Soha nem volt még ilyen egyszerű néhány kattintással ruhát rendelni egy távol-keleti piactérről, előfizetni egy digitális szolgáltatásra vagy egy influenszer ajánlására megvásárolni egy terméket. Miközben a vásárlás egyre gyorsabbá válik, a fogyasztó számára egyre több a csapda. Vajon valódi akciót lát? Inkább fizetett ajánlással találkozott? Megbízható kereskedőtől rendel vagy éppen egy tudatosan megtervezett online felület tereli egy olyan döntés felé, amelyet eredetileg nem akart meghozni? Az Európai Unió ezért 2030-ig jelentősen megerősítené a fogyasztóvédelmet, a Régiók Európai Bizottsága (CoR) pedig még nagyobb szerepet adna ebben a helyi és regionális szereplőknek. A Pénzcentrum online követte a kapcsolódó, legutóbbi plenáris ülést, ahol többek között arra kerestük a választ, milyen problémákkal találkozhat ma egy magyar vásárló az interneten, mit jelentenek a „sötét minták”, hogyan változnak az online elállás szabályai.
Bár a fogyasztóvédelem hagyományos kérdései nem tűntek el, az online kereskedelem terjedése olyan helyzeteket teremtett, amelyekre nem feltétlenül készült fel a korábbi szabályozás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a probléma már sokszor a vásárlás előtt elkezdődik. Egy weboldal például visszaszámláló órával sürgethet, vagy épp azt állíthatja, hogy már csak néhány darab maradt az adott termékből. Látványosan kiemelheti a drágább csomagot, miközben az olcsóbb lehetőséget elrejti, vagy sokkal egyszerűbbé teheti egy előfizetés elindítását, mint annak lemondását. Ezek egy része az úgynevezett „dark pattern” magyarul „sötét minta” körébe tartozhat, amelyek olyan digitális tervezési megoldások, amelyek a felhasználót egy bizonyos döntés felé terelik.
A probléma súlyát jól mutatja, hogy az Európai Bizottság által előkészített Digitális méltányossági jogszabály (Digital Fairness Act, röviden DFA) tervezete külön foglalkozna többek között a már említett sötét mintákkal, a digitális szolgáltatások addiktív kialakításával, a tisztességtelen személyre szabással, a megtévesztő influenszer-marketinggel, az árak kommunikációjával és a digitális szerződésekkel. A kapcsolódó hivatalos, teljes jogalkotási tervezet még nem jelent meg, de a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Rendelet felülvizsgálatával együtt 2026 végére várható.
A magyar vásárló akár naponta találkozhat ezekkel
Vegyünk egy hétköznapi példát! Kinézünk egy terméket egy webáruházban. A képernyő szerint az akció hamarosan lejár, a termékből pedig már csak kettő maradt. A fizetés előtt felugrik még egy ajánlat, majd egy előre kipipált vagy feltűnően ajánlott szolgáltatás. Közben azt is látjuk, hogy más vásárlók ötcsillagos értékeléseket adtak a termékre. Csakhogy fogyasztóként nem feltétlenül tudjuk, hogy valóban elfogy-e a készlet, tényleg véget ér-e az akció, mennyire hitelesek a vélemények, és nem fizetett együttműködés áll-e egy közösségi médiában látott ajánlás mögött.
A probléma még összetettebb, ha a termék egy online piactérről érkezik. A vásárló számára sokszor az sem egyértelmű, hogy magától a platformtól, egy európai kereskedőtől vagy egy EU-n kívüli vállalkozástól vásárol. Márpedig amikor probléma adódik, ennek komoly jelentősége lehet. Az EU számára ugyanis hangsúlyosan komoly kihívássá vált az Unión kívülről érkező olcsó áruk mennyisége. A legutóbbi, fellelhető adatok alapján 2024-ben mintegy 4,6 milliárd, 150 eurónál alacsonyabb értékű küldemény érkezett az uniós piacra, ami naponta körülbelül 12 millió csomagot jelentett. Tehát nagyjából kétszer annyit, mint egy évvel korábban. Az ilyen termékek között ráadásul olyan áruk is megjelenhetnek, amelyek nem felelnek meg az európai biztonsági követelményeknek, ami egyszerre jelenthet kockázatot a vásárlóknak és versenyhátrányt azoknak az európai vállalkozásoknak, amelyeknek be kell tartaniuk az uniós előírásokat.
Sőt, a veszélyes termékekkel kapcsolatos uniós riasztások száma 2025-ben rekordot döntött. A nem élelmiszer jellegű, veszélyes fogyasztói termékekhez kapcsolódó Safety Gate, az Európai Unió gyorsriasztási rendszerében tavaly összese 4671 riasztást regisztráltak, ami 13 százalékkal több az előző évinél. A bejelentések több mint felét a kozmetikumok és a játékok adták.
Amikor egy influenszer ajánlja, akkor megvesszük?
A jelenlegi szabályozási- és gazdasági környezetet tovább bonyolítja, hogy a fogyasztóvédelem új frontját a közösségi média jelenti és évről-évre nagyobb teret hódít. A jelenség Magyarországon sem elméleti probléma. A Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság és a Gazdasági Versenyhivatal (NKFH) 2026 tavaszán például egy nemzetközi ellenőrzés részeként vizsgálta influenszerek tevékenységét. A hatóságok többek között azt ellenőrizték, megfelelően jelölik-e a kereskedelmi kommunikációt, valamint átlátható-e a mesterséges intelligenciával létrehozott tartalom használata.
Az ellenőrzés ugyan javulást mutatott a korábbi évekhez képest, a hatóságok azonban továbbra is találtak hiányosságokat. Előfordult, hogy a reklámjelölés hiányzott vagy nem volt kellően feltűnő, a tartalomkészítők saját termékeik népszerűsítését nem jelölték egyértelműen reklámként, egyes influenszerek pedig bizonytalan összetételű étrend-kiegészítőket reklámoztak. Olyan esetet is találtak, amikor vélhetően mesterséges intelligenciával készített tartalmat osztottak meg anélkül, hogy ezt feltüntették volna. A következő évek egyik nagy kérdése talán az lehet, hogy a fogyasztó egyáltalán felismeri-e, amikor reklámot lát.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak: a probléma tovább bonyolódik a mesterséges intelligencia influenszerekkel, virtuális szereplőkkel és mesterségesen generált képekkel vagy videókkal. Egy hitelesnek tűnő „személyes tapasztalat” mögött sokszor áll olyan szereplő, aki a valóságban nem létezik.
Indokolás nélküli elállási jog? Nem egészen
A digitális fogyasztóvédelem egyik alapelve a jelenlegi, kissé talán elavult környezet megváltoztatása. Egy szerződés megszüntetése mondjuk ne legyen lényegesen nehezebb, mint annak megkötése.
Hazánkban ennek már kézzelfogható következményét láthatjuk. 2026. június 19-től az érintett vállalkozásoknak az online felületen kötött szerződéseknél elektronikus elállási funkciót kell biztosítaniuk. Ennek jól láthatónak és könnyen elérhetőnek szükséges lennie, a fogyasztónak pedig elektronikusan kell tudnia elküldeni az elállási nyilatkozatát. A rendszernek az elállást vissza is kell igazolnia, például e-mailben. Az NKFH júliusban már megkezdte annak ellenőrzését, hogy a magyar webáruházak valóban biztosítják-e ezt a lehetőséget. Mindez azért fontos változás, mert a fogyasztónak eddig sok esetben magának kellett megkeresnie, pontosan hogyan jelezheti az elállást, milyen címre kell írnia, milyen adatokat kell megadnia, vagy honnan tölthet le ehhez nyomtatványt.
Eközben úgy tűnik, hogy a magyar fogyasztók körében az egyik leggyakoribb félreértés az, hogy minden megvásárolt terméket tizennégy napon belül vissza lehet vinni. Ez nincs így. Az indokolás nélküli 14 napos elállási jog alapvetően a távollévők között (például interneten) kötött fogyasztói szerződéseknél jár. Ha tehát valaki egy hagyományos üzletben vesz egy hibátlan cipőt, majd otthon meggondolja magát, a kereskedőt általában nem kötelezi jogszabály arra, hogy csak emiatt visszavegye. Online vásárlásnál ugyanakkor a főszabály szerint a termék átvételétől számított tizennégy nap áll rendelkezésünkre az elállásra. Itt is vannak azonban kivételek, például bizonyos egyedileg gyártott vagy felbontott higiéniai termékek esetében. Ráadásul az elállás nem feltétlenül költségmentes: a termék visszaküldésének közvetlen költsége főszabály szerint a fogyasztót terhelheti.
Miben változtat ezen az Európai Unió?
Az Európai Bizottság 2025 novemberében fogadta el az úgynevezett 2030 Consumer Agendát, amely a következő öt év uniós fogyasztóvédelmi stratégiáját határozza meg.
Négy nagy terület került a középpontba:
- az egységes piacon még fennálló fogyasztói akadályok lebontása,
- az online fogyasztóvédelem és digitális tisztesség erősítése,
- a fenntartható fogyasztás, valamint
- a szabályok hatékonyabb betartatása és a fogyasztói jogorvoslat.
Ehhez kapcsolódik a készülő Digitális méltányossági jogszabály, amely kifejezetten a digitális környezetben megjelenő tisztességtelen gyakorlatokat célozza. Az uniós konzultációk során, illetve a legutóbbi CoR plenáris ülésen ráadásul éppen azok a problémák kerültek elő, amelyekkel egy magyar fogyasztó is könnyen találkozhat. Ilyenek többek között a már említett sötét minták, az influenszer-marketing, az EU-n kívülről érkező áruk, a dropshipping, a célzott reklámok, a határokon átnyúló vásárlásoknál jelentkező nyelvi problémák és visszaküldési nehézségek, valamint a mesterséges intelligenciával összefüggő új fogyasztói kockázatok.
„Európának olyan fogyasztóvédelmi politikára van szüksége, amely túlterhelés nélkül véd, és amely a fogyasztóknak nyújtott erős biztosítékokat a vállalkozások számára kínált valódi lehetőségekkel ötvözi. Biztosítanunk kell a tisztességes versenyt azáltal, hogy fellépünk a nem biztonságos behozatal és a tisztességtelen gyakorlatok ellen, ugyanakkor megvédjük a helyi termékeket és támogatjuk a helyi vállalkozásokat, ami az egységes piacon mind a fogyasztók, mind a vállalkozások javát szolgálja” – fogalmazta meg Adam Cizkowski, a kapcsolódó CoR véleménytervezet előadója a plenáris ülésen, amire a Pénzcentrum is meghívást kapott.
A testület egyhangúlag fogadta el a véleményt a 2030-as fogyasztóügyi menetrendről. Az Régiók Európai Bizottsága alapvetően támogatta az Európai Bizottság terveit, ugyanakkor egy fontos hiányosságra hívta fel a figyelmet. Álláspontja szerint az új stratégia nem számol kellő súllyal a helyi és regionális önkormányzatok szerepével, ami a döntéshozók szerint azért lehet lényeges, mert a fogyasztói problémák jelentős része a hétköznapok szintjén jelentkezik. Az uniós országok mintegy felében a helyi és regionális önkormányzatok valamilyen formában már ma is részt vesznek a fogyasztóvédelmi intézkedések kidolgozásában, végrehajtásában vagy támogatásában. Az európai szabályozás mellett ezért a helyi végrehajtást, tájékoztatást és jogérvényesítést kiemelten kell erősíteni.
A Régiók Európai Bizottsága egy alapelvet fogalmazott meg a legnagyobb hangsúllyal: „ami offline jogellenes, annak online is jogellenesnek kell lennie.” Ahogy az ülésen fogalmaztak, a következő évek fogyasztóvédelmének talán éppen ez lesz az egyik legfontosabb kérdése. Nem feltétlenül új jogokat kell ugyanis minden problémára létrehozni, hanem el kell érni, hogy a már létező fogyasztói jogokat akkor is ténylegesen érvényesíteni lehessen, amikor a kereskedő, a platform, az influenszer, a reklám és akár maga a termék egy másik országban van.
Tovább a cikkre: penzcentrum.hu (Jeki Gabriella)
