A nemzetközi szakmai és politikai diskurzusokban a demográfiai, egészségügyi, családpolitikai, migrációs és munkaerőpiaccal kapcsolatos stratégiai kérdések kapcsán – például Parag Khanna vagy Jared Diamond – csupán két alternatívát láttatnak: bevándorlás vagy demográfiai összeomlás. Létezik ugyanakkor egy harmadik válasz is, amelyet lényegében Japán képvisel.
Már az első, 1964-es tokiói olimpia megrendezésekor és annak kommunikációjakor a modern technológiát állította a középpontba. Először itt használtak számítógépeket, és a Seiko is itt lett hivatalos óramérő márka az olimpiákon, valamint a Syncom III műhold pedig a legmodernebb japán technológiával kombinálva lehetővé tette, hogy élő adásban követhessék az eseményeket világszerte. 1971-ben pedig megfogalmazták a „technológiai nemzet” koncepcióját is mint nemzetstratégiai célt, támogatva a külföldtől független, önálló kutatás-fejlesztés megerősítését is.
Japán 2016-ban újabb mérföldkőhöz érkezett. A nemrég merényletben elhunyt Abe Shinzo kormányfő ekkor jelentette be azt, hogy – a gyermekvállalás és a nők erőteljesebb támogatása mellett – a robotika lesz az egyik legfontosabb válasz Japán gazdasági, munkaerőpiaci és demográfiai problémáira az ún. Society 5.0, illetve a 2021-ben kiadott, átfogó Moonshot-projekt jövőtervezési stratégia által, amelynek keretében a mezőgazdaságtól és az élelmiszeripartól kezdve az egészségügyi-rehabilitációs szolgáltatásokig célzott és forradalmi kutatásokat és egészségügyi fejlesztéseket valósítanak meg.
Az ambiciózus Moonshot-projektben már-már sci-fi szerű, elképesztő célokat tűztek ki. Ennek alapján 2050-ig olyan társadalmat szeretnének létrehozni, amelyben az emberek mentesek a test, az agy, a tér és az idő korlátozásaitól a technológia által és amely képes előre jelezni és rendkívül korai stádiumban megelőzni a betegségeket – természetesen a mesterséges intelligencia és a robotika segítségével. Ennek érdekében olyan robotokat is elő kívánnak állítani a gazdaság számára, amelyek maguktól tanulnak és cselekszenek, és harmóniában élnek az emberrel a mesterséges intelligencia és a robotok „társevolúciója” révén. Megvalósítani tervezik a fenntartható erőforrás-forgalmat – szintén a robotok, a mesterséges intelligencia által – a globális környezet helyreállítása érdekében, valamint szintén fenntartható élelmiszer-ellátási láncokat hoznak létre, amelyek mentesek a környezeti túlterheltségtől és a pazarlástól, amelynek elősegítésére is általános célú és alacsony hibaszázalékkal működő kvantumszámítógépeket fognak létrehozni, szintén alapvetően fejlesztve a gazdaságot, az ipart, a termelékenységet és a biztonságot. Végül, már 2040-re fenntartható egészségügyi és – robotokra épülő – ápolási rendszert valósítanak meg, amely megelőzi és legyőzi a súlyos betegségeket és lehetővé teszi az emberek számára, hogy száz éves korukig jóval egészségesebben, aktívabban és önállóbban élhessenek, mint most. Ezt az utat tervezi bejárni Kína és Dél-Korea is.
Így az automatizáció, a robotika és az újabb ipari-(bio) technológiai (rehabilitációs) forradalmak alapvető változást fognak hozni már a mi életünkben is, ezért vigyázó tekintetünket érdemes Ázsiára és különösen Japánra vetnünk. Talán meg lehet kockáztatni azt is, hogy ma Magyarországon kevés kiadvány foglalkozik ilyen szempontból a robotika jelenével és jövőjével, ezért is ajánlható a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában nemrég megjelent kötet, a Japán: Társadalom 5.0 – A történelmi múltból a szuperokos jövőbe – a magyar történelem tükrében.
