A védelmi miniszter bejelentette: az ország közel félmilliós haderejét, nagyjából 450 ezer katonát drónkezelésre képez ki. Az AI-drónok kora egyre inkább valósággá válik a világ hadseregeiben: ez mára a modern hadviselés legégetőbb technológiai és morális kérdései közé tartozik.
Radar alatt: Dél-Korea minden katonája drónkezelő lesz
Ahn Gju Bek, Dél-Korea védelmi minisztere június 26-i tájékoztatóján bejelentette, a hadsereg célja, hogy minden egyes katonáját megtanítsa drónokat kezelni, olyan szakszerűen, miként a fegyverüket használják. A minisztérium még idén 11 000 kiképzési drónt ad ki a katonáknak, 2029-re 60 000 drónt akarnak rendelkezésre állítani a teljes haderőben.
Kifejezetten olyan drónokat akarnak beszerezni, amelyek száz százalékban hazai alkatrészekből készülnek, kínai komponens nélkül – ami komoly logisztikai fejtörést jelent, hiszen az ország kereskedelmi drónpiacát is erősen átszövik a kínai beszállítók.
A védelmi miniszter indoklásként az ukrajnai és közel-keleti háborúkra hivatkozott. Dél-Korea hadereje ugyanis komoly létszámhátrányban van Észak-Korea több mint 1,2 millió fős hadseregével szemben. A drónosítás nem technológiai divat, hanem a demográfiai és létszámhátrány ellensúlyozásának kényszerű eszköze – ugyanaz a logika, ami az ukrán hadsereget is a drónok használata felé fordította.
Miért kellenek AI-drónok a hadseregnek?
A választ Ukrajnában találjuk. Az orosz–ukrán háborúban az elmúlt években dróncsapások éjszakánként ezres nagyságrendben zajlanak – ez az EE Times szerint néhány éve még tudományos-fantasztikusnak hangzott volna, ma valóság. Oroszország 2022 szeptembere óta iráni Shahed-136 öngyilkos drónokat, majd azok hazai másolatát, a Geran-2-t veti be rétegzett rajokban: előbb csali-drónokat küld, hogy kimerítse az ukrán légvédelmet, majd jönnek a valódi támadódrónok.
Ukrajna válasza az elfogódrón lett – olcsó, gyorsan gyártható (gyakran 3D nyomtatott) kisrepülő, amely nekirepül a támadó drónnak, és felrobbantja azt. A probléma: kezdetben ezeket is emberi kezelő irányította, de az orosz drónok manőverező képessége és az elektronikai hadviselés (GPS- és rádiózavarás) miatt az ukrán mérnökök rákényszerültek az AI-alapú célkövetésre, hogy az elfogódrónok zavart környezetben is meg tudják találni és követni a célpontot.
Andrij Hricenyuk, az ukrán digitalizációs minisztérium Brave1 programjának vezetője az EE Times-nak elmondta, hogy a drágább légvédelmi rakéták helyett kellett egy megfizethető, saját fejlesztésű alternatívát találni. Például a Tenebris cég „Bagnet” nevű elfogója optikai szenzorral és fedélzeti gépi látással, GPS és rádiókapcsolat nélkül azonosítja és követi célpontjait; vagy az Osiris AI „UEB-1” drónja prediktív algoritmusokkal követi a manőverező Shahed-típusú drónokat; a Wild Hornets „Sting” nevű elfogója pedig óránként 300 kilométer feletti sebességgel, AI-vezérelt gyorsasággal hajtja végre a végső ütközést.
EU és Magyarország
Az Európai Unió is érzi a nyomást: a Bizottság 2026 márciusában terjesztette elő az AGILE nevű programot, amely a pilot szakaszban 115 millió eurót szán arra, hogy a kifejezetten AI-alapú katonai döntéstámogató rendszereket, helyzetfelismerést és autonóm rendszereket, illetve drónfejlesztéseket gyorsabban vigye a fejlesztéstől a bevetésig, egy-három éves időtávon. (Ezt nem szabad összekeverni a jóval nagyobb, 2021–2027-es Európai Védelmi Alap 7,3 milliárd eurós keretével – az AGILE egy sokkal kisebb, de gyorsabb, induló pilot-eszköz.)
Magyar szál is kapcsolódik ide: ahogy a Telex riportjában rámutat, egy magyar alapítású startup, a Tytan Technologies vált a német védelmi ipar egyik legígéretesebb szereplőjévé. A céget Nagy Balázs alapította, aki a BME-n végzett energetikai mérnökként, majd a Müncheni Műszaki Egyetemen szerzett mesterdiplomát. A Tytan elhárítódrónjait Ukrajna is használja, és a német állam több tízmillió eurós megbízást adott a cégnek.
Hol az AI a drónban?
A Tytan példáján lehet megérteni, mit is csinál valójában az AI egy elfogódrónban – vagyis mitől lesz egy hagyományos drónból AI-drón. A cég szoftvere úgynevezett „Human-on-the-Loop” logikával működik: az ember dönt a drón bevetéséről, és bármikor megszakíthatja azt, de onnantól, hogy a drón a levegőben van, az elfogáshoz szükséges minden döntést – a célpont felismerését, a manőverezést, a becsapódás időzítését – már az AI hozza meg, önállóan.
Ehhez a témához az EE Times ukrán drónháborús hátteret bemutató, részletes összefoglalója is kapcsolódik: a szaklap szerint az AI-vezérlésre való átállást elsősorban a manőverező orosz célpontok és az elektronikai hadviselés (GPS- és rádiózavarás) kényszerítette ki, így az elfogódrónoknak egyre inkább saját, önálló szenzoraikra és fedélzeti algoritmusaikra kell hagyatkozniuk.
Fontos technikai árnyalat: a mai harctéri AI-rendszerek túlnyomó része félautonóm – a végső „tüzelj” parancsot még ember adja ki, az AI csak a felismerésben, célkövetésben, navigációban segít. Ez azonban gyorsan változik. Egy ukrán dróngyártó, Alexander Kokhanovskyy elmondása szerint két évvel korábban egyszeri teszt során tíz, teljesen autonóm, emberi felügyelet nélküli „Terminator mód”-ba kapcsolt drónt küldtek a front közelébe, amelyek önállóan kerestek és semmisítettek meg célpontokat – a teszt orosz katonák halálával végződött. A drónoknak nem volt élő videókapcsolatuk, a kezelők semmit nem láttak a becsapódásig; az eredményt utólag, emberi vezérlésű drónnal ellenőrizték. Bár Ukrajna hivatalos szabályai jelenleg tiltják a teljesen autonóm célbaérést, Kokhanovskyy szerint Kijevben már tárgyalnak arról, hogy lazítsanak ezen.
Tényleg dönt még az ember?
A sebesség és a létszámhiány-ellensúlyozás lenyűgöző előnyök – de van egy sötét precedens, amit nem lehet megkerülni. 2023–2024-ben az izraeli hadsereg egy AI-alapú célpontkijelölő rendszert, a „Lavender”-t használta a gázai hadműveletekben. A +972 Magazine 2024. áprilisi vizsgálata – amely hat, a rendszert személyesen használó izraeli hírszerzési tisztet szólaltatott meg – szerint a hadsereg saját belső ellenőrzése alapján a rendszer 90 százalékos pontossággal működött, ami azt jelentette, hogy a csúcsidőben megjelölt 37 000 célpont közül eleve tudottan több ezer nem volt tényleges Hamász-harcos:
A tisztek elmondása szerint egy célpont jóváhagyására átlagosan 20 másodpercet szántak, és a gyakorlatban legfeljebb csak azt ellenőrizték, hogy a megjelölt személy férfi-e.
Ez pontosan az a kérdés az ENSZ genfi tárgyalóasztalánál: hol legyen a határ ember és algoritmus között, amikor életről-halálról döntenek? Az autonóm fegyverrendszerekkel foglalkozó ENSZ-szakértői csoport (GGE LAWS) 2026-ban két ülést tart – március 2-6. és augusztus 31 – szeptember 4. között –, a döntő pillanat pedig a novemberi Hetedik CCW Felülvizsgálati Konferencia lesz, ahol eldönthetik, elindulnak-e végre egy kötelező érvényű szabályozás tárgyalásai. 2025 szeptemberében már 39 ország – köztük Németország, Franciaország és Ausztria – közös nyilatkozatban jelezte, hogy készen áll a tárgyalások megkezdésére a meglévő szövegtervezet alapján. A tárgyalásokat azonban évek óta blokkolja egy szűk kör: Oroszország, Izrael, India, Ausztrália, az Egyesült Államok – és bizony Dél-Korea is.
Van egy másik, sokat vitatott eset is, amely jól mutatja, hogy a felelősség kérdése korántsem elméleti: 2026 elején amerikai katonai szervek – a nyilvánosság elé került állítások szerint – az Anthropic Claude nevű mesterségesintelligencia-rendszerét használták bombázási célpontok kiválasztásához Irán ellen.
A rendszer szerepét sokan összefüggésbe hozzák egy iráni iskola, a Sadzsare Tajjebe elleni, a beszámolók szerint 165 halálos áldozatot – köztük gyerekeket – követelő támadással. Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója egy interjúban azt mondta, nem tudják pontosan, hogyan használták a rendszert ebben a konkrét esetben, a hadsereg pedig sem meg nem erősítette, sem el nem utasította az állítást; az összefüggés a nyilvános beszámolók szerint sem bizonyított egyértelműen.
Tovább a cikkre: airadar.hu
