Az iráni félhivatalos Fars hírügynökség propagandavideót tett közzé egy föld alatti alagútról, amelyben sorokba rendezett drónok és rakéták várják a bevetést, miközben a háború ötödik napján az olcsó Sahíd drónok bizonyulnak a nyugati légvédelem legkínosabb problémájának.
Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) hétfőn, a háború harmadik napján adta ki a felvételt a Fars hírügynökségen keresztül. A videón egy fényesen kivilágított alagút látható, amelynek két oldalán háromszög alakú drónok sorakoznak indítóállványokon és teherautók platóján. Az alagút falait iráni zászlók díszítik, a mennyezeten a szombaton meghalt Ali Hamenei ajatollah portréja függ, a háttérben drámai zene szól – az üzenet félreérthetetlen, Teherán arzenálja korántsem merült ki. A Fars állítása szerint a videón látható drónokat már be is vetették az amerikai bázisok elleni támadásokban, erre azonban egyelőre nincs bizonyíték.
A videó időzítése nem véletlen. Az Epic Fury és a Lion Roar hadműveletek szombati megindítása óta az amerikai–izraeli koalíció a becslések szerint több száz célpontot semmisített meg Iránban. Légvédelmi rendszereket, rakétakilövő állásokat, parancsnoki központokat találtak el, sőt magát Hameneit és mintegy negyven másik magas rangú vezetőt is megöltek egy megerősített teheráni komplexumban. A hagyományos iráni haderő gyakorlatilag megbénult – a légierő elavult MiG–29-esei és Jak–130-asai esélytelenek a koalíció ötödik generációs gépei ellen. Szerdán az izraeli légierő be is jelentette, hogy egy Adir nevű F–35I vadászgép Teherán fölött lelőtt egy orosz gyártmányú iráni Jak–130-ast.
A vezetés lefejezése és a katonai infrastruktúra rombolása ellenére Irán nem állt le a válaszcsapásokkal. A megtorló támadások célpontjai az amerikai katonai bázisok a környező országokban, Bahreinben, az Egyesült Arab Emírségekben, Katarban és Kuvaitban. Vasárnap hat amerikai katonát ölt meg egy iráni dróncsapás a kuvaiti Port Shuaibánál, ahol a hadsereg tartalékos 103. ellátóparancsnokságának katonái állomásoztak.
Az érintett hat, Öböl menti ország – Bahrein, Jordánia, Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – az Egyesült Államokkal közös nyilatkozatban ítélte el Iránt a „válogatás nélküli és meggondolatlan” rakéta- és dróntámadások miatt, amelyek független országok területét sújtották.
A videón látható drónok a szakértők szerint Sahed–191 típusúak – az iráni drónarzenál gerincét alkotó, viszonylag egyszerű, háromszög alakú kamikazedrónok családjába tartoznak. A Sahed drónok igazi ereje nem a szofisztikáltságukban rejlik, hanem az árukban. Darabja mindössze 20–50 ezer dollárba kerül, gyártásuk egyszerű, kis műhelyekben is megoldható. Egy szakértői becslés szerint egyetlen mérnök ideális körülmények között tíz óra alatt tizenkét darabot képes összeszerelni.
Ez az árarány jelenti a nyugati katonai tervezők rémálmát. Egy Patriot légvédelmi rakéta nagyjából négymillió dollárba, egy THAAD elfogórakéta tizenkétmillióba kerül. Kirsty Grieco, a washingtoni Stimson Center biztonságpolitikai szakértője kiszámolta, hogy az Emírségek minden iráni drónra költött egy dollárjára húsz–huszonnyolc dollárt kellett költenie az elfogásra. Az Economist védelmi szerkesztője találóan úgy fogalmazott, ez olyan, mintha Ferrarikkal próbálnánk elfogni elektromos rollereket.
Az Emírségek védelmi minisztériuma szerint a kilőtt Sahed drónok több mint kilencven százalékát sikerült elfogni – csakhogy ez az elfogási arány hosszú távon fenntarthatatlan. Eddig Irán az Emírségekre több mint ötszáz, Kuvaitra közel háromszáz, Jordániára tucatnyi, Katarra és Bahreinre további drónokat lőtt ki, sőt a ciprusi brit légibázist is elérték. Hétfőn egy Sahed találta el az akrotíri bázis kifutópályáját.
Az Ukrajna elleni orosz háborúban a Sahed drónok már bizonyították, hogy tömeges bevetésük képes leterhelni még a legmodernebb légvédelmi rendszereket is. Irán éveken át szállította az eszközöket Oroszországnak, és közben figyelmesen tanulmányozta a harctéri tapasztalatokat. Az ukrán légierő szóvivője szerint Oroszország a tűzkeresztségen átesett drónokat jelentősen továbbfejlesztette, modernebb navigációval és elektronikai hadviselés elleni védelemmel látta el.
A Daily Mail számol be arról, hogy a Carnegie Endowment elemzői szerint ez a hadviselés nem a hagyományos értelemben vett fegyverkezési versenyre emlékeztet, hanem egy logisztikai küzdelemre. Az a fél nyer, amelyiknek tovább tartanak a készletei. Az iráni stratégia lényege, hogy a drónrajokkal kimerítse az elfogórakéta-készleteket, miközben a ballisztikus rakétákat a nagyobb értékű célpontokra tartogatja. Szakértők figyelmeztetnek, hogy az amerikai szövetségesek elfogórakéta-készletei napok vagy hetek alatt elfogyhatnak a jelenlegi ütemben.
Éppen emiatt nem tudja a koalíció egyszerűen lebombázni a problémát. A dróngyártás decentralizált, a kis műhelyeket és garázsokat szinte lehetetlen mind felderíteni és megsemmisíteni.
A propagandavideó föld alatti bunkere is ezt üzeni. Irán a hegyei mélyén és szétszórt üzemeiben az ország bombázása közben is képes tölteni az arzenálját.
A koalíciónak sürgősen olcsóbb elfogási módszereket kell bevetnie – a drónok ellen nem milliós rakétákat, hanem gépágyúkat, lézerrendszereket és elektronikai zavarást. Ukrajna már erre az útra lépett a Gepard légvédelmi páncélosokkal és rögtönzött megoldásokkal. De van egy másik lecke is az aszimmetriáról, ezúttal fordított előjellel. A CNN információi szerint a Pentagon az Epic Fury hadműveletben B–2 bombázók mellett nagy számban vet be LUCAS drónokat is – az alacsony költségű, pilóta nélküli harci rendszert (Low-cost Unmanned Combat Attack System), amelyet, némi iróniával, éppen a Sahed–136-ról mintáztak. Vagyis az amerikaiak is rájöttek arra, amit az irániak évek óta tudnak, az olcsó drónok tömeges bevetése hatékonyabb lehet, mint a milliós precíziós fegyverek.
Az Öböl-államok számára most ez az igazi verseny, nem az, hogy le tudják-e szedni a drónokat, hanem hogy meddig bírják fizetni ennek az árát.
Tovább a cikkre: index.hu (Budai Balázs)
