A ruha feladja magát a viselőjére: lágyrobotikával robban be az öltözködés forradalma

A dél-koreai KAIST kutatóközpont és a Stanford Egyetem munkatársai olyan ruhadarabokat fejlesztettek ki, amelyek levegővel működő lágyrobotikai elemek segítségével maguktól rásimulnak a viselő testére. Az úttörő technológia célja, hogy hatékonyan segítse az idős vagy mozgásukban korlátozott emberek mindennapjait, megőrizve önállóságukat a reggeli rutin során. A kísérleti fázisban lévő rendszer a SWAG nevet kapta.

  • A KAIST és a Stanford egyetem kutatói önmagukat a viselőjükre feladó, levegővel működtetett ruhákat fejlesztettek ki
  • A SWAG nevű rendszer segíti az idősek és mozgáskorlátozottak öltözködését, fenntartva önállóságukat
  • A ruhák lágyrobotikai elemei pneumatikus nyomásra simulnak rá a testre, minimális súrlódással
  • A technológia ipari alkalmazásokban vagy rehabilitációban is használható lehet
  • A tömeggyártás feltétele a miniatürizált kompresszor és további klinikai tesztek elvégzése

A mindennapi öltözködés a legtöbb ember számára természetes és automatikus folyamat, azonban az életkor előrehaladtával vagy egészségi problémák miatt ez a rutinfeladat komoly fizikai kihívássá válhat. Egy merev vállízület, az ízületi gyulladás okozta fájdalom vagy a koordináció elbizonytalanodása miatt egy egyszerű kardigán vagy nadrág felvétele is komoly akadályt jelent. A ruhadarabok igazgatása ugyanis összetett mozgást kíván: hátra kell nyúlni, fel kell emelni a karokat, miközben a testsúly áthelyezése folyamatos egyensúlyozásra kényszerít. Sok idős ember számára az önálló életvitel megtartása azon múlik, hogy képesek-e segítség nélkül felöltözni, hiszen a korlátozottság gyakran oda vezet, hogy gondozók segítségét kell igénybe venniük.

Lágyrobotika a szövetekben: hogyan működik a SWAG?

A dél-koreai KAIST (Korea Advanced Institute of Science and Technology) és az amerikai Stanford Egyetem szakemberei által megalkotott prototípus a SWAG (Self-Wearing Adaptive Garment, azaz önmagát felöltő adaptív ruházat) nevet kapta. A fejlesztés gyökeresen eltér a korábbi gondozórobotoktól. Ahelyett, hogy egy merev mechanikus kar próbálná meg ráadni a ruhát a páciensre, a kutatók magába a textíliába integrálták a robotikai elemeket. A ruhadarabok szerkezetébe rugalmas műanyag csöveket építettek be, amelyeket sűrített levegővel működtetnek.

A rendszer aktiválásakor a pneumatikus nyomás hatására a lágyrobotikai struktúrák kiterjednek és végiggördülnek a testfelületen. A ruha kifordított állapotból indulva, fokozatosan kigördülve igazodik rá a karokra vagy a lábakra. Ez a megoldás minimálisra csökkenti a szövet és a bőr közötti súrlódást, megelőzve a dörzsölést. A rendszernek nincs szüksége bonyolult számítógépes látásmódotra. Az alakformálódást a fizikai felépítés és az anyagok természetes rugalmassága irányítja, garantálva a biztonságos érintkezést.

Egy esős kerékpározástól az idősápolás forradalmáig

Az önöltöztető ruházat gondolata egy hétköznapi szituációból fakadt. Nam Gyun Kim, a KAIST posztdoktori kutatója éppen kerékpározott, amikor eleredt az eső. Ahogy menet közben próbálta felvenni az esőkabátját, felmerült benne a kérdés: mennyivel egyszerűbb lenne, ha a kabát képes lenne magától rásimulni a testére? Ez az ötlet vezetett a sokkal nagyobb horderejű gondozási projekt elindításához.

A Stanford Egyetem kutatói már korábban felismerték, hogy az öltözködés támogatása az otthoni asszisztens robotok egyik kulcsfeladata. A hagyományos robotkarok használata azonban egy hálószobában gyakran feszélyező érzést kelt. Ezzel szemben a ruha belsejébe rejtett lágyrobotika természetesebb élményt nyújt. A kutatók kabátokkal és nadrágokkal is sikeres teszteket végeztek, bizonyítva a technológia életképességét.

https://www.instagram.com/p/Da6MushDprs/?utm_source=ig_embed&utm_campaign=embed_video_watch_again

Széles körű felhasználási lehetőségek

Ahogy a Fox News beszámolójából is kiderült, az önöltöztető technológia elsősdleges célcsoportját az idős nők és férfiak, valamint a tartós mozgáskorlátozottsággal élők jelentik. Ugyanakkor az alkalmazási lehetőségek köre ennél lényegesen szélesebb. A rehabilitációs gyógyászatban például olyan betegek számára jelenthet segítséget, akik műtét vagy baleset utáni lábadozás során küzdenek korlátozott mozgásképességgel.

A KAIST és a Stanford kutatói által megalkotott önfelöltőruha-prototípus működésének fázisai

A szakemberek várakozása szerint a technológia a mindennapi lakossági használat előtt akár az ipari szektorban is megjelenhet. Olyan speciális munkakörökben, ahol bonyolult védőfelszerelést kell gyorsan felölteni – mint a félvezetőgyártó tiszta terekben vagy a katasztrófavédelemnél –, az önmagát felöltő védőruházat jelentős időmegtakarítást és fokozott biztonságot eredményezhet.

Kihívások és a jövő kilátásai

Bár a SWAG prototípusa rendkívül ígéretes eredményeket mutatott, a tömegtermelésig még számos akadályt kell leküzdeni. A jelenlegi rendszer még egy külső pneumatikus bázisállomáshoz van csatlakoztatva. Ahhoz, hogy a ruházat a mindennapokban is praktikus legyen, a mérnököknek miniatürizálniuk kell a kompresszort és az áramforrást, hogy azok észrevétlenül elférjenek a ruházatban.

További elengedhetetlen lépés a kiterjedt klinikai vizsgálatok elvégzése a legkülönbözőbb mozgáskorlátozottságú embereken. A kutatók egyelőre nem hozták nyilvánosságra a várható vételárat vagy a kereskedelmi forgalomba hozatal dátumát. Az azonban látszik, hogy az önöltöztető ruházat olyan innovatív eszköz, amely visszaadhatja a függetlenség érzését és a mindennapi önbecsülést több millió ember számára.

Tovább a cikkre: blikk.hu (Meixner Zoltán)