Az első bankkártyák 35 évvel ezelőtt jelentek meg Magyarországon. Nagy utat tettünk meg azóta és bizonyára jó munkát végeztünk, ha már alaptörvényben kell megvédeni a készpénzhasználatot a digitális fizetéssel szemben. Anno az úttörő MKB által kibocsátott Visa bankkártyákhoz még dollárban származó jövedelmet kellett igazolni (ez 1988-ban volt, tehát nem lehettek számosan), és sok helyen a kereskedő lefénymásolta a kártyabirtokos személyi igazolványát. Ma pedig már annyira elterjedt a bankkártya használat, és annyira a mindennapjaink része lett, hogy a készpénzt kell védeni – egyes vélemények szerint.
Miközben a digitalizáció és a készpénz háttérbe szorulása megállíthatatlannak tűnik, sőt egy időben stratégiai célként fogalmazódott meg annak magas társadalmi költségei miatt, közben ezzel ellentétes lépéseket is megfigyelhettünk az utóbbi 10 évben. Most ezeket veszem sorra.
Az első lépés
2013 végén a 2014-i országgyűlési választási kampányában váratlanul felbukkant az ún. pénzügyi rezsicsökkentés. Ennek lényege az ATM-ből való ingyenes készpénzfelvétel biztosítása volt. Az eredeti ellenzéki javaslat havi két ATM tranzakcióról szólt, de a kormányon lévő kisebb párt már a hármat is elképzelhetőnek tartotta. (Ez egy kicsit emlékeztethet a 13., 14., 15. stb. havi nyugdíjra).
A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényt (2009. évi LXXXV. tv.) végül módosította az országgyűlés.
Ennek az eredményeként 2014. február 1-től havonta két alkalommal, összesen maximum 150.000 forint összegig lehetővé vált az ingyenes készpénzfelvételt bármely belföldi bankautomatából (ATM) a megfelelő feltételek teljesítése mellett (16. éven felüli, Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik és számlavezető bankjában nyilatkozik az igénybevételi szándékról).
A törvény tehát csak az ATM használatra vonatkozott, a bankfióki vagy a postai készpénzfelvételre nem.
Mindeközben a piac
A vásárláshoz képest a készpénzfelvételek száma (ld. keresleti piac) az utóbbi években csökken, ugyanakkor az egy tranzakcióra jutó ATM készpénzfelvétel összeg növekszik (jelenleg több mint 100.000 Ft).
A bankfiókokban történő idegen kártyás tranzakció (a nemzetközi kártyatársaságok előírása ellenére) sosem működött igazán, a készpénz forrása a banki pénztárak és bankok, valamint nem banki szolgáltatók (Euronet, ATMPont) által telepített ATM-ek maradtak. (Ennek használatát elősegítette a fenti intézkedés, amely alapján minden ATM “baráti”, azaz – a fenti korlátok között – ingyen használható.)
Ugyanakkor követve a profit által diktált elvárásokat (hatékonyság-növelés, digitalizáció, bla-bla…) a bankok (ebben élen járva az új nagy bank) elkezdtek “racionalizálni”. Jöttek a takarékszövetkezeti kirendeltségek bezárásai és ezzel együtt az ATM-ek leszerelése. (A hab a tortán, hogy ezzel egyidejűleg a Magyar Posta is hasonló útra lépett: sorra szűntek meg a postahelyek.)
De mit mutatnak a száraz tények, azaz a számok? Az MNB statisztikáiból az alábbiak derülnek ki (vizsgált időszak: 2010. december 31. – 2022. december 31.):
ATM-ek száma: 4.827 vs. 4.738
Ebből megyeszékhely: 1.078 vs. 896
Készpénzfelvételek darabszáma: 122 millió vs. 90 millió
Ugyanakkor az utóbbi 10 évben mintegy felére (1.600) csökkent a bankfiókok száma
Vagyis azt látjuk, hogy miközben a tranzakciószám negyedével csökkent, addig azt ATM-ek száma szinte alig-alig és az is elsősorban a nagyobb városokban. A bankfióki pénztárak bezárása ennél talán fájdalmasabb volt.
Teljesen érthető az az igény, hogy a falusi lakosság számára is elérhető közelségben legyen készpénzfelvételi lehetőség, hiszen vannak olyan élethelyzetek, amikor a készpénz használata elkerülhetetlen. Legyen az az egymástól vásárolt termények kifizetése, alkalmi munkák díjazása, eseti baráti kölcsönök, szívességből történő bevásárlás kifizetése stb. Tudom, ezekre is ad megoldást a technológia (fizetési kérelem, különböző soft POS megoldások – de ezek használata nem életszerű ebben a körben).
A második lépés
És ekkor újra közeledett egy országgyűlési választás (2022), amikor a lakosság hangja könnyebben elér a politikusok füléig, vagyis ezzel a problémával valamit kezdeni kellett. Erre a dilemmára az MNB és a Gazdaságfejlesztési Minisztérium (GFM) – talán egymással is versenyezve – különböző válaszokat adott:
1. A GFM kezdeményezte a fent már említett pénzforgalmi törvény módosítását azzal, hogy a kedvezményes ATM használaton felül, 2023. július 1-től a fogyasztó jogosult havi két alkalommal, maximum 40.000 Ft-ig igénybe venni a vásárláshoz kapcsolódó készpénzátvételi szolgáltatást a kiskereskedelmi egységekben (cashback).
Ugyanakkor a törvény szerinti jogosultság nem jár egyidejűleg a kötelezettséggel (“jár, de nem jut”). Azt még a kártyát kibocsátó bankok el tudták fogadni, hogy ők a kötelezettek, hiszen a fogyasztó, alias kártyabirtokos az ő terméküket használja (“fogyasztja”). Igen ám, de egy tranzakció létrejöttéhez több szereplő együttműködése szükséges. Jelen esetben a kártyakibocsátó bank mellett a nemzetközi kártyatársaság, az elfogadó (bank vagy pénzügyi szolgáltató) és a kereskedő.
Bár a Visa és a Mastercard rendszere által ismert és egy-két országban használatos ez a szolgáltatás, de a többi piaci szereplő részéről ez jelentős erőfeszítést igényel. És itt nem csupán az IT-fejlesztésekre gondoljunk, hanem az üzleti modell kidolgozására, az értékesítésre, az edukációra (pénztáros és vásárló). Bár a határidő már jócskán elmúlt, ez a szolgáltatás jelenleg még mindig csak tesztelési szakaszban van, de a kereskedők sem siettetik a bevezetését.
A GFM (illetve most már újra Gazdasági Minisztérium) ezt látván a kártyával történő készpénzfelvétel lehetőségét vizsgálja a Magyar Posta egységeiben. Ennek bevezetése valószínűleg gördülékenyebben menne, bár itt is szükségesek fejlesztések (Kínában pl. ez a tranzakció típus nem ismeretes, így a UnionPay sem kínálja).
2. MNB ATM telepítési program
A Magyar Nemzeti Bank az 1/2023. (I. 17.) MNB rendeletben szabályozta a bankjegyforgalmazás alapvető infrastrukturális feltételeit, előírva benne a kártyakibocsátó bankok számára a kötelező ATM telepítést.
Ez az intézkedés kétségtelenül növeli az ATM-ek számát, de hogy ebből mennyi jut a kis falvakba, mennyit kapnak vissza akár az elveszített takarékszövetkezetük készpénz szolgáltatásából, az már erősen kétséges. A “vármegye egyéb települései” kategória valószínűleg megáll a járási székhely szintjén.
A harmadik lépés
A politika napjainkban újra ráérzett ezen probléma érzékenységére, most már egyenesen a készpénzhez jutás alaptörvényben való rögzítése a cél (“a készpénz az emberi szabadság utolsó bástyája”). Érveik szerint a csak digitális fizetési lehetőség (pl. csomagátvétel automatából) erősen diszkriminatív és egyébként is Szlovákiában már megtörtént a készpénzfizetés jogának alkotmányba foglalása, míg Ausztria készül rá. (Ugyanakkor azt se feledjük, hogy Svédországban a kereskedők azt szeretnék elérni, hogy egyáltalán ne kelljen készpénzt elfogadniuk, sőt, hogy ne menjünk annyira messzire, pár napja a Lehel téri piac egyik kifőzdéjének tulajdonosa is erről meditált nekem – “már a 70 forintos zsemlét is kártyával fizetik”.)
Ezzel egyidőben napirenden van a 150.000-es ATM limit emelése, az egyik párt javaslata szerint az átlagbér erejéig. Ugyanígy felmerül a “falvak gépesítése”, azaz egy újabb, célzott ATM telepítési program beindítása.
Ez a kérdés még eldöntésre vár, de azért sok illúziónk ne legyen az elfogadásával kapcsolatban.
A negyedik lépés
Miközben a világ sok országában és többek között az Európai Központi Bankban is kiemelt téma a digitális pénz bevezetése, ezzel párhuzamosan (ellentétesen?) az EU szabályalkotói is elérkezettnek látták az időt, hogy szabályozzák és könnyebbé tegyék a készpénzhez való hozzáférést. Ennek érdekében a készülő PSD3 EU direktíva gördülékenyebbé teszi a független (azaz nem banki) ATM szolgáltatók piacra lépését azzal, hogy a tevékenységük a jövőben csak egyszerű regisztrációhoz kötött (“Distributors of cash via ATMs who do not service payment accounts (the so-called “independent ATM deployers”) are exempted from the licensing requirements of payment institutions, and subjected only to a registration requirement.”), másrészt külön is foglalkozik a kereskedelmi készpénzátvétellel:
“(62) A készpénzhez való hozzáférés további javítása érdekében – ami a Bizottság egyik prioritása – a kiskereskedők számára lehetővé kell tenni, hogy a fizikai üzletükben készpénzellátási szolgáltatásokat kínáljanak – még a nem vásárló ügyfelek számára is – és ehhez ne legyen szükség arra, hogy pénzforgalmi szolgáltatói engedélyt kérjenek, nyilvántartásba vetessék magukat vagy valamely pénzforgalmi intézmény pénzforgalmi közvetítőjeként járjanak el. Az ilyen készpénzellátási szolgáltatások esetében azonban kötelezővé kell tenni az ügyfélnek esetlegesen felszámított díjak közzétételét. Ezeket a szolgáltatásokat a kiskereskedőknek önkéntes alapon kell nyújtaniuk attól függően, hogy mennyi készpénz áll a rendelkezésükre. A fizetési számlákat nem kezelő ATM-üzemeltetők és a vásárlás nélkül készpénzfelvételt kínáló kiskereskedők közötti tisztességtelen verseny megelőzése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az üzletek ne fogyjanak ki gyorsan a készpénzből, ügyletenként 50 EUR felső határt indokolt megállapítani.”
Tehát mint látjuk, bár a pénzügyi technológia rohamosan fejlődik, újabb és újabb megoldásokat kínál a fizetési forgalom területén, de a realitás azt mutatja, hogy a készpénzre még igenis szükség van. Vagyis maradjunk annál, amit az MNB pénzforgalmi stratégiája is tartalmaz, azaz minden fizetési helyzetben legyen megoldás az elektronikus fizetésre. De azért a készpénz se próbáljuk ellehetetleníteni, sorsát bízzuk a piaci folyamatokra, elsősorban a fogyasztói igényekre.
