A telekommunikációs szektorban az idei év egyik meghatározó témája a műholdas szolgáltatások jelentette fenyegetés volt, amely egyes szereplők részvényeinél időnként heves árfolyamreakciókat váltott ki. Joggal merül fel tehát a kérdés, valóban ekkora veszélyt jelent a technológia a telekommunikációs szolgáltatók jövőbeli kilátásaira, vagy eltúlzott piaci reakciókról van szó, amelyek kedvező beszállási lehetőségeket teremthetnek? Kétségtelen, hogy jelentős technológiai fejlődésnek lehetünk szemtanúi, az európai telekomszektor számára azonban a műholdas technológia egyelőre inkább lehetőséget jelenthet, mintsem diszruptív veszélyforrást.
A SpaceX tőzsdei bevezetését követően jelentős árfolyammozgásokat láthattunk a telekomcégek részvényeinél, különösen az amerikai piacon. Felerősödtek azok a félelmek, hogy a SpaceX-hez tartozó, szélessávú műholdas internetszolgáltatást nyújtó Starlink számottevő piaci részesedést vehet el a nagy telekommunikációs szolgáltatóktól, rontva azok profitnövekedési kilátásait.
Az árfolyamreakció talán az amerikai T-Mobile esetében volt a legszembetűnőbb, de közvetve az európai szektort is érintette. Különösen a Deutsche Telekomon keresztül, amely a T-Mobile többségi tulajdonosa, egyben az európai szektorindex legnagyobb súlyú tagja. A tényleges fenyegetettség mértéke azonban lényegesen eltér az amerikai és az európai piacon.
De mi is az a műholdas technológia?
A műholdas kommunikáció alapvetően nem új technológia, évtizedek óta használjuk. A geostacionárius Föld körüli pályán (GEO) keringő műholdak régóta jelentős szerepet töltenek be például a televíziós műsorelosztásban, valamint a ritkán lakott területek kommunikációs összeköttetésének biztosításában.
Ennek továbbfejlesztett változatát jelentik az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak, amelyek alacsonyabb késleltetést és nagyobb adatátviteli kapacitást képesek biztosítani. Ez megnyitja az utat a műholdas szélessávú internet, újabban pedig a közvetlenül mobilkészülékekhez kapcsolódó, úgynevezett direct-to-device (D2D) szolgáltatások előtt.
Miért lehet Európa védettebb az USA-nál?
Ahogyan azt korábbi cikkünkben is bemutattuk, Európában a vezetékes optikai hálózat kiépítettsége kiemelkedően magas, különösen az Egyesült Államokhoz képest. Az amerikai telekomszolgáltatók ugyanis eltérő stratégiákat választottak az internetszolgáltatás terén. Míg az AT&T és a Verizon a hagyományos optikai hálózat fejlesztésére alapozta működési modelljét, a T-Mobile esetében elsősorban a vezeték nélküli internetszolgáltatás (FWA) kapott hangsúlyos szerepet.
Bár utóbbi is jelentős fejlesztéseket hajt végre az optikai hálózat területén, az USA-ban az optikai lefedettség még így is csak 63 százalék körül alakul, szemben az uniós országok mintegy 80 százalékos arányával. Ebből fakad az európai piac egyik fontos előnye a műholdas technológiával szemben, a vezetékes optikai hálózaton biztosított internet jellemzően nagyobb sebességet, stabilabb kapcsolatot és alacsonyabb késleltetést kínál.
Ráadásul az európai lakosság döntő többsége urbanizált területeken él, ahol a hálózati infrastruktúra fejlett, így a műholdas technológia sok esetben nem kínál érdemi alternatívát. Ritkán lakott vagy katasztrófa sújtotta területeken, ahol a vezetékes infrastruktúra nem érhető el, ugyanakkor kiváló megoldást jelenthet. Ilyen területekből azonban Európában jóval kevesebb van, mint az Egyesült Államokban.
További akadályt jelenthet az európai térnyerés szempontjából, hogy Európában a konvergens – mobil- és internet-előfizetést egy csomagban kínáló – konstrukciók aránya lényegesen magasabb, mint az USA-ban. Ezek esetében az előfizetők szolgáltatóváltási hajlandósága is alacsonyabb.
Szintén fontos szempont, hogy a sokszereplős európai piacon az előfizetések ára lényegesen alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. A Morgan Stanley számításai szerint Európában az egy előfizetőre jutó átlagos mobilbevétel az egy főre jutó GDP arányában közel 30 százalékkal alacsonyabb. Így a Starlink pusztán az árazás alapján is kevésbé jelenthet vonzó alternatívát.
A spektrum hiánya a mobilpiacon előnyt is jelenthet az európai cégek számára
A rádiófrekvenciás spektrum szabályozásában is érdemi különbségek vannak a két piac között. Míg az USA-ban a piaci szereplők szabadon kereskedhetnek a frekvenciasávokkal, addig Európában ezek kiosztása az egyes országok nemzeti szabályozó hatóságainak kezében van, a használati jogokat pedig jellemzően spektrumaukciókon teszik elérhetővé a szolgáltatók számára.
A rádiófrekvenciás spektrum különböző frekvenciatartományokra oszlik. Általánosságban minél magasabb a frekvencia, annál nagyobb adatátviteli sebesség érhető el, miközben a lefedettség csökken. Európában ezért fontos korlátot jelent a rendelkezésre álló frekvenciatartomány.
A műholdas szolgáltatók számára külön spektrum áll rendelkezésre, ez azonban meglehetősen szűkös. Míg számukra 2×30 MHz-nyi sávszélesség érhető el, a hagyományos szolgáltatók akár 150 MHz feletti sávszélességgel is rendelkezhetnek. Ráadásul az EU legutóbbi javaslata szerint ezt a 30 MHz-es sávot is három részre osztanák: egyharmadát az államok, másik harmadát a helyi uniós operátorok számára tartanák fenn, míg a nemzetközi szereplők számára mindössze 2×10 MHz válna elérhetővé. Ez jelentős belépési korlátot teremthet.
Az elégtelen spektrum problémájára kínálhat megoldást a műholdas szolgáltatók számára a direct-to-device technológia. Ehhez azonban közvetlen kapcsolatot kell biztosítani a készülék és a műhold között, ami például egy irodai környezetben már nem feltétlenül megoldható.
A műholdas szolgáltatók számára alapvetően két út kínálkozhat az európai mobilpiacra való belépésre. Az egyik egy már spektrummal rendelkező európai telekomcég felvásárlása, amelynek hálózatán keresztül mobilszolgáltatást nyújthatnának. A másik az MVNO-modell, ebben az esetben saját hálózattal nem rendelkező virtuális operátorként, nagykereskedelmi megállapodások révén egy másik szolgáltató hálózatát használhatnák. Utóbbira azonban még kisebb esélyt látok, éppen az európai piac konszolidációs igénye miatt.
A legnagyobb veszélyt a szélessávú internetszolgáltatásokra jelenthet
Ahol veszélyt jelenthet a műholdas technológia az inkább a vezetékes internetszolgáltatás, bár ezen a területen is vannak korlátozó tényezők. A szélessávú internet esetében az internetet egy földi szóróállomás juttatja fel a műholdhoz, ami egy speciális és széles tartománnyal rendelkező spektrumfrekvencián (Ku/Ka frekvencia) keresztül kapcsolódik közvetlenül az otthon felszerelt antennához. Így a mobillal szemben, itt a frekvenciatartomány nem jelent korlátot, ugyanakkor a szabad látómező itt is elengedhetetlen.
Ahogyan fentebb is említettem, Európában az urbanizáció szintje és az optikai hálózat kiépítettsége egyaránt lényegesen magasabb, mint az Egyesült Államokban. A műholdas technológia ezért elsősorban azokban az országokban jelenthet nagyobb versenyt, ahol magas az FWA-alapú internetszolgáltatások aránya, nagyobb a vidéki lakosság súlya, és magasabbak az előfizetési díjak. Európában tipikusan ilyen ország lehet Finnország, kisebb mértékben pedig Olaszország, Svédország és Norvégia, ahogyan az alábbi ábrán is látható.
A negyedéves jelentéseket követő konferenciahívásokon egyre gyakrabban kerül szóba a műholdas technológia. A telekomszolgáltatók vezetői rendszerint kiegészítő szolgáltatásként tekintenek rá, amelyet a ritkábban lakott, hagyományos infrastruktúrával kevésbé jól lefedett területeken maguk is jól tudnak használni. Erre már a Deutsche Telekom és a Vodafone esetében is láthatunk példákat.
A piac ugyanakkor sokszor inkább fenyegetésként értelmezi a műholdas szolgáltatókkal kapcsolatos híreket, és a fundamentális hatásokhoz képest eltúlzott árfolyamreakciókkal válaszol. Amíg tehát nem történik újabb jelentős technológiai áttörés, és az európai piac viszonylag védett marad a műholdas szolgáltatók piacszerzési törekvéseivel szemben, a szentimentvezérelt árfolyamkorrekciók újabb beszállási lehetőségeket teremthetnek.
Tovább a cikkre: portfolio.hu (Karikás Krisztián)
