Ukrajna június 1-jei támadása az oroszországi légi támaszpontok ellen máris egy új konvencionális megállapítást eredményezett: az olcsó drónok elavulttá tették a drága, emberek által vezetett harceszközöket (tankok, repülőgépek, hajók), amelyek sokáig meghatározták a világ „fejlett” hadseregeit. Ez a nézet azonban hiányos, és talán veszélyesen félrevezető. Napjaink drónhadviselése kijózanító tanulságokkal szolgál, amelyek messze túlmutatnak a drága, hagyományos fegyverek sebezhetőségén; valamint a mesterséges intelligencia drónhadviselésbe történő közelgő integrációja a jelenlegi állapotokat kifejezetten elavultnak fogja feltüntetni.
Gondoljunk csak az ukrajnai háború eddigi tanulságaira. Először is, a drónok hatása messze túlmutat a hagyományos fegyvereken. A drónok valóban rendkívül sebezhetővé tették a harckocsikat és a páncélozott személyszállító járműveket, így az orosz szárazföldi támadásokhoz ma már gyakran gyalogos, motoros vagy terepjárókat használó csapatokat vetnek be. De ez nem segített, mert a drónok ijesztően hatékonyak az emberek ellen is.
A veszteségek ugyanolyan nagyok, mint korábban – de ma már mindkét oldalon a drónok okozzák a veszteségek több mint 70%-át.
A drónok szinte minden más ellen is hatékonyak. Ukrajna drónokkal olyan változatos orosz célpontokat semmisített meg, mint fegyvergyárak, mozgó vonatok, lőszerraktárak, olajfinomítók, hajók és kikötők. Lehetne pusztítóbb is ez; valójában azonban Ukrajna nagy önmérsékletet tanúsított, figyelembe véve Oroszország barbár magatartását. Repülőtéri terminálok, pályaudvarok csúcsforgalomban, stadionok és koncerthelyszínek, gyógyszergyárak, kórházak, iskolák, idősotthonok – mind egyformán sebezhetők.
Két további kijózanító tanulság Ukrajna kapcsán arra vonatkozik, hogy a drónhadviselés mennyire függ az ipari bázistól. Először is, a gyorsaság és a reagálóképesség kritikus fontosságú. A dróntechnológia, a fegyverek és a taktikai elképzelések elképesztő sebességgel fejlődnek.
Egy új drón mindössze 2-6 hónapig használható.
A másik fél ellenintézkedéseket fejleszt ki, ami új termékek kifejlesztését teszi szükségessé, amelyek ellen újabb ellenintézkedéseket fejlesztenek ki, és így tovább.
Az Ukrajnában használt drónok eleinte kezdetleges fegyverek voltak, amelyeket egy pilóta irányított rádiókapcsolaton keresztül, akinek a közelben kellett lennie. Ahogy a drónok egyre kifinomultabbá és halálosabbá váltak, a rádiójelek blokkolására zavarást alkalmaztak, ami frekvenciaváltásokhoz, majd frekvenciaugráshoz vezetett, amit aztán többfrekvenciás zavarókkal ellensúlyoztak, ami olyan drónokat eredményezett, amelyek a zavaró berendezéseket támadják. Ezután Oroszország kifejlesztette a száloptikai kábelen keresztül irányított drónokat – amelyek védettek a zavarás ellen. Ukrajna megpróbálja a kábelt a forrásáig követni, és likvidálni a pilótákat (a drónok megsemmisítésével együtt). Most már Ukrajnának is vannak száloptikás drónjai.
A drónok irányítása is egyre kifinomultabb, így a drónok nagyon alacsonyan repülve vagy lopakodó technológiát alkalmazva el tudják kerülni a radarokat. A drónokat észlelő és követő rendszerek is fejlődtek, hangelemző szoftverekkel összekapcsolt mobiltelefonok és mikrofonok hálózatát, valamint Lidart (lézer alapú távérzékelést), radart és kamerákat is használva.
Ebben a hektikus környezetben akár egy hónapos lemaradás is végzetes lehet.
A hagyományos védelmi ipari eljárások teljesen alkalmatlanok, és a legtöbb amerikai drón és dróngyártó reménytelenül lassúnak, drágának és használhatatlannak bizonyult. Válaszul azonban az ukrán drónipar és hadsereg a fegyverek kutatásának és fejlesztésének, gyártásának és bevetésének forradalmi modelljét fejlesztette ki, amely a frontvonalbeli egységek és a dróngyártók közötti közvetlen, folyamatos kommunikáción alapul. Ukrajna katonai parancsnoksága és a digitális átalakulásért felelős minisztérium még egy olyan pontrendszert is kidolgozott, amely a drónokkal végrehajtott csapások alapján folyamatosan frissített rangsorokat tesz közzé a katonai egységek teljesítményéről.
Ukrajna profitált abból, hogy erős startup ökoszisztémával rendelkezik, amely támogatja a fegyveripart (több száz céggel), és képes hetek alatt megtervezni, gyártani és bevetni egy új fegyvert.
Idén Ukrajna több mint négymillió drónt fog gyártani, amelyek többsége olyan modell, amely még egy évvel ezelőtt sem létezett.
Sajnos, Oroszország is alkalmazkodott az új helyzethez, és szintén nagymértékben támaszkodik a magán startupokra.
Az ukrajnai drónháború egy másik tanulsággal is szolgál az Egyesült Államok és Európa számára, miszerint fel kell lépniük a globális drónipar kínai dominanciájával szemben.
Ukrajna azért fejlesztette ki saját dróniparát, mert az Egyesült Államoknak és a NATO-nak szinte nem is volt sajátja, még kevésbé olyan gyorsan és rugalmasan reagáló drónipara, mint amilyenre szükség van, és mert Kína fokozatosan leépítette az Ukrajnába irányuló szállítást Oroszország javára. Az orosz drónokban használt elektronika mintegy 80%-a Kínából származik. Míg Ukrajna kezdetben nagymértékben függött Kínától, mára talán 20%-ra csökkentette függőségét, amelynek nagy részét titkos módon szerzi be.
Az amerikai és európai védelmi kutatás-fejlesztés és beszerzés azonban továbbra is lassú és versenyképtelen, ami gátolja a drónok elleni védekezési képességüket, valamint az azok használatára vonatkozó képességüket. Kevesen tudják, de az USA-nak és a NATO-nak most nagy szüksége van Ukrajnára a drónokkal kapcsolatos szakértelme miatt. Ukrajna most az egyetlen ország, amely egy háborúban felérhet a kínai és/vagy orosz technológiával és reakcióidővel.
Ukrajna nélkül és saját haderejének modernizálása nélkül a NATO és az USA szörnyű veszteségeket szenvedne egy Oroszországgal vagy Kínával vívott háborúban – és talán még veszítene is.
Ráadásul a mesterséges intelligencia mindent meg fog változtatni. Ukrajna június 1-jei hadműveletében 117 drónt használt, amelyeket egy-egy képzett operátor irányított, és a jelentések szerint az orosz védelem – főként a zavarás – körülbelül a felüket semlegesítette, mivel a drónoknak rádiókapcsolatban kellett lenniük az irányítóikkal. Ha ezek a drónok autonómak lettek volna, akár ezer is lehetett volna belőlük. A mesterséges intelligencia használatával pedig nincs szükség a pilóta kommunikációjára, és így nincs hatékony zavarás sem, ami nagyban növeli a drónok hatótávolságát és pusztító erejét.
Öt év múlva ijesztően könnyű lesz megelőző csapásokat mérni hagyományos célpontokra.
A mesterséges intelligencia növeli az emberek ellen bevetett drónok halálos erejét és pontosságát is. Kínai kutatók már kifejlesztették azt a megoldást, amikor drónok egy erdőn keresztül haladnak át, majd az erdőt elhagyva újra rajjá alakulnak. Ez nem csak a hadviselésről szól; a terrortámadások esetében is működik.
Való igaz, hogy a szükséges AI-funkciók még mindig sokkal több számítási teljesítményt és memóriát igényelnek, mint amennyit egy kis drónba el lehet helyezni. És ez nem is olcsó dolog. Az Nvidia chipek például darabonként akár 50 ezer dollárba is kerülhetnek, így egyetlen darab nagy teljesítményű AI-processzor is megfizethetetlenül drágává tenné a legtöbb drónt.
Ez azonban gyorsan változik; a cél az, hogy minden telefonba komoly AI-képesség kerüljön. Ha ez megtörténik, ugyanezek a képességek minden drónfegyver számára elérhetővé válnak. És az AI-processzorok egyetlen, kulcsfontosságú kivételétől eltekintve a teljes ellátási láncot mind a telefonok, mind a drónfegyverek esetében Kína uralja.
Stuart Russell, a University of California (Berkeley) AI-szakértője már régóta egy olyan fegyverzet-ellenőrzési szerződés mellett érvel, amely megakadályozná a kisméretű, tömegesen gyártott, mesterséges intelligenciával vezérelt drónfegyverek terjedését. Még a Slaughterbots (Mészárló robotok) című rövidfilm elkészítésében is részt vett, amely drámai módon mutatja be, hogy ezek a drónok milyen veszélyeket jelenthetnek rossz kezekbe kerülve. Évekkel ezelőtt egy fogadáson azt mondta nekem, hogy hamarosan könnyen célba lehet majd venni egyéneket az arcfelismerés technológiájának segítségével, vagy mondjuk bárkit, aki keresztet, kipát vagy bármilyen más vallási vagy politikai szimbólumot visel.
Mivel a jelenlegi geopolitikai környezetben nem valószínű, hogy bármilyen értelmes szerződést elfogadnak, fel kell készülnünk egy olyan világra, amelyben valószínűleg lesznek ilyen fegyverek. A nyugati védelmi establishment azonban egyre inkább úgy néz ki, mint egy tipikus régimódi vállalat, amelyet váratlanul ért a technológiai diszrupció. A piacokon ez a fajta magatartás költséges lehet, de a költségek pusztán pénzbeli jellegűek. A hadviselésben viszont halálosak lehetnek és lesznek.
Tovább a cikkre: portfolio.hu és project-syndicate.org
