önkiszolgáló kasszákat fejlesztő Laurel ügyvezetőjével beszélgettünk.
Az elmúlt években a kiskereskedelemben egyre több folyamat vált automatizálttá. Mely területeken látszik ez leginkább Magyarországon, és hogyan állunk nemzetközi összehasonlításban?
Magyarország a kiskereskedelmi technológiák terén hagyományosan követő szerepet tölt be a skandináv országokhoz, Nyugat-Európához vagy Észak-Amerikához képest. Ennek egyik oka, hogy itthon a bérköltségek még mindig alacsonyabbak, így kisebb a gazdasági kényszer az automatizáció felgyorsítására. Ez a követő üzemmód egyes technológiák esetében akár három-öt éves lemaradást is jelenthet. Jó példa erre az önkiszolgáló kasszák elterjedése: bár a technológia már a 2010-es évek elején megjelent, Magyarországon igazán a Covid utáni időszakban vált széles körben elterjedtté. Eközben a világ számos más részén ez már 10–20 évvel korábban is teljesen megszokott megoldásnak számított.
Az elmúlt években nagyot nőttek a bérek a kiskereskedelemben is, ez a versenyelőny megmaradt Nyugat-Európával összevetve?
A kereskedelemben rendkívül nagyok a különbségek az egyes üzletek között, hiszen számít a méretgazdaságosság, az ellátási lánc, a forgalom és számos más tényező is. Sok esetben az automatizáció már nem pusztán hatékonysági kérdés, hanem a működőképesség fenntartásának feltétele. A kereskedelemben az árubeszerzés mellett a munkaerő az egyik legnagyobb költségelem, ezért minden olyan megoldás értékes, amely ezen a területen javítja a hatékonyságot. Emellett az automatizáció a vásárlói élmény javítását is szolgálja.
Az önkiszolgáló kasszák továbbra is az automatizáció leglátványosabb és a vásárlók számára leginkább kézzelfogható elemei. Korábban – egy interjúban – már beszéltünk arról, hogy egyes áruházláncok lassították ezek bevezetését, de ez nem azt jelenti, hogy a technológia kudarcot vallott volna. Valóban így van?
Az önkiszolgáló kasszák bevezetése nem mindig zökkenőmentes. Időnként a dolgozók részéről is tapasztalható ellenállás, hiszen egy ilyen változás jelentősen átalakíthatja a munkafolyamatokat. Ennek ellenére a kasszazónák automatizációja folyamatosan terjed. Ide sorolhatók például az önkiszolgáló zöldség- és gyümölcsmérlegek is, amelyek korábban sok helyen külön dolgozót igényeltek. Az automatizációba egyre inkább az mesterséges intelligencia is bekapcsolódik.
Már nem feltétlenül kell megkeresni vagy beütni a termék kódját, mert a rendszer képfelismeréssel azonosítja a zöldségeket és gyümölcsöket.
Ez nemcsak gyorsabbá teszi a vásárlást, hanem a visszaélések lehetőségét is csökkenti, amikor valaki egy drágább terméket olcsóbbként próbál beütni. Szintén egyre elterjedtebbek az elektronikus polccímkék. Ezek első ránézésre elsősorban munkaerőt és papírköltséget takarítanak meg, ugyanakkor önmagában ezekre építve a beruházások megtérülése viszonylag lassú. Az igazi előny akkor jelentkezik, amikor az elektronikus árcímkéket dinamikus árazással, készletoptimalizálással vagy többcsatornás értékesítési stratégiával kapcsolják össze.
Ezeket a megoldásokat ismerjük, de a fejlődés nem elsősorban azt a célt szolgálja, hogy kevesebb legyen a lopás?
A súlyellenőrzés például nem új dolog, a komolyabb önkiszolgáló kasszák már hosszú évek, sőt évtizedek óta rendelkeznek ilyen funkcióval. A kereskedelemben folyamatos egyensúlyt kell találni a vásárlói élmény és a biztonság között. Ha túl lazák az ellenőrzések, akkor több lehetőség nyílik a visszaélésekre. Ha viszont túl szigorúak, akkor a vásárlási folyamat akadozóvá válik, gyakrabban kell a személyzet segítségét kérni. Ez egy folyamatos egyensúlykeresés, amelynek az egyes kereskedelmi láncoknál és termékkategóriáknál is megvannak a sajátosságai.
Ma mire képesek a képfelismerő és mesterséges intelligenciára épülő rendszerek? Nemcsak arra gondolok, hogy meg tudják-e különböztetni az epret a burgonyától, hanem arra is, hogy képesek-e viselkedésminták alapján felismerni a gyanús helyzeteket, vagy akár összevetni azt, hogy mi került a kosárba azzal, amit végül a vásárló kifizetett.
Ezek már létező technológiák, sőt bizonyos formában már ma is használatban vannak. A kérdés ma már kevésbé az, hogy technológiailag megoldható-e, hanem inkább az, hogy a beruházás megtérül-e.
Egy ilyen rendszer működtetésének költsége van – kamerákra, számítási kapacitásra, szoftverre és üzemeltetésre is szükség van –, ezért minden kereskedőnek mérlegelnie kell, hogy ez gazdaságilag indokolt-e. Vannak már olyan rendszerek, amelyek a bolton belüli viselkedésmintákat figyelik, és ha gyanús eseményt észlelnek – például valaki egy terméket a zsebébe vagy a táskájába tesz –, néhány másodperces késleltetéssel értesítik a biztonsági személyzetet.
Önmagában az még nem szabálytalan, ha valaki a saját táskájába tesz egy terméket vásárlás közben. A probléma akkor kezdődik, ha fizetés nélkül távozik vele.
A fejlettebb rendszerek már képesek összekapcsolni a bolton belüli eseményeket a fizetési folyamattal. Figyelik, hogy a vásárló milyen termékeket vesz magához, majd összevetik ezt azzal, mit olvastak le a kasszánál. Ha eltérést észlelnek, figyelmeztethetik a személyzetet, vagy akár meg is állíthatják a fizetési folyamatot. Ezek a megoldások hagyományos és önkiszolgáló kasszák mellett egyaránt alkalmazhatók.
A mesterséges intelligencia a zöldség- és gyümölcsfelismerésben is egyre fejlettebb. A rendszer nemcsak valószínűségi alapon javasol terméket, hanem fejlettebb modellek segítségével azt is képes felismerni, ha valaki egy drágább árucikket próbál olcsóbbként beütni.
Egy ilyen rendszer működése mennyire vet fel adatvédelmi vagy személyiségi jogi kérdéseket? Hiszen nemcsak a termékeket figyeli, hanem a vásárlók mozgását és viselkedését is. Mennyire kell erről tájékoztatni a vásárlókat, és a jelenlegi jogszabályi környezet ezt lehetővé teszi?
Adatvédelmi szempontból ezeknek a rendszereknek a működése alapvetően rendezett, és a GDPR keretein belül megvalósítható. Lényegében ugyanarra az adatkezelési logikára épülnek, mint a ma is széles körben alkalmazott biztonsági kamerarendszerek, amelyek meghatározott ideig rögzítik és tárolják a felvételeket az üzletekben.
Az új technológia abban jelent előrelépést, hogy hatékonyabban dolgozza fel a már meglévő videófelvételeket.
A mesterséges intelligencia képes kiemelni azokat az eseményeket, amelyeket valamilyen szempont alapján gyanúsnak ítél, így a biztonsági személyzetnek már csak ezekkel kell foglalkoznia. Nyilván nem a vásárlók vegzálása a cél, hanem a jelentős visszaélések megakadályozása.
Beszéljünk egy kicsit a teljesen automatizált boltokról is. Ha jól tudom, ezeket nem úgy kell elképzelni, mint teljesen ember nélküli üzleteket, hanem inkább olyan megoldásként, amely a hagyományos nyitva tartást hosszabbítja meg. Van egyébként példa Magyarországon személyzet nélküli boltra, de ennek lakossági elfogadottsága nem széleskörű.
Az a teljesen automatizált technológia, amely kizárólag gépi látásra épül, nagyjából 20–30 négyzetméteres üzletméret fölött már nem igazán skálázható költséghatékonyan. Ha kicsi a forgalom és szűk a választék, akkor egyszerűen nem lehet akkora bevételt termelni, amely mellett megtérülne a beruházás. Ahhoz, hogy ez működjön, valamilyen nagyon speciális helyszínre vagy felhasználási esetre van szükség. Nemzetközi példák azért vannak. Futballstadionokban például kifejezetten jól működnek ezek a rendszerek, mert rövid idő alatt nagyon sok embert kell kiszolgálni, akik jellemzően néhány terméket – italokat, snackeket – vásárolnak. Ilyen környezetben a technológia valóban hatékony.
A jelenlegi irány azonban inkább az, hogy nagyobb, 50–70 négyzetméteres üzletekben, szélesebb választékkal, például kórházak, repülőterek vagy egyetemek közelében alkalmazzák ezeket a megoldásokat. Erre Németországban, Csehországban és Szlovákiában is számos példa található.
Mi is egy másik modellt választottunk. A Coop Szegeddel közösen olyan rendszert vezettünk be, amely nappal hagyományos üzletként működik teljes személyzettel, ezt követően pedig regisztrációhoz kötött, automatizált üzemmódban érhető el összesen 24 órán át. A bolt infrastruktúrája, a készlet és a rezsiköltség egyébként is rendelkezésre áll, ezért logikus volt kihasználni ezt a lehetőséget. A vásárlók pedig egyértelmű visszajelzést adtak. Egy év alatt 24 százalékkal nőtt a bruttó forgalom úgy, hogy a nappali forgalom sem csökkent.
A regisztráció mennyire alkalmas arra, hogy visszaszorítsa a lopásokat az ilyen, személyzet nélkül is működő üzletekben?
A lopások száma gyakorlatilag elhanyagolható, egy év alatt mindössze néhány ilyen esetről tudunk, miközben több mint 30 ezer vásárlás történt.
Ez még alacsonyabb arány, mint a hagyományos nyitvatartási időben.
Ennek pszichológiai oka is van: egészen más helyzet, amikor valaki úgy lép be egy üzletbe, hogy előtte azonosítja magát. A regisztráció ráadásul nemcsak a veszteségmegelőzést szolgálja, hanem más gyakorlati problémákat is megold. Lehetővé teszi például az alkoholvásárlás távfelügyeletét, illetve biztosítja, hogy a kereskedő tudja, ki lépett be az üzletbe. Ez a modell nemzetközi szinten is bevált. Csehországban és Szlovákiában is hasonló regisztrációs rendszerrel működnek ezek az üzletek, Csehországban már több mint 150 ilyen bolt üzemel. Németországban pedig rendkívül gyors a terjedés: egyetlen év alatt mintegy 300-ról több mint ezerre nőtt az autonóm vagy távfelügyelettel működő üzletek száma.
Egy ilyen rendszer kiépítése jelentős beruházást igényel, de mennyi idő alatt térül meg, és a pluszforgalom valóban képes kitermelni ezt a költséget?
A jelenlegi tapasztalatok alapján igen, nagyjából két-három évre tehető. Ez természetesen üzletmérettől és forgalomtól is függ. Szegeden már az első évben több mint 20 százalékos forgalomnövekedést értek el.
Tizenhét éve dolgozom a szakmában, és ez idő alatt nem láttam még olyan technológiai beruházást, amely közvetlenül ekkora forgalomnövelő hatást tudott volna elérni.
Lehet nagyságrendileg is beszélni arról, hogy mekkora beruházást jelent egy ilyen rendszer kiépítése? Egy körülbelül 50 négyzetméteres üzlet esetében milyen összegről beszélhetünk?
Erre nehéz egyetlen összeget mondani, mert nagyban függ attól, hogy egy meglévő üzletet alakítanak át, vagy teljesen új rendszert építenek ki. Az is sokat számít, hogy milyen eszközök állnak már rendelkezésre. Van-e például önkiszolgáló kassza, milyen informatikai infrastruktúrával rendelkezik az üzlet, illetve mely elemeket használják már nappali üzemmódban is. Nagyságrendileg azt lehet mondani, hogy a beruházás alsó határa körülbelül tízmillió forinttól indul.
Hogyan kezelhetők a váratlan helyzetek egy személyzet nélkül működő boltban? Gondolok például arra, hogy valaki lever egy üveg szörpöt, ami szétfolyik a padlón.
Ezeket az üzleteket nem hagyjuk magukra, ezért is nevezzük őket távfelügyelt boltoknak. Mindegyik mögött folyamatosan működik egy élő diszpécserszolgálat, amely figyeli az eseményeket. Minden olyan helyzetre, amely előfordulhat, részletes protokoll és riasztási lánc áll rendelkezésre, így pontosan meghatározott, hogy az adott esemény esetén milyen intézkedéseket kell megtenni. Nem minden eset indokolja ugyanazt a reakciót. Ha például valaki összetör egy üveg szörpöt, akkor a diszpécser mérlegeli, hogy a helyzet biztonságosan kezelhető-e reggelig, szükség van-e valakit a helyszínre küldeni, vagy indokolt az üzlet ideiglenes lezárása.
Volt már olyan eset is, hogy egy erősen ittas ember bement az üzletbe és elaludt. Ilyenkor a protokollnak megfelelően értesítettük a mentőszolgálatot.
Végül egy másik vásárló érkezésére felébredt, és saját lábán távozott, de jól mutatja, hogy ezekre a helyzetekre is előre kidolgozott eljárásrend áll rendelkezésre.
Mennyi idő felkészíteni egy boltot az autonóm működésre?
Alapvetően ezek nem különösebben bonyolult technológiai kihívások. Jellemzően internetkapcsolattal, hálózati infrastruktúrával, ajtóvezérléssel vagy a kamerarendszer integrációjával kapcsolatos feladatokat kell megoldani. Éppen ezért egy ilyen rendszer bevezetése viszonylag gyorsan megvalósítható: jellemzően két-három hónap alatt üzembe helyezhető. A fejlesztés során mi is arra törekedtünk, hogy meglévő, kiforrott technológiákat kapcsoljunk össze úgy, hogy azok egyszerűen, megbízhatóan és hatékonyan működjenek együtt.
Az önkiszolgáló kasszáknál sok vásárlónak az a tapasztalata, hogy viszonylag gyakran kell segítséget kérni a személyzettől. Egy személyzet nélkül működő boltban erre nincs lehetőség. Hogyan sikerült ezt a problémát kezelni, és milyen gyakran akad el egy vásárlási folyamat?
Nagyon ritkán. A teljes rendszerre vetítve az intervenciók aránya 1 százalék alatt van, és ebbe nemcsak a kasszával kapcsolatos esetek tartoznak bele, hanem a beléptetés, az ajtónyitás vagy a regisztráció során felmerülő kérdések is. Ennek több oka van. Az egyik, hogy ezekben az üzletekben kizárólag regisztrált, 18 éven felüli vásárlók használhatják a rendszert, így eleve kiesnek azok a beavatkozások, amelyek életkori ellenőrzéshez kapcsolódnak. A másik fontos tényező, hogy a rendszer bevezetése előtt nagy hangsúlyt fektettünk az önkiszolgáló kasszák megfelelő előkészítésére és finomhangolására. Ezeknél a legtöbb felügyelői hívást valójában a súlyellenőrző rendszer okozza. Amikor a vásárló beolvassa a terméket, majd a csomagolófelületre helyezi, a kassza egy előre meghatározott súlytartományt vár. Ha a termékhez tartozó súlyadatok nincsenek megfelelően karbantartva az adatbázisban, vagy eltérés jelentkezik, a rendszer biztonsági okból megállítja a folyamatot, és felügyelői segítséget kér.
Ez tehát nem a technológia alapvető hibája, hanem elsősorban adatminőségi kérdés.
Ha ezek a problémák kezelhetők egy személyzet nélkül működő boltban, akkor miért nem sikerül ugyanezt a hagyományos önkiszolgáló kasszáknál is megoldani? Miért találkoznak ott még mindig gyakran a vásárlók felügyelői hívásokkal?
Valójában ugyanúgy megoldható lenne. Nem technológiai korlátról van szó, hanem elsősorban arról, hogy az adott üzlet mennyi figyelmet fordít a rendszer karbantartására és finomhangolására. Sok helyen egyszerűen elfogadják, hogy időnként úgyis ott van egy kasszafelügyelő, aki megoldja a felmerülő problémákat, ezért ezeknek a hibáknak a csökkentése nem élvez elsőbbséget. Egy személyzet nélküli boltban viszont erre nincs lehetőség, ezért ott eleve sokkal nagyobb hangsúlyt kap a rendszer előkészítése. Ha például egy terméket véletlenül kétszer olvasnak be, ha súlyellenőrzési probléma merül fel, vagy a vásárló segítséget kér, a diszpécser távolról is be tud avatkozni, törölheti a hibás tételt, jóváhagyhatja a vásárlás folytatását vagy szükség esetén megszakíthatja a tranzakciót. Természetesen vannak olyan helyzetek, amelyeket távolról sem lehet megoldani – például ha valaki otthagy egy bevásárlókosarat vagy egy terméket a mérlegen –, de minden elektronikus, szoftveres vagy jogosultsági beavatkozást ugyanúgy el tud végezni a távfelügyelet, mint egy helyszíni kasszafelügyelő.
A nagyobb üzletek esetében már látjuk, hogy működhet ez a modell, de mi a helyzet a kisebb boltokkal? Lokáció alapján hol lehet igazán életképes ez a megoldás? Megmentheti például a kis vidéki vegyesboltokat, amelyek sok helyen a bezárás szélére kerültek?
Én kifejezetten ebben látom a technológia egyik legnagyobb lehetőségét. Természetesen városi környezetben is működik, de a nemzetközi példák alapján a valódi áttörést sok esetben éppen a kisebb vidéki települések jelenthetik.
Csehországban, Szlovákiában és Németországban számos olyan kisbolt működik már, amely ezt a modellt alkalmazza. Láttunk például egy 400 fős településen működő, nagyjából 50 négyzetméteres üzletet, amelyet az önkormányzat támogatásával tudtak fenntartani. Az önkormányzat biztosította a helyiséget, vállalta az infrastruktúra költségeinek egy részét, valamint napi egy órában egy dolgozó gondoskodott az árufeltöltésről és a takarításról.
Így olyan településen is életképes maradt a bolt, ahol hagyományos működéssel valószínűleg már nem érte volna meg üzletet fenntartani.
Ráadásul a technológia nemcsak élelmiszerboltoknál működik. Egyre több példát látunk egyetemeken, kórházakban, turisztikai helyszíneken, zarándokhelyeken, de akár állateledel- vagy kisebb barkácsüzletekben is.
A kis vidéki boltok jellemzően nem azért zárnak be, mert nincs rájuk egyáltalán kereslet, hanem mert kevés a vásárló, illetve árban nem tudnak versenyezni a diszkontláncokkal. Ha egy ilyen üzlet 24 órás, személyzet nélküli működésre áll át, attól miért lenne több vásárlója?
Egy kis kényelmi bolt árban valószínűleg soha nem fog tudni versenyezni egy diszkonttal, és nem is ez a cél. A modell lényege inkább az, hogy jelentősen csökkenthetők a működési költségek, elsősorban a munkaerőigény. Sok esetben egyszerűen nem éri meg napi nyolc-tíz órán keresztül személyzettel nyitva tartani egy kis üzletet. Ha azonban a személyes jelenlét napi egy-két órára csökkenthető – például csak árufeltöltésre és takarításra –, akkor már egészen más gazdasági számítások jönnek ki. Emellett a kényelem is fontos szempont.
Van már Magyarországon is érdeklődés ez iránt a modell iránt, vagy egyelőre inkább kivárnak a kereskedők?
Igen, határozottan van érdeklődés. Az elmúlt két év ugyanakkor a teljes kiskereskedelmi szektor számára rendkívül nehéz időszak volt, ami érthetően visszafogta a beruházási kedvet is. Sokan inkább kivártak, mielőtt egy új technológiába fektettek volna. Ennek ellenére a második félévben már több új projekt is elindul, nagyobb üzletekben és kisebb településeken egyaránt. Kifejezetten kis települési vegyesboltra Magyarországon egyelőre még nincs konkrét példánk, de bízom benne, hogy egy éven belül már ilyen kezdeményezések is elindulnak.
Ha már a jövőbeli működésről beszélünk, érdemes kitérni a fizetési megoldásokra is. Ezekben a személyzet nélküli boltokban lehet készpénzzel fizetni? És eljuthatunk oda, hogy a vásárló egyszerűen belép a regisztrációjával, majd a rendszer automatikusan levonja a vásárlás összegét a hozzá kapcsolt fizetési eszközről, miközben a kuponok és a hűségprogramok is automatikusan érvényesülnek?
A hűségprogramok és a kuponok már most is működnek. A Coop Szeged üzleteiben például ugyanaz a kasszarendszer üzemel a személyzet nélküli időszakban is, mint nappal, ezért a törzsvásárlói kártyák, a kuponok és az egyéb kedvezmények ugyanúgy használhatók. Ezeket jelenleg nem a belépési alkalmazás kezeli, hanem a kasszánál kell érvényesíteni, ugyanúgy, mint egy hagyományos vásárlás során. Hogy ez a jövőben hogyan változik, azt részben az elektronikus nyugták és más digitális fejlesztések elterjedése is befolyásolhatja.
Mi a helyzet a készpénzhasználattal?
Technológiai szempontból ez megoldható lenne, de jelenleg a legtöbb ilyen üzlet készpénzmentesen működik. Ennek elsősorban gyakorlati oka van. Bár a készpénzkezelés automatizálható, ahogy az önkiszolgáló kasszáknál is látható, ezek a rendszerek időnként elakadnak, és ha nincs személyzet a helyszínen, az ilyen problémákat sokkal nehezebb kezelni. Emiatt a régióban működő hasonló üzletek döntő többsége kizárólag bankkártyás fizetést kínál.
Ha a jövőben enyhülnek a plázastop szabályai, és emiatt a nagyobb kereskedelmi láncok olyan helyeken is megjelenhetnek, ahol eddig nem voltak jelen, az inkább lassítaná vagy éppen felgyorsítaná a kisebb boltok automatizációját?
Szerintem ez nagyban attól függ, hogy melyik bolttípusról beszélünk. A nagyon kis településeken működő üzletekre vagy a kifejezetten kényelmi lokációkban lévő boltokra ennek várhatóan nem lesz közvetlen hatása. A diszkontláncok ugyanis elsősorban olyan településeken és forgalmi pontokon jelennek meg, ahol a méretgazdaságosság ezt lehetővé teszi, egy bizonyos településméret alatt pedig jellemzően nem nyitnak üzletet. Ahol viszont megjelennek, ott természetesen elszívhatnak vásárlóerőt a kisebb boltoktól. Ez növelheti a nyomást a helyi kereskedőkön, és éppen ezért akár gyorsíthatja is az automatizációt, hiszen a kisebb vállalkozásoknak alkalmazkodniuk kell az erősödő versenyhez és csökkenteniük kell a működési költségeiket. A kényelmi boltok esetében ugyanakkor továbbra sem elsősorban az ár lesz a döntő tényező. Ráadásul az automatizáció nem kizárólag a kisboltok számára jelent lehetőséget. Egy 600–1000 négyzetméteres szupermarket is alkalmassá tehető távfelügyelettel működő vagy részben automatizált üzemre.
Ha már a versenyről beszélünk, mennyire tekinthető konkurenciának az online élelmiszer-kereskedelem? Ma már egyre több szereplő kínál néhány órán belüli kiszállítást, emellett megjelentek a hűtött csomagátvevő rekeszek is. Ez már sok szempontból közel áll ahhoz a kényelmi modellhez, amiről beszélünk.
Egyrészt igen, másrészt nem. Az online kiszállítás és az automatizált boltok ugyanarra az igényre, vagyis a kényelmes vásárlásra reagálnak, de nem ugyanazt a problémát oldják meg. Az online szolgáltatásoknak továbbra is vannak időbeli korlátaik: nem mindenhol érhetők el a nap 24 órájában, és az éjszakai vagy késő esti kiszállítás még mindig ritka. Az automatizált bolt legnagyobb előnye éppen az azonnali hozzáférés. Vannak olyan helyzetek, amikor valakinek nem néhány órán belül, hanem azonnal van szüksége egy termékre.
Ha például vasárnap este ér haza, és kiderül, hogy elfogyott a gyerek pelenkája, akkor hiába lehet gyorsan rendelni, ha a kiszállítás csak később érkezik meg.
Természetesen a gyorskereskedelmi szolgáltatók és a házhoz szállító platformok is fejlődnek, de ezek jellemzően egy meglévő bolthálózatra épülnek, amelynek ugyanúgy van nyitvatartási ideje. Sok esetben este kilenc vagy tíz óra után ezek a szolgáltatások sem érhetők el. Ebben jelent valódi különbséget egy távfelügyelettel működő, éjjel-nappal nyitva tartó üzlet, amely bármikor azonnali vásárlási lehetőséget biztosít.
Tovább a cikkre: portfolio.hu (Szász Péter)
