AI-ügynökök jelenhetnek meg az állami ügyfélszolgálatokon, a háttérben pedig összehangolnák a ma még széttagolt adat- és informatikai rendszereket. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter a Republikon Intézet rendezvényén arról beszélt, milyen digitális államot szeretne felépíteni a kormány. Az eseményen a Magyar Telekom, az oktatás és a pszichológia oldaláról is megvizsgálták, hol tart Magyarország a mesterséges intelligencia korában, amely kapcsán több komoly figyelmeztetés is elhangzott.

„M.I. a helyzet? – Magyarország a mesterséges intelligencia korában” címmel tartotta évadnyitó konferenciáját pénteken a Republikon Intézet. A rendezvényen Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter, Rékasi Tibor, a Magyar Telekom vezérigazgatója, Kósa Mónika jogász, Montessori-tanár és iskolaalapító, Horváth Ádám miniszteri tanácsadó, valamint Mérő László matematikus és pszichológus beszélt az AI lehetőségeiről és kockázatairól.

Nem elég kirakni egy chatbotot

Tanács Zoltán rögtön egy demonstrációval kezdte az előadását: mesterséges intelligenciával íratott egy konferencianyitó beszédet, amelyet fel is olvastatott a chatbottal. Szerinte jobb prompttal természetesen részletesebb szöveget lehetne készíteni, de egyelőre éppen a saját gondolatok, érzések és személyes tapasztalatok hiányoznak az ilyen megszólalásokból.

A miniszter szerint ugyanakkor az elmúlt években robbanásszerű fejlődés ment végbe, és egyre több, korábban science fictionnek tekintett lehetőség válik valósággá. Ez egyszerre nyit új lehetőségeket például az orvoslásban vagy a kommunikációban, miközben a dezinformáció és a kibertámadások oldalán is jelentősen csökkenti a belépési küszöböt.

A kormányzati feladatot úgy fogalmazta meg, hogy olyan digitális államot szeretne építeni, ahol az állami szervezetek dolgozói értő módon használják a mesterséges intelligenciát, az állampolgárok pedig akár a DÁP-on, akár más állami szolgáltatásokon keresztül közvetlenül érzékelhetik annak előnyeit.

A miniszter szerint egy-két éves távlatban már olyan szolgáltatásokra lenne szükség, amelyekben valóban megjelenik az AI segítsége. Példaként azt említette, hogy szeretne az állami ügyfélszolgálatokon természetes, emberi hangon kommunikáló intelligens ügynököket látni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezt nem lehet egyszerűen azzal megoldani, hogy „kirakunk egy chatbotot”.

Ehhez előbb a háttérben kell rendet tenni. A tárcavezető szerint össze kell fésülni azokat az adatokat, amelyekre az AI-rendszerek épülhetnek, és egymással együttműködővé kell tenni a jelenleg sok helyen, eltérő technológiákon működő állami rendszereket. Mindeközben pedig az adatvédelemnek és az adatbiztonságnak kiemelt szerepet kell kapnia.

A miniszter szerint nem olyan államot kell építeni, amely „mindenkiről mindent” tud, hanem olyat, ahol az emberek érdemben rendelkezhetnek saját adataik felett, és átlátható, hogy ki és milyen célból fér hozzá azokhoz.

A Telekom már megtanulta: veszélyes túl korán túl sok pénzt tenni az AI-ba

Rékasi Tibor egészen más szemszögből mutatta be ugyanezt a problémát. A Telekom már nagyjából egy évtizede foglalkozik mesterséges intelligenciával: az egyik első nagy projektjük a hagyományos, nyomógombos ügyfélszolgálati rendszer hangalapú asszisztenssel történő kiváltása volt.

A vállalat akkor még másfél-két éves projektben gondolkodott annak érdekében, hogy a rendszer megtanulja a magyar nyelvet, azon belül pedig a telekommunikáció sajátos nyelvezetét. Mire azonban elkészültek, a technológia annyit fejlődött, hogy a globális nagy nyelvi modellek lényegében maguktól megoldották ezt a problémát.

Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az AI egyik legnagyobb vállalati kockázata maga a fejlődés sebessége: nagyon könnyű rengeteg pénzt és erőforrást fektetni valamibe, ami rövid időn belül technológiailag meghaladottá válik.

A Telekom ezért ma már egy hibrid rendszerben gondolkodik. A Keystone AI nevű platform képes eldönteni, hogy egy adott feladatot saját belső rendszerben érdemes-e feldolgozni, vagy valamely külső modellhez – például az OpenAI vagy a Gemini rendszeréhez – kell továbbítani. Ennek egyik célja a költségek kordában tartása, miközben a vállalat saját belső adatai is felhasználhatók.

Azt is hangsúlyozta, hogy az AI által vezérelt vállalati átalakulás egyelőre nem azt jelenti, hogy tömegesen megszűnnek a munkahelyek. Lesznek azonban olyan feladatok és szerepek, amelyeket a technológia teljesen átvehet, az így felszabaduló erőforrásokat pedig máshová lehet irányítani.

A gyerekeknek nincs szükségük mesterséges intelligenciára

Kósa Mónika egy provokatív állítással kezdett: szerinte a gyerekeknek nincs szükségük mesterséges intelligenciára ahhoz, hogy felkészüljenek az AI korszakára, miközben ő maga iskolaigazgatóként napi szinten használja ezeket az eszközöket.

Tapasztalata szerint az AI akkor igazán hasznos, ha a felhasználónak már van saját tudása és kritikai gondolkodása. Egy olyan iskolai projektben például, amelyben a gyerekek Karikó Katalinnal készítettek interjút, az AI segített a kérdések előkészítésében és a szövegek feldolgozásában, de a gyerekeknek kellett eldönteniük, melyik kérdés jó, mi illik az interjúalanyhoz és mit érdemes kihagyni.

Kósa Mónika erre a munkára a „szöszmötölés” kifejezést használta: olvasni, írni, szerkeszteni, vitatkozni, újragondolni és javítani kell. Szerinte a gondolkodást nem lehet egyszerűen kiszervezni a gépnek.

A mesterséges intelligenciát ezért életkorhoz igazítva vezetné be. A 6-12 éves korosztálynál elsősorban a kézírásra, az olvasásra, a számolásra és a vitakultúrára helyezné a hangsúlyt, később fokozatosan megjelenhetnek az AI-projektek, a felsőbb évfolyamokon pedig már a tanítás rendszeres részévé válhat a technológia.

Véleménye szerint Magyarországnak nem kellene vakon követnie az AI-hype-ot és reflexből szoftverlicencekkel elárasztania az iskolákat. A legfontosabb beruházásnak ehelyett a jól képzett tanárokat és az ő korszerű továbbképzésüket tartja.

Hamarosan jön az AI-oktatási stratégia

Horváth Ádám, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium miniszteri tanácsadója elárulta, hogy készül a mesterséges intelligenciával kapcsolatos oktatási stratégia, amelynek társadalmasításába hamarosan a nyilvánosság is bekapcsolódhat.

Meglátása szerint az egyik legnagyobb magyar probléma nem maga az AI, hanem azoknak az alapkészségeknek a hiánya, amelyek nélkül az eszközöket felelősen használni sem lehet. Magyarország a magáncélú AI-használatban is az OECD-országok alsó harmadában helyezkedik el az általa bemutatott adatok szerint, a munkahelyi használatban pedig még ennél is látványosabb az elmaradás. Ennek egyik oka szerinte az, hogy sokan nem tudják, hogyan használják ezeket az eszközöket, nincs rájuk szükségüknek érzett feladatuk, vagy egyszerűen tartanak tőlük.

Még súlyosabbnak nevezte a szövegértési problémákat. A magyar diákok 60 százaléka úgy fejezi be az iskolát, hogy nem éri el azt a szövegértési szintet, amely a felelős mesterséges intelligencia-használathoz szükséges.

A mesterséges intelligencia ráadásul nem automatikusan csökkenti az oktatási különbségeket, hanem akár tovább is növelheti azokat. A magas szövegértésű tanulók teljesítményét megsokszorozhatja, a gyengébbeknek viszont kevésbé segít, a középső csoportnál pedig megjelenhet az a jelenség, hogy a diák egyszerűen elfogadja és beadja a gép első válaszát, ami akár kognitív visszaesést is eredményezhet.

Nincs olyan, hogy „a mesterséges intelligencia”

Mérő László előadásában elsősorban azt hangsúlyozta, hogy hibás úgy beszélni az AI-ról, mintha egyetlen technológiáról lenne szó. A nagy nyelvi modelleket „álmodozó gépekhez” hasonlította: rengeteg információból próbálnak konzisztens egészet létrehozni, ezért időnként teljes képtelenségeket is állítanak.

Szerinte a felhasználóknak nem egyszerűen azt kell megtanulniuk, hogyan használják „az AI-t”, hanem azt, hogy az egyre több különböző rendszer közül melyik mire alkalmas. Sokféle mesterséges intelligencia van, mindegyik másra jó, a valódi kompetencia pedig egyre inkább az lesz, hogy felismerjük, egy adott feladathoz mikor melyiket érdemes elővenni, és mikor kell váltani közöttük.

Tovább a cikkre: economx.hu (Vermes Ádám)

Ez lehet Magyarország egyik legnagyobb rejtett tartaléka, 8000 milliárdot hozhat a gazdaságnak

Közel nyolcezer milliárd forinttal gyarapíthatná a magyar gazdaságot az évtized végéig a közigazgatás sikeres digitális átállása – olvasható egy most megjelent szakpolitikai koncepcióban. A szerzők szerint ez a pénz nem újabb mobilalkalmazásokon múlik, hanem azon, hogy rendbe teszik-e az iratkezelést, a dokumentumáramlást és az elektronikus aláírás rendszerét.
Szeptember elején jelent meg a Valódi digitalizáció, 21. századi állam – Egy működőképes digitális állam létrehozásának útja című szakpolitikai koncepció.

A dokumentum egyes elemzésekre hivatkozva azt írja, hogy a sikeres és átlátható digitális átállás az évtized végéig közel 8000 milliárd forinttal gyarapíthatná a magyar gazdaságot.

A koncepciót egy több mint tizenöt fős, független szakértői munkacsoport állította össze saját kezdeményezésre, közel egyéves munkával.

A kidolgozásban a közlemény szerint részt vettek a Dokumentumkezelési és Elektronikus Ügyintézési Szakmai Egyesület (DEÜSZ) – a hivatali iratkezeléssel és az elektronikus ügyintézéssel foglalkozó szakmai szervezet –, valamint az Egyensúly Intézet nevű elemzőintézet szakértői is.

A munkacsoport célja az anyag szerint az, hogy a közigazgatás digitalizációját ne önálló informatikai programként, hanem az állam működésének és hatékonyságának fejlesztéseként kezeljék. A szakértők álláspontja szerint a digitalizáció nem cél, hanem eszköz – és ez a különbségtétel adja a teljes koncepció gondolatmenetének alapját.

Nem az alkalmazás a szűk keresztmetszet

A dokumentum szerint a legfőbb kihívások ott vannak, ahová az ügyfél nem lát be.

Ilyen az iratkezelés – vagyis az, ahogyan a hivatalok iktatják, továbbítják és megőrzik a dokumentumokat –, a dokumentumáramlás, a belső munkafolyamatok, az elektronikus aláírás, valamint a tanúsítás, azaz annak hiteles igazolása, hogy egy rendszer vagy egy dokumentum megfelel a jogszabályi és műszaki követelményeknek.

„Szakmai egyeztetésre hívunk a legfontosabb témákban, mint az iratkezelés, a dokumentumáramlás, a munkafolyamatok, az elektronikus aláírás vagy a tanúsítás” – mondta a közlemény szerint Varga László, a DEÜSZ elnöke.

Az elemzés szerint az elavult belső folyamatok konzerválása közvetlen üzleti kockázatot jelent az egész országnak – vagyis nem csupán kényelmi kérdésről van szó.

Hogy a látványos fejlesztések és a tényleges használat között mekkora lehet a szakadék, azt hazai adatok is érzékeltetik: egy augusztus végén publikált kutatás szerint a DÁP használata még nem épült be a mindennapokba, az alkalmazást letöltőknek mindössze harmada tekinti magát rendszeres felhasználónak.

Négy pillér: rövidebb sorok, kevesebb papírmunka

A koncepció szerint a közigazgatási informatika rendbetételének négy alapvető pillérre kell épülnie:

• az ügyfélidő – vagyis az ügyintézésre fordított lakossági idő – érdemi csökkentése,
• az ügyintézői adminisztráció mérséklése,
• a munkaerőhiány kezelése automatizációval,
• a közpénzek hatékonyabb, költségtakarékosabb felhasználása.
  

Az anyag emellett arra is kitér, hogy a hazai kkv-szektor – tehát a kis- és középvállalkozások köre – digitális fejlettsége jelenleg még elmarad az európai átlagtól.

A kormányzati oldalról érkező jelzések részben egy irányba mutatnak a szakértői anyaggal. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter az Indexnek adott interjújában arról is beszélt, hogy a kormányzat az embereket kiszolgáló és segítő digitális államot épít, egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy az állami rendszerek összehangolása a háttérben rengeteg tennivalót jelent, és ez nem megy egyik napról a másikra.

Novemberben ülnek asztalhoz

A munkacsoport a közlemény szerint nem bírálatnak szánja az anyagot.

„A vitairat célja nem a bírálat, hanem a párbeszéd elindítása és egy sikeres kormányzati digitalizációs reform támogatása” – fogalmazott a DEÜSZ elnöke. A szakmai szervezet a következő hetekben cikksorozatban dolgozza fel a koncepció részleteit a saját honlapján.

A szakmai egyeztetés fő eseménye a tervek szerint november 19-én lesz: a DEÜSZ akkor rendez országos konferenciát, ahol előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken vitatnák meg a felvetéseket a döntéshozók és az ágazati szereplők.

Tovább a cikkre: index.hu