A 2027-re kötelezővé váló EU digitális azonosító tárca a modern élet alap követelményévé válhat!
Miközben az Európai Unió hivatalos digitális identitáspénztárcájának bevezetésére készül, a Visa Europe digitális identitásért felelős vezetője, Marie Austenaa a kezdeményezést a pénzügyi szolgáltatások fordulópontjaként emlegette.
De miközben az állítólagos előnyeit – az egyszerűsített banki szolgáltatásoktól a határokon átnyúló hitelesítésig – kiemelik, az optimizmus mellett komoly kérdések merülnek fel a magánélettel, a polgári szabadságjogokkal és a központosított digitális identitás következményeivel kapcsolatban.
Az amszterdami Money 2020 konferencián felszólalva Austenaa a digitális azonosító pénztárcát „forradalmi változásnak” nevezte a pénzügyi szektorban, olyan eszközként jellemezve, amely jelentősen leegyszerűsítheti az ügyfelek regisztrációját és a fizetési hitelesítést az EU-szerte. A rendszert 2026-ra tervezik legalább egy formában minden tagállamban bevezetni, a rendszer várhatóan 2027-re válik teljesen működőképessé és kötelezővé a szolgáltatók számára.
Austenaa szerint a Wallet lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy digitálisan tárolt, kormány által kibocsátott hitelesítő adatokkal igazolják személyazonosságukat, így a bankoknak nem kell kizárólag a saját alkalmazásaikra vagy rendszereikre támaszkodniuk.
„Az egyik izgalmas dolog, hogy vannak bizonyos kötelező követelmények a tárcával kapcsolatban, azt kell használni egy fizetési tranzakció hitelesítésére, ez oda van írva, legalábbis mi ezt a véleményt képviseljük” – mondta.
„Ez bizonyos kötelezettségeket ró a bankokra, és ha ez valóban megtörténik, ami szerintem igen, akkor 2027-re változásokat kell látnunk a fizetések hitelesítésének módjában.”
Bár egy ilyen rendszer technikai ígérete egyértelmű, a személyes adatok egységes digitális formátumba történő sűrítése mély adatvédelmi aggályokat vet fel. A polgári szabadságjogok aktivistái arra figyelmeztetnek, hogy bármely, a személyazonosítást központosító rendszer gyorsan megfigyelési eszközzé válhat, ha nem korlátozzák szigorúan a hatókörét és a felügyeletét.
A visszaélések kockázata, különösen akkor, ha a Wallethez való hozzáférés alapvető szolgáltatásokhoz köthető, olyan struktúrát hozhat létre, amelyben az egyéneknek gyakorlatilag kötelező részt venniük a rendszerben a mindennapi életben való működéshez.
Jelentős aggodalomra ad okot a funkciók áttérésének lehetősége is, amikor egy adott célra bevezetett rendszer megfelelő átláthatóság vagy hozzájárulás nélkül más célokra is kiterjed. Bár Austenaa rámutatott a jövőbeli lehetőségekre, mint például a jövedelem vagy az IBAN-adatok ellenőrzése, minden új felhasználási eset növeli a bonyolultságot és az érzékeny személyes adatok kitettségét.
Érdemi védelmi intézkedések nélkül a felhasználók nehezen tudják szabályozni, hogy személyazonosságuk hogyan kerül megosztásra vagy újrafelhasználásra.
Bár Austenaa a Walletet úgy fogalmazta meg, mint egy módot az identitáskezelés és a bankok elkülönítésére, ezáltal lehetővé téve a megbízható harmadik felek számára az ellenőrzés kezelését, ez is kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy kik lesznek ezek a szervezetek, és mekkora felügyelettel kell szembenézniük.
A rendszer csökkentheti a vállalkozások súrlódását, de a kialakítása megkönnyítheti a magánvállalatok vagy állami szervek számára az egyének nyomon követését vagy profilalkotását a platformokon és szolgáltatásokon keresztül.
„2027 olyan, mint a holnap, ha bankban dolgozol” – mondta Austenaa, aggodalmát fejezve ki amiatt, hogy az intézmények milyen gyorsan tudnak majd alkalmazkodni.
Megemlítette a Wallet használatával végrehajtott valós idejű fizetés sikeres megvalósítását, de elismerte, hogy a hozzáférés-vezérlő szerverekhez hasonló rendszerekkel való technikai integráció továbbra is kihívást jelent. „Szerencsések voltunk, hogy egy olyan bankonk volt, amelynek szuperrugalmas csapata volt az ACS körül” – mondta.
Aggodalma nemcsak a felkészültség miatt van, hanem amiatt is, hogy a bankok több időt tölthetnek a rendszer megfelelőségének megvitatásával, mintsem hogy megragadják azt, amit ő lehetőségnek lát.
Az adatvédelem aktivistái számára azonban pontosan erre a megfontolásra van szükség. A tét nem pusztán a hatékonyságról vagy a kényelemről szól, hanem arról, hogy az identitáskezelő rendszerek tiszteletben tartsák az egyéni autonómiát, minimalizálják az adatgyűjtést, és elkerüljék a digitális függőség vagy kirekesztés új formáinak kialakulását.
Tovább a cikkre: reclaimthenet.org
