A NIUS a kevés tényleg független német portál egyike. Onnan fordítottam le egy fontos írásukat.
Hogyan tervezi az EU a „Democracy Shield” („Demokrácia Pajzs”) segítségével az új médiák elleni általános támadást
A kormánykritikus ellenzéki közvélemény az interneten már régóta szálka az Európai Unió szemében. Miután az elmúlt években olyan célzott törvényekkel, mint a digitális szolgáltatásokról szóló törvény (Digital Services Act), elsősorban a közösségi hálózatokra gyakorolt nyomást, most az úgynevezett European Democracy Shield programmal egy olyan kezdeményezést terjeszt elő az európai médiakörnyezet átszervezésére, amely a sajtószabadság elleni általános támadásnak tekinthető. Lényegében a Democracy Shield célja egy állami média rendszer létrehozása, és egyúttal a nemkívánatos médiumok szisztematikus hátrányos megkülönböztetéssel történő cenzúrázása.
2025. szeptember 10-én Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló beszédében így szól az európaiakhoz: „Az információmanipuláció és a dezinformáció terjedése, ahogy halljuk, megosztja társadalmainkat. Ez nemcsak a valóságba vetett bizalmat aláássa, hanem magát a demokráciát is. Ezért sürgősen szükségünk van az „Európai Demokrácia Pajzsra”.”
Az EU kormánya tehát védőpajzsot akar felállítani „az igazság” védelmére – ennél a megfogalmazásnál George Orwell sem tudott volna jobbat kitalálni. Aki alaposabban megvizsgálja az Európai Demokrácia Pajzs (European Democracy Shield) terveit, arra a következtetésre jut, hogy ez a program nem védeni fogja a demokráciát, hanem ki fogja üresíteni. Az EU célja, hogy magának biztosítsa a „igazság” feletti monopóliumot.
Így az EU egyrészt többmilliárd euró adófizetői pénzt szándékozik kiválasztott médiumokba pumpálni, hogy megerősítse állítólagos „függetlenségüket”, ami azonban valójában a média államtól való pénzügyi függőségét eredményezi. Ezenkívül ki kell bővíteni az államilag hitelesített és finanszírozott tényellenőrök hálózatát, akik az interneten döntenek az igazságról és a hazugságról, és még az uniós hatóságoknak is bedolgoznának. Másrészt az EU az eszközök átdolgozását tervezi, hogy úgy ellenőrizhesse a platformok algoritmusait, hogy bizonyos híradásokat előnyben részesítsen, másokat pedig kiszorítson a hírfolyamokból.
Hivatalosan ezek az eszközök az állítólagos „dezinformáció” elleni küzdelmet szolgálják – ezt a kifejezést egyre több uniós polgár társítja az állam szólásszabadság elleni harcával. A dezinformáció elleni küzdelem ürügyével a pandémia idején a kormánykritikusokat bírálták a közösségi médiában, később az EU hatóságai üldözték az X platformot és tulajdonosát, Elon Muskot, mert visszaállította a szólásszabadságot az X-en, 2024-ben, Romániában pedig még egy demokratikus választást is érvénytelenítettek.
Talán ez az oka annak, hogy az EU egy új, szinte aranyosnak hangzó kifejezést vett át: mostantól a FIMI-ről beszél, ami a „foreign information manipulation and interference” (magyarul: „külföldi információmanipuláció és beavatkozás”) rövidítése.
A Democracy Shield keretében számos intézkedést terveznek a FIMI ellen.
A programot az Európai Parlament még nem fogadta el. A program céljára létrehozott különbizottság mandátumát májusban 2027 februárjáig meghosszabbították. A Bizottság már novemberben egy 30 oldalas dokumentumban vázolta fel részletes terveit, amelyet a NIUS is elemzett. Az első végrehajtási projekteket pedig már bevezették.
Állami médiák hálózata
Például egy új Európai Központ a Demokrácia Ellenállóképességéért, amely február végén kezdte meg működését, és az EU szerint a Democracy Shield „alapvető eleme”. A cél az, hogy az EU és tagállamai együttműködjenek az állítólagos dezinformáció elleni küzdelemben. Az Európai Bizottság szerint ki akarják bővíteni a közös kapacitásokat, hogy „előre lássák, felderítsék a fenyegetéseket, és reagáljanak rájuk”.
Tényleg csak külföldi fenyegetésekről van szó? A központ létrehozásáról szóló sajtóközleményben a Bizottság utal a „demokrácia intézményei és folyamatai iránti növekvő közbizalom hiányára”, amely egy Eurobarométer-felmérés szerint 49 százalékkal a legnagyobb kihívást jelenti az EU-ban a demokrácia számára. A demokrácia „belső és külső nyomás alatt áll”. A Bizottság szerint tehát az a európai polgár, aki nem bízik az EU-ban, annak kormányában és intézményeiben, veszélyezteti a demokráciát, és felkerülhet az Európai Demokrácia Ellenállóképességi Központ radarjára. A központ így a kormánykritikusokkal szembeni korai figyelmeztető rendszerré válhat.
Különösen botrányos: kiválasztott újságírókat fizetnének azért, hogy a központnak bedolgozzanak, és ezzel egyfajta „kormányzatiigazság-archívumot” hozzák létre. Konkrétan az úgynevezett „tényellenőrök” uniós hálózatáról van szó, amelyet a hatóságok már ma is bőkezűen támogatnak, és amelyet a Democracy Shield keretében tovább bővítenek.
A Bizottság dokumentumában azt írja, hogy a tényellenőr-hálózatnak „független tényellenőrzési archívumot kell létrehoznia és fenntartania a független, kvalifikált és megbízható szervezetek által végzett tényellenőrzések összegyűjtése érdekében. Ez megkönnyíti az újságírók, az online platformok, a kutatók és a civil társadalom hozzáférését a hitelesített információkhoz, elősegíti a határokon átnyúló együttműködést és lehetővé teszi a gyors reagálást.”
A hálózat újságíróinak tehát a Bizottság szándéka szerint az uniós hatóságoknak kell bedolgozniuk. Ha ezt a javaslatot megvalósítanák, akkor államilag finanszírozott újságírókról lenne szó, akik az uniós kormány megbízásából gyűjtenek információkat, hogy az jobban felkészülhessen a „kockázatokra” és megfelelően reagálhasson. Ez az újságírói szerep autoriter perverz eltorzítása lenne: valójában az újságírók a nép nevében ellenőrzik a hatalmon lévőket. Most pedig az EU hatalmon lévői azt akarják, hogy az újságírók pénzért a megbízásukra ellenőrizzék a népet.
Németországban már ma is támogatja az EU például a Deutsche Presseagentur (dpa) tényellenőrző tevékenységét. A NIUS megkeresésére a médiavállalat kijelentette, hogy 2026 és 2029 között várhatóan összesen körülbelül félmillió euró támogatást kap az EU-tól különböző tényellenőrzési projektekre.
A dpa emellett tagja az EFCSN (European Fact-Checking Standards Network) hálózatnak, amely együttműködik az EU-val, és rendszeresen több millió eurós támogatást kap. A honlap szerint az EFCSN-hez tartozik a baloldali Correctiv médiavállalat is, amelynek állítólagos deportációs szándékokról szólól titkos terv utáni nyomozását a bíróságok jelentős részben megtiltották (teljes mértékben hamisítvány volt – S. G.).
A Correctiv nem kíván nyilatkozni a NIUS-nak az EU eddigi kifizetéseiről, hanem a honlapjára utal, ahol azonban csak a 2024-ig terjedő pénzügyi adatok szerepelnek. Valójában azonban a Correctiv 2025 óta egy olyan médiakonzorcium része, amelyet az EU finanszíroz – éppen azért, hogy az EU-ról tudósítson. Az EU összesen 7,4 millió eurót pumpál különböző médiumokba, hogy „tájékoztassa az európaiakat az európai szintű fejlemények minden olyan hátteréről, amely releváns a mindennapi életük szempontjából”. Az EU-kormány tehát újságírókat fizet azért, hogy az EU-kormányról tudósítsanak.
Arra a kérdésre, hogy a Correctiv pályázott-e az elkövetkező évekre is uniós támogatásokra – például a Democracy Shield keretében –, a médiavállalat nem válaszolt a NIUS megkeresésére: erről „megfelelő időben, jelentéstételi rendszerünk keretében” fognak tájékoztatást adni.
Az EU újonnan létrehozott tényellenőrző hálózata messzemenő befolyáshoz juthat. Különösen választások, egészségügyi vészhelyzetek vagy természeti katasztrófák idején várnak tőle hatást. Az európaiak a koronavírus-járvány idején tapasztalhatták, hogyan használták fel az állítólagos tényellenőrzéseket a kormánykritikusok célzott elhallgattatására és a kritikus hangok cenzúrázására. A Democracy Shield révén az ilyen cenzúra törvénybe lenne foglalva.
A tényellenőrző hálózat célja nem csupán az Európai Unión belüli közvélemény ellenőrzése. A Bizottság szerint a hálózat a potenciális EU-tagjelölt országokban és az EU-val szomszédos országokban is működni fog.
De a hálózat nem az egyetlen projekt, amellyel az EU magának kedvező médiát tenyészt ki. Az új „Agora EU” program keretében több milliárd euró adófizetői pénzt szánnak „szabad és független médiára”. A jelenlegi tervek szerint 2034-ig 3,2 milliárd eurót fordítanának csak a sajtótámogatásba. A Bizottság szerint a támogatott médiának többek között „közös értékeket kell népszerűsítenie”, valamint hozzá kell járulnia a „dezinformáció feltárásához és leküzdéséhez”. De facto ezáltal az érintett médiumok elveszítenék függetlenségüket, mivel pénzügyileg attól a kormánytól függnének, amelyet valójában kritikus szemmel kellene figyelniük.
Az algoritmusok feletti ellenőrzés
Az EU cenzúrára irányuló törekvései azonban messze túlmutatnak a kormánybarát médiumok pénzügyi támogatásán. A Bizottság inkább a platformok algoritmusaiba kíván beavatkozni – azzal a céllal, hogy növelje a kedvelt médiumok elérhetőségét, és kiszorítsa a nemkívánatos médiumokat.
Eddig elsősorban a felhasználók döntötték el, ki sikeres az interneten: minél gyakrabban kattintanak a tartalmakra, és minél hosszabb ideig fogyasztják azokat, annál gyakrabban jelennek meg. Ezt a mechanizmust, amely a szabad média egyik alappillére, az EU szándéka szerint meg kell szüntetni. Az EU ugyanis attól tart, hogy elveszíti az irányítást a közvélemény alakítása felett, amint azt a Democracy Shieldről szóló dokumentumban is elismeri: „A lakosság véleményét egyre inkább algoritmusokon alapuló, személyre szabott információforrások alakítják, ami korlátozza a demokratikus viták közös terét.”
Az algoritmusok „a szenzációhajhász vagy ellentmondásos tartalmakat részesítik előnyben a megbízható és alapos információkkal szemben”: „Ez azzal a veszéllyel jár, hogy fokozódik a dezinformáció és a társadalmi megosztottság, és rontja a médiatartalmak láthatóságát.”
Annak érdekében, hogy ellenőrzést szerezzen a felhasználók hírfolyamai felett, a Bizottság a Democracy Shield keretében kötelezettséget vállalt az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (AVMD) reformjára. Ezzel „a közérdekű médiaszolgáltatások láthatóságát kívánja erősíteni”. Hogy ez konkrétan mit jelentene Németország számára, azt Wolfram Weimer kulturális és médiaminiszter vázolta nemrég egy vendégcikkben a Die Welt című lapban, amelyben szigorú jogszabályok bevezetésével az internet „barátságos hellyé” alakítását szorgalmazta.
Weimer azt tervezi, hogy felhatalmazza a tartományi médiahatóságokat az ajánlóalgoritmusok feletti ellenőrzés gyakorlására. Ez többek között a YouTube-ot is érintheti, ahol az új médiák részben jelentősen nagyobb elérést érnek el, mint például a közszolgálati kínálat. Utóbbiakat a jövőben a tartományi médiahatóságok beavatkozásai előnyben részesíthetik – ami tartósan károsíthatná az új médiák versenyképességét.
Ahogy az Apollo News a múlt héten felfedte, a tartományi médiahatóságok már rendelkeznek megfelelő tervekkel az algoritmusok feletti ellenőrzés átvételére. Így kiválasztott médiumok, de akár egyes cikkek vagy videók is kapnának egy „Public Value” pecsétet, amelynek köszönhetően az algoritmusok előnyben részesítenék és gyakrabban jelenítenék meg őket. Az államhoz közeli hatóságok így döntenének az újságírói tartalmak elérhetőségéről – ez olyan cenzori beavatkozás, amely inkább a diktatúrákra, mint a demokráciákra emlékeztet.
A német kormány Weimer személyében az új platformcenzúra élharcosaként lép fel uniós szinten. Weimer azonban nincs egyedül. Az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) is „kötelező szabályokat” követel az audiovizuális média szolgáltatásokról szóló reform (AVMD) keretében, hogy a „közérdekű médiának” elsőbbséget biztosítsanak a platformokon.
Az EBU állásfoglalása nem meglepő, hiszen az egész Európában azokat a közszolgálati műsorszolgáltatókat képviseli, amelyek az új médiától való versenytől tartanak – és erre jó okuk van: egyre több médiafogyasztó fordul el a hagyományos médiától, mert az interneten kritikusabb médiaajánlatokat talál.
Az EU és a hagyományos média közös érdeke ezért, hogy korlátozza az új média elérhetőségét. A Democracy Shield és az AVMD-irányelv felülvizsgálata keretében hamarosan megteremthető lenne ehhez a jogalap.
Fenyegető háttér a szabad újságírók ellen
Az EU-Bizottságot az influenszerek hatása is aggasztja. De facto sok politikai influenszer a szabad újságírók egy kortárs formája, akik a közösségi hálózatokon és olyan platformokon keresztül terjesztik tartalmaikat, mint a YouTube vagy az X. Az EU magához akarja vonzani ezeket az újságírókat, és befolyásolással és megfélemlítéssel egyaránt a saját vonalára akarja állítani őket.
A Bizottság dokumentumában ez áll: „Az influenszerek egyre fontosabb szerepet játszanak az online politikai kampányokban. „Az „EU Influencer Legal Hub” alapjaira építve a Bizottság támogatni fogja egy influenszerekből álló önkéntes hálózat létrehozását, hogy felhívja a figyelmet a vonatkozó uniós szabályozásra – többek között a politikai kampányokban való részvételükkel kapcsolatos felelősségükre vonatkozóan –, valamint elősegítse a bevált gyakorlatokról szóló tapasztalatcserét.” Ezen felül az EU „etikai normákat és önkéntes kötelezettségvállalásokat” kíván bevezetni az influenszerek számára.
Ugyanakkor a Bizottság bejelenti, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálata során figyelembe veszi az „influenszerek szerepét”, és „kiegészíti a meglévő uniós szabályokat”. A Bizottság egy lábjegyzetben konkrétabban fogalmaz, amelyből egyértelműen kiderül, hogy az influenszereket a közönségre nézve fenyegetésnek tekinti: „Az audiovizuális médiára vonatkozó szabályok felülvizsgálata során a Bizottság arra fog összpontosítani, hogy hogyan lehet biztosítani egy igazságosabb médiaökoszisztémát, amelyben a nézők – különösen a fiatalabbak – megfelelő védelmet élveznek, amikor online audiovizuális tartalmakat fogyasztanak, beleértve az influenszerek által biztosított tartalmakat is.” A gyermekvédelem címén tehát – hasonlóan a fiatalok számára bevezetendő közösségi média tilalmáról szóló vitához – a sajtószabadságot a társadalomra jelentett fenyegetésnek nyilvánítják.
A nemkívánatos médiát ráadásul a „demonetizálás” kardjával is fenyegetik, ami azt jelentené, hogy bizonyos tartalmakkal már nem tudnának bevételt szerezni a platformokon keresztül, és ezáltal egzisztenciájuk gazdaságilag veszélybe kerülne. Az Európai Bizottság így tervezi „a dezinformáció demonetizálását, beleértve a hirdetési bevételekből származó pénzügyi ösztönzőket is, valamint olyan mutatók kidolgozását, amelyekkel mérhetőek a platformok e téren tett erőfeszítései”. Azok a platformok, amelyek továbbra is megfelelően fizetnék a nemkívánatos újságírókat, így az EU célkeresztjébe kerülnének.
Az ilyenfajta megfélemlítéssel és a kormánykritika pénzügyi megbüntetésével, az algoritmusok egyidejű ellenőrzésével és a pénzügyileg függő médiák hálózatának létrehozásával az EU alapvetően megváltoztathatná az európai médiakörnyezetet. Ursula von der Leyen a novemberi, az Unió helyzetéről szóló beszédében kijelentette: „A szabad sajtó minden demokrácia gerince, és támogatni fogjuk az európai sajtót abban, hogy szabad maradjon.” Az EU bürokratái arra készülnek, hogy állami fűzőbe szorítsák a demokrácia gerincét. De a végrehajtó hatalom kegyéből származó sajtószabadság nem szabadság. Ha a Democracy Shield valósággá válna, az nem kevesebbet, mint a szabad média végét jelentené Európában.
Tovább a cikkre: facebook.com véleménycikk (Sebes Gábor)
Hamarosan bemutatják az európai digitális szuverenitásvédelmi csomagot.
Az európai törvényhozók újabb lépést tesznek az amerikai technológiától való eltávolodás felé. Az Európai Parlament ugyanis a Politico szerint felhagy a Google alapértelmezett keresőmotorként való használatával a belsős számítógépeken.
A lap szerint a Firefox és az Edge böngészőben végzett keresések június 4-től alapértelmezés szerint a francia Qwant keresőmotorján keresztül fognak történni, amelyre az EP egy adatvédelemre összpontosító, európai szoftverként hivatkozott.
A változtatásra a hivatalos indoklás szerint „a Parlament digitális szuverenitása és a felhasználók személyes adatainak védelme miatt” kerül sor. A döntés értelmében azonban a munkavállalók továbbra is felkereshetik egy másik keresőmotor weboldalát vagy módosíthatják az alapértelmezett rendszereket a saját rendszerükön, ha úgy tetszik.
Ez csak az első lépés
A lépésre nem véletlenül most kerül sor, ugyanis az Európai Unió igyekszik csökkenteni a külföldi technológiáktól való függőségét és az Európában kifejlesztett alternatívákra összpontosítani. Az Európai Bizottság ennek jegyében június 3-án fogja bemutatni az ezt szem előtt tartó szuverenitásvédelmi csomagot.
A legaktívabbak a franciák voltak a javaslatok terén: itt ugyanis azt tervezik, hogy a kormányzati munkaállomásokat Windowsról Linuxra cserélik, a videóhívásokat pedig a hazai Visio nevű programon keresztül fogják lebonyolítani a Zoom és a Microsoft Teams helyett.
Tovább a cikkre: 24.hu
