Száz éve, 1926. május 31-én született Kemény János matematikus, a BASIC programozási nyelv társalkotója, aki John G. Kemeny néven írta be magát a tudománytörténetbe.
Kemény János György egy budapesti zsidó magkereskedő fia volt, a család 1940 januárjában az egyre erősödő antiszemitizmus elől kivándorolt Amerikába. Kemény középfokú tanulmányait már New Yorkban fejezte be, tizenhét évesen beiratkozott a Princeton Egyetemre, ahol matematikát és filozófiát tanult. Amikor megkapta az amerikai állampolgárságot, besorozták, katonai szolgálatát Los Alamosban töltötte, az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-terv keretében kellett bonyolult számításokat végeznie. A később Nobel-díjat kapott elméleti fizikus, Richard Feynman volt a főnöke és együtt dolgozhatott Neumann Jánossal, aki igen nagy hatást gyakorolt matematikai gondolkodására. Egy év után visszatért a Princetonra, majd az egyesített térelméletet kutató Albert Einstein matematikai asszisztense lett. 1949-ben logikából doktorált, disszertációjában a típuselmélet és a halmazelmélet kérdéseiről értekezett.
1953-ban Einstein ajánlására meghívták az egyik legrégebbi amerikai magánegyetem, a Dartmouth College professzorának, két évvel később átvette a Matematikai Intézet vezetését. Lenyűgözték a számítástechnika és a számítógépek alapjait megvető Neumann-elvek. 1959-ben ő és tanártársa, Thomas E. Kurtz, akivel együtt dolgozott, saját kocsijukon vittek Dartmouthba egy LGP-30 típusú, fagyasztóláda méretű számítógépet, amely lyukkártyával működött és egyszerre csak egy művelet végrehajtására volt képes. A számítógép kimeríthetetlen lehetőségeinek felismerése, a processzor kapacitásának kihasználatlansága vezette el őket egy új alapokra helyezett, időosztásos operációs rendszer kifejlesztéséhez. A hallgatók bevonásával készült Dartmouth Time-Sharing Systemet (DTSS) 1964 tavaszán helyezték üzembe és 1999 végéig működött.
Az időosztásos rendszer használatához Kemény és Kurtz a diákok által könnyen megtanulható, interaktív programozási nyelvet is kifejlesztettek. Az 1964-ben kiadott BASIC (Beginner’s All-purpose Symbolic Instruction Code) a laikusok számára is érthető, könnyen elsajátítható programozási nyelvként terjedt el és több későbbi programnyelv alapjává vált. Kemény ezzel járult hozzá a jövőképében megfogalmazott gondolatok megvalósulásához:
„a társadalom fő reménysége a számítógép, az emberek és számítógépek harmonikus szimbiózisa” lehet.
1970-ben az egyetem rektorává nevezték ki, a rendkívül konzervatív hagyományokat követő intézmény élén eltöltött tizenegy év alatt több újítást is bevezetett. Lehetővé tette női hallgatók felvételét, szorgalmazta az amerikai őslakosok (indiánok és alaszkai inuitok) beiratkozását, kiharcolta, hogy az egyetem minden diákja kapjon számítógépet. Szenvedélyesen hitte, hogy a matematika ismerete mindenkinek jár. Tudását lelkesen osztotta meg hallgatóival, a tanítás kedvéért még a rektort az óraadástól eltiltó szabályzat ellen is fellépett. Úttörője volt az elektronikus levelezésnek (e-mail), két központi számítógép összekötésével, családi használatra hozott létre hálózatot, hogy így tartson kapcsolatot a tőle 200 kilométerre lévő főiskolán dolgozó feleségével.
Jimmy Carter elnök 1979-ben őt kérte fel a Three Mile Island-i atomerőmű-balesetet kivizsgáló kormánybizottság vezetésére. A mindenki számára érthető, didaktikusan megfogalmazott jelentés élesen bírálta az amerikai atomipar, elsősorban a szabályozás hiányosságait és útmutatásul szolgált az atomerőművek jövőbeni biztonságos működését illetően. A jelentés országos visszhangot váltott ki, a vizsgálatot vezető Kemény Amerika egyik legnépszerűbb, legtöbbre becsült tudósává vált.
Tudományos szemléletében Neumann és Einstein univerzális gondolkodásmódját tartotta követendőnek. A logika, a valószínűség-számítás kutatása mellett a matematika játékelméleti, közgazdaságtani alkalmazása, társadalmi szerepe is foglalkoztatta, csakúgy, mint az emberiség jövőjének kérdése.
Jó gyakorlati érzékkel és szervezőkészséggel rendelkezett, kitűnő előadó volt, humorát is sokszor megcsillantotta. Szabadidejében keresztrejtvényt fejtett és krimit olvasott. Neumannt követte abban is, hogy a sikeres matematikus „nem feltétlenül ijesztő megjelenésű”, így átlagos külsővel, de LOGIC (logika) és BASIC rendszámú autóval járt.
Számos könyvet írt, köztük az Introduction to Finite Mathematics (1956) című matematikai monográfiát, amely négy kiadásban is megjelent, és több nyelvre lefordították. A világhírű tudóst az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották, 19 egyetemtől kapott díszdoktori címet, 1990-ben elsőként vehette át az IBM Robinson-díját.
Életében csak egyszer, 1964-ben látogatott vissza Magyarországra, akkor is csak rövid időt töltött itt. 1991-ben az Eötvös Társulat centenáriumi közgyűlésén tiszteletbeli taggá választották, de az Eötvös-érmet már nem vehette át. Hatvanhat éves volt, amikor 1992. december 26-án a New Hampshire-i Lebanonban végzetes szívrohamot kapott. A legnagyobb amerikai lapok közöltek róla nekrológot, ugyanakkor halálát itthon csupán egy rövidke hírben tudatták. Budapesti lakóházán halálának ötödik évfordulóján helyeztek el emléktáblát, Dartmouthban róla nevezték el a 2006-ban épült új matematikai intézetet.
A Neumann János Számítógéptudományi Társaság 2001-ben díjat alapított a tiszteletére, a Kemény János-díjjal azokat a 35 éven aluli fiatalokat ismerik el, akik az informatikához kötődően ígéretes tudományos eredményeket értek el, vagy figyelemreméltó informatikai alkotások létrehozói, illetve létrejöttének közreműködői.
Tovább a cikkre: hvg.hu
