Miért is indokolt a robotika, biotechnológia, a mesterséges intelligencia és a szuperöreg társadalom témájával már most foglalkoznia a társadalompolitikának? Mert azoknak a folyamatoknak a gyújtózsinórja már ég, amelyek 2030-2050 között várnak ránk. Ez a fő megállapítása Lovászy László „A humanizmus megújításáról – fejlesztett emberek és humanoid robotok egy szuperöreg társadalomban” című könyvének.
Lovászy László technológiai, demográfiai és társadalmi változások összefüggéseivel kapcsolatos gondolkodása már jóval legújabb monográfiája előtt kirajzolódott, hiszen éppen a Portfolio.hu-n 2016-ban jelent meg első, átfogó írása a témában. Az azóta megjelent több tucat elemzésében visszatérő tézis, hogy az automatizációt, a mesterséges intelligenciát, a biotechnológiát és Európa demográfiai átalakulását nem lehet egymástól elszigetelten értelmezni.
Már 2016-ban azt vizsgálta, hogy Európa munkaerő- és népesedési problémáira hosszabb távon vajon a migráció vagy inkább a robotizáció kínálhat-e választ, míg a mesterséges intelligencia és a fogyatékosság kapcsolatáról szóló írásában egy olyan technológiai-biotechnológiai ugrás lehetőségét vetette fel, amely alapvetően alakíthatja át az ember képességeiről alkotott fogalmainkat.
2017-ben már a „Homo sapiens conrectus”, vagyis a technológiailag „fejlesztett ember” lehetőségét kapcsolta össze a mesterséges intelligencia és a géntechnológia 2012 körül felgyorsuló fejlődésével, valamint felvetette, hogy az automatizált gazdaságban a szűken specializálódott tudás mellett egyre nagyobb szerephez juthatnak az általa „poszt-reneszánsz polihisztoroknak” nevezett, több tudásterületet összekapcsolni képes munkavállalók.
Későbbi cikkeiben mindehhez a digitalizált világ „megkettőződését”, a robotika és biotechnológia összekapcsolódását, illetve a radikális élettartam-növekedésből fakadó „szuperöreg” társadalom perspektíváját társította, Japán példáját is bemutatva. Ezen írások így egy évtiezeden át formálódó gondolati ív állomásaiként is olvashatók: közös kérdésük, hogy miként őrizhető meg az ember központi szerepe egy olyan korban, amelyben maga az ember, a munka és az ember–gép viszony fogalma is technológiai átalakulás előtt áll.
Szuperöreg társadalom
De mit is jelent a szuperöreg társadalom? A demográfiai szakirodalomban szuperöreg (super-aged) társadalomnak általában azt a társadalmat tekintik, amelyben a 65 éves és idősebb népesség aránya eléri vagy meghaladja a 20–21%-ot. Mondhatnánk erre, hogy ezt egyszerűen tudjuk kezelni a nyugdíjkorhatár kitolásával – amely nyilván az elsődleges lépés lesz –, de ez csak néhány statisztikai adaton fog változtatni, a lényegen nem. És mi itt a lényeg? Hogy az említett, és egyébként egész Európára jellemző népességcsökkenés jelensége zajlik úgy, hogy közben az átlagéletkor növekedése miatt a társadalmat alkotó „öregek” száma a fiatal generációt alkotók számát jelentősen meghaladja. Ez olyan feszültségeket fog generálni, amelyek a jelenleg ismert társadalmi berendezkedést és társadalompolitikát alapvetően fogják átalakítani. Egyrészt az elöregedő társadalom megváltozott munkaképességére, vagy ad abszurdum munkaképtelenségére kell építeni a gazdaság stabilitását, másrészt több generáció fog együtt élni, mint bármikor is az eddig ismert emberi történelmünkben.
Az idősödés trendje jelenleg visszafordíthatatlan, így a Bain szakértői szerint is egyszerre kettős nyomás alá kerül a világgazdaság. Épp azok az országok szembesülnek a legnagyobb demográfiai kihívásokkal, amelyek a globális növekedést adták a múltban. Japán ebben a helyzetben egy „nagyot húzott”, egyenesen azt kitűzve célul, hogy szuperöreg társadalmát a robotikával, mesterséges intelligenciával és a biotechnológiával felvértezve növekvő és még az eddiginél is versenyképesebb szintre emeli. Nem a távoli jövőben, hanem most, megcélozva Moonshot Projektjével a 2050-es céldátumot. A 2019-ben, a Világgazdasági Fórum éves tanácskozásán elhangzott Társadalom 5.0 koncepció (2016) az emberi életminőséget helyezi a középpontba, az ember-gép kollaboráció támogatásával az ipar 4.0 társadalmat meghaladva.
Csak érdekes párhuzam, hogy Kínában is megjelenik a Moonshot, de más összefüggésben. A Moonshot AI cég legismertebb modellje a Kimi, nemzetközi befektetői háttérrel. Kína a mesterséges intelligenciát és a robotikát elsődlegesen nemcsak azért támogatja és fejleszti, hogy a nála is megjelenő, a korábbi egykepolitikának is köszönhetően „szupergyorsan” idősödő szuperöreg társadalmat erősítse, hanem arra, hogy meglévő piaci helyzetét megtartsa és növelje, különösen az akkumulátortechnológia terén: az autonóm működő humanoid robotoknak ugyanis hordozható energiára van szükségük. Az irányultság azonban itt is egyértelmű, mégpedig a robotika irányába. Ezért a jövőben az akkumulátortechnológia nemcsak a járművek, hanem a humanoid robotok legfontosabb kelléke lehet a számítástechnika mellett.
A Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR) 2025-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint, a 2024-ben működő ipari robotok tekintetében Kína messze elhúz, majd őt követi Japán, az USA, Európában pedig Németország azzal, hogy az előző időszakhoz képest Kínát kivéve minden országban csökkent az új ipari robotok üzembe helyezési száma.
Hova vezethetnek ezek a trendek?
Lovászy könyve nem csupán bemutatja hogyan állnak a világ vezető hatalmai az új technológiákkal, hanem jelentős közgazdasági összefüggésekkel is foglalkozik. Idézi többek között Geoffrey Hintont (akit az AI egyik atyjának neveznek és aki 2024-ben fizikai Nobel-díjat kapott), aki „arra a kérdésre, hogy milyen közgazdasági politika szükséges ahhoz, hogy az AI mindenki javát szolgálhassa, így válaszolt: szocializmus. Kiemelten szerepelnek a kötetben – többek közt – John Maynard Keynes, Ray Kurzweil, Yuval Harari, Steven Pinker, valamint Francis Fukuyama gondolatai is.
Egyértelmű tehát, hogy szükség van olyan új fogalmakra, amelyekkel meg tudjuk határozni azokat az eddig még nem tapasztalt folyamatokat, amelyeknek mi magunk is részesei vagyunk. Lovászy László ebben is segítségünkre van.
Újszerű fogalmakként az alábbiakkal találkozhatunk a kötetben:
- Homo sapiens conrectus (fejlesztett ember): Biotechnológiai és AI-eszközökkel javított képességű emberi evolúciós(?) lépcsőfok.
- Techno-ortodox humanizmus: A klasszikus humanizmust a technológiai realitásokkal ötvöző új filozófiai irányzat.
- Biotech-szociális forradalom: A biotechnológia és az informatika szimbiózisából fakadó társadalmi átalakulás.
Lilagalléros munkaerő: A kék, fehér és rózsaszín galléros munka jellemzőit ötvöző, kreatív, a mesterséges intelligenciával szimbiózisban dolgozó új réteg. - Demográfforradalmárok: Azok az aktív idősek, akik politikai és gazdasági erejüknél fogva alakítják a szuperöreg társadalmakat.
- Aszimmetrikus szingularitás: A technológiai fejlődés előnyeinek szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi és földrajzi megoszlása.
Lovászy László óriási mennyiségű forrásra építő könyve alapmű mindazok számára, akik szeretnék megérteni, hogyan maradhatunk emberek egy gépek által irányított világban. Az új társadalmi és gazdasági folyamatok közepette nem szabad elfelejtenünk, hogy az ide vezető innováció középpontjában mindvégig az embernek kell maradnia.
A szerző a techno-ortodox humanizmus terminus technicust használja, ami nem más, mint az erasmusi humanizmus technológiai korszakra történő továbbgondolása: nyitott a mesterséges intelligencia, a robotika és a biotechnológia lehetőségeire, ugyanakkor ragaszkodik az emberi méltóság, az autonómia, az emberi élet és az ember sajátos erkölcsi-jogi státuszának elsődlegességéhez. Alaptétele, hogy a technológia az ember kiteljesedését szolgálja, nem pedig az ember meghaladását.
Kérdés, hogy az emberek által generált folyamatok aztán hogyan fognak visszahatni azon emberi értékekre, amelyek éppen az innovációt táplálták. A fő kérdés az lesz, hogy a várható változásokért milyen árat kívánunk fizetni, mit adunk, adhatunk cserébe? A kötet így összekapcsolja a humanizmust (és annak változatait) és az ebből eredő kérdéseket a negyedik ipari forradalom által generált trendekkel és a jövőkutatók segítségével elképzelt lehetséges új világokkal.
Tovább a cikkre: portfolio.hu (Pokó Diána)
